Baekhyun izgatottan várta, hogy végre kinyíljon a szobája ajtaja. Nem látta Nayeon-t a koronázáson, ezért is amint tudta megkereste őt, azonban csak az édesanyát találta. Megkérte, hogy küldje el hozzá, a szobájába, mert beszélni szeretne vele. Bátyának köszönhetően végre elhatározta, hogy elmondja a lánynak az érzéseit. Ha Taehyung képes volt lemondani a trónról, akkor ez neki is menni fog.
– Történt valami? – kérdezi egy kellemes hang. Mosolyogva nézz a lányra, a fiatal király, majd int neki, hogy nyugodtan foglaljon helyett mellette.
– El szeretnék mondani valami nagyon fontosat – hirtelen olyan zavarban érezte magát mint egy kisfiú. Tenyere izzadni kezdett, torka kiszáradt, és nem tudta mit is mondjon, illetve mivel kezdje. Csak úgy nem mondhatja el neki. Mi van ha megijedt? Ha nem viszonozza az érzéseit?
– Valami baj van? Olyan sápadt vagy – érinti meg a fiatal király arcát, mire az beleborzong.
– Miért nem voltál a koronázáson? – mégis úgy dönt, hogy szép lassan adja a lány tudtára, mit is jelent neki valójában.
– Sajnálom, sokat kellett tanulnom – motyogja szégyenlősen lehajtott fejel. – De hallom, te lettél a király. Gratulálok.
– Köszönöm, de valójában a bátyám tette felnyitotta a szemem – vallja be őszintén, mire a lány érdeklődve fordul felé. – Kedvelek Nayeon, nagyon is – a szavak hallatán, az említett, nem igazán tudta, hogyan is kéne reagálnia. Szerette a hercegek, már az első pillanattól kezdve, de tudta, hogy soha nem lehetnek együtt. Hiszen ő királyi családból származik, Nayeon még egy alkalmazott lánya.
– N-ne játszadozz velem – ejti ki félénken a lány. Bár tudta, hogy a fiatal herceg erre nem lenne képes, mégis félt attól, hogy megtörténik. Baekhyun csupán elmosolyodott majd akaratlanul is de a lány ajkaira tévedt tekintette. Egyszer már megcsókolta, sikerülni fog még egyszer.
– Nem játszadozom – motyogja közelebb csúszva a lányhoz. Jobb kezét óvatosan az arcára simítja, mindvégig a szemébe nézve. A lány térdei remegni kezdtek, és ha nem ülne, már rég elesett volna. A tenyere izzadni kezdett, a levegőt kissé szaporán vette, és kipirult arccal nézett a fiatal király vágytól csillogó szempárjába. Óvatosan a lány ajkaira hajolt, aki szinte azonnal viszonozta a csókot, ami kuncogásra késztette a királyt. Nayeon lassan karjait a fiatal férfi nyakába csúsztatta ezzel még közelebb vonva magához. A csók egyre hevesebb lett, és a király is egyre többet akart a lányból. Remegő kezekkel nyúlt a ruhához, majd szép lassan lecsúsztatta a válláról.
– Ezt nem szabad – húzódik el tőle a lány, mikor tudatáig jut, mit is tesznek.
– Miért nem? Szeretjük egymást Nayeon, mi ebben a rossz? – dönti homlokát a lányénak, mélyen a szemébe nézve. Azon az éjszakán a fiatal király szobája felforrósodott, a két fiatal sóhaja törte meg a csendet. Végre szerették egymást, megmutatták mennyire is fontos a másik.