A bál estéje egyre csak közeledik. Csupán két hónap van addig, míg be nem töltik a 24 évet. Soha nem izgult még ennyire Baekhyun mint most ezekben a napokban. Ugyanis a koronázás napja is akkor lesz. A király úgy döntött, hogy az ikrek születésnapján tökéletes lesz a koronázás. A két testvér nem voltak annyira közel egymáshoz, mint régebben, ennek ellenére, mégis támogatták egymást és segítettek ha szükség volt rá. A fiatalabb herceg dúdolva lépet a szekrényéhez, valami elfogadható ruhát keresve. Bár mindenki felismeri majd, mégse akart olyan szettet választani, ami elárulja anyagi helyzetét, azonban mégis elegáns szeretett volna lenni. Nayeon-nak a diplomaosztójára siet. Pár évvel ezelőtt Nayeon nagyszülei meghaltak, épp azelőtt, hogy odaért volna a lány. Hosszú ideig saját magát okolta ezért, úgy döntött, hogy orvos szeretne lenni. Baekhyun volt az első akinek ezt megosztotta.
– Gyere be – szól ki hangosan, mivel valaki kopogtatott az ajtón.
– Mit csinálsz? – érdeklődött Taehyung, nagy szemekkel nézve az immár öltönybe bujtatott testvérére.
– Készülődők. Tudod Nayeon diplomaosztója lesz – büszke mosoly jelenik meg ajkain, mikor végig méri magát a tükörbe. Ezt az öltönyt még bátya adta neki tavaly születésnapjukkor. Bár meglehet furcsa, de minden évben ajándékot adnak egymásnak. Soha nem beszélték meg, de mégis úgy érezték ez a helyes.
– Oh, hogy az ma van – lepődik meg az idősebb.
– Igen, de miért is jöttél? Baj van? – fordul felé végre abbahagyva saját maga nézésék a tükörben.
– Nem, nincs semmi baj. Szerettem volna beszélni valamiről, de nem olyan fontos – legyintett egy hamis mosoly kíséretében. Baekhyun tudta, hogy valami nincs rendben, érezte. Azonban nem szólt semmit. Tisztában volt azzal mennyire makacs a bátya, és ha nem akarja elmondani, úgyse fogja. Veszekedni nem szeretett volna, így inkább hagyta. Talán majd máskor felhozza ezt a témát.
– Rendben – bólintott, majd vetkőzni kezdett, amit bátya furcsa pillantásokkal jutalmazott.
– Veled minden rendben?
– Miért kérdezed? Megyek fürödni, vagy nem lehet? – húzza fel egyik szemöldökét levéve magáról az öltönyt.
– Ez csak ruhapróba volt? De most akkor a koszos ruhát fogod a tiszta bőrödre venni? – mutat a már földön heverő anyagra. Baekhyun követi bátya tekintetét, majd homlokon csapja magát. Hogy lehet ennyire buta? Ez már nem veheti magára, ugyanakkor koszosan se mehet. Csak egy választása maradt, keresnie kell egy másik öltönyt – Menj fürödni, majd én keresek neked egy öltönyt – vigyorodik el – Teljesen elveszi ez a nő az eszed – sóhajt fel majd már magára is hagyja a megszeppent testvérét. Ezt akkor mondta először, mikor a lány első éves egyetemista lett. Baekhyun egy kis bulit szervezett neki, ezzel is kimutatva mennyire büszke volt rá. Na, nem mintha most nem lenne az. Azon a napon az ikrek nagyon összevesztek. Már nem emlékszik min, azonban a vita után a kis titkos helyükre menekült, ahol Nayeon már várt rá. A lány észrevette, hogy valami nincs rendben, ezért próbált minden butaságot mondani, hogy felvidítsa a herceget, de semmi se sikerült. Nagyon bántotta a lányt, hogy nem tud segíteni legjobb barátján, és ez látszott is rajta. Baekhyun pedig utálta így látni a másikat.
– Itt csak a varázslat segíthet – jelenti ki közelebb csúszva a lányhoz.
– Nem. Már tudom mit jelent, és nem akarom – tiltakozik egyből, mivel már tudja, hogy mit is jelent valójában az a varázslat.
– Ugyan Nayeon, kérlek. Csak egy ártatlan puszi – kérleli kiskutya szemekkel a herceg, ám a lány szíve nem esik meg rajta.
– Ha ártatlan, akkor kérj mástól.
– De én tőled szeretném – ül még közelebb a lányhoz. Emlékszik, hogy egy kisebb gyerekes veszekedés után, csak megkapta a puszit. Azonban nem úgy ahogy tervezte. Az utolsó pillanatban a lány elfordította a fejét, így azt a puszit az ajkaira kapta. Lehet Taehyung-nak mégis igaza van, és teljesen elveszi az eszét ez a lány? Élvezte ahogy vörös fejjel elhajol tőle, majd zavarában próbálja eltakarni piros arcát. Édesnek tartotta, de nem mondta ezt el neki. Így is kellemetlenül érezhette magát.