– Taehyung – motyogja Soyi maga elé nézve. Az imént mondta el Taehyung mit is tett a lányért, azért, hogy együtt legyenek, ám ez nem ilyen egyszerű. A lány nem tudta elfogadni, hogy mindent feladod érte. Egy cseléd lányáért. Percek múltán se szólalt meg a lány, ami nagyon is aggasztotta a fiatal férfit. Meg szerette volna kérdezi, mi a baj, de mikor a lány kezéért nyúlt volna, az elhúzta. Mintha megégette volna Taehyung érintése, úgy viselkedett a lány.
– Valami rosszat tettem? – kérdezi óvatosan a férfi, próbálva a lány szemébe nézni, ám az szigorúan a cipőét vizslatja. Nem mintha annyira érdekes lenne, csupán nem mert Taehyung szemébe nézni.
– Ne gyere közelebb – eszmélt fel a lány, mikor is közelebb lépett volna hozzá. Nem értette miért viselkedik így, hiszen már nincsenek kötelességei, szabadon lehet azzal akivel szeretne. Akit igazán szeret, és ez a személy Soyi az. Bár sohasem mondta a lánynak, de ez alatt a kevés idő alatt nagyon a szívébe lopta magát. A kis levélről nem is beszélve.
– Tessék?
– Lemondtál mindenről, ez nem helyes Taehyung – rázta meg a fejét, úgy mintha valami rosszat tett volna a fiatal férfi. Ez így is volt, legalábbis a lány szemébe.
– Miért ne lenne az? Hiszen kedveljük egymást.
– De te király vagy – emeli fel kissé a hangját, mitől mindketten megilletődnek.
– Szóval mégse szeretnéd, hogy együtt legyünk? – halkul el a hangja a végén. Csalódott volt, hogy így reagált a lány. Persze tudta, hogy nem fog repesni az örömtől, hiszen azért mégis a fél életét áldozta fel kettőjükért. Azonban erre semmiképp se számított.
– De, mindennél jobban ezt szeretném, de értsd meg, hogy ez nekem nem megy. Az életed adtad fel...soha nem bocsátanám meg, ha miattam tagad ki a családod – nyögi ki félelmét, ami megmosolyogtatja Taehyung-ot. Tehát a jövője miatt aggódik? Őszinte mosollyal ajkain lép közelebb a lányhoz, gyengéden megérintve az arcát.
– Emiatt ne aggódj, apa nem tagadna ki, mert annál nagyobb szégyen nincs.
– De...ezzel szégyenbe hoztad őket – suttogja a fiatal férfinak, elpillantva róla, ugyanis annyira zavarban érezte magát, hogy képtelen volt a szemébe nézni.
– Nem voltam megfelelő a trónra – vállvonogatva adja meg a választ, ám erre a lány felkapja a fejét. Soha nem mesélt erről Taehyung, vagy mutatta jelét, hogy nem ezt szeretné. – Soha nem szerettem a felkészítő órákat, unalmasnak és érdektelennek tartottam őket, mert nem érdekelt. Nem úgy mint az öcsémet. Őt egész kicsi korunk óta vonzotta a politika, meg minden egyéb dolog, de mivel én vagyok az első szülött, nekem kellett volna elfoglalnom a trónt. Függetlenül attól, hogy megfelelő vagyok-e. De őszintén nem bánom, hiszen így együtt lehetek veled – nézett a lányra csillogó szemekkel – Mond Soyi, lennél velem? – válaszként bólintott a lány, hiszen egy szó se tudta volna elhagyni ajkait, annyira sokkolták az információk.