A herceg sietősen lép be a palotában, majd a szobájába megy. Gyorsan átöltözik, majd az ágyra zuhan. Elfáradt. Nem attól, hogy fizikai munkát végzet volna, csupán a Nayeon-al való dolgok fárasztották le. Az igazság azonban az, hogy félt. Félt attól, hogy Nayeon már nem fog úgy viszonyulni hozzá mint eddig. Mi lesz ha eltávolodnak? Ha már nem fog mindent megosztani vele, úgy mint eddig? El fogja őt felejteni a fiatal férfi miatt?
– Kopp kopp – érkezik egy hang az ajtó irányából. Szomorúan tekint a hang forrásához, és felfedi a testvérét. – Minden rendben? – lép beljebb a szobába a fiatalabb herceget nézve.
– Nem igazán – sóhajt nagyon a történtekre gondolva – Azt hittem, több időt tölthettek majd Nayeon-al. De el fogja venni a szabadidejét a munka, és a szerelme – az utolsó szavakat szinte alig hallhatóan ejtette ki, ám testvére így is tisztán értette. Valószínűleg, ha kicsit is távolabb lett volna tőle, most értetlenül nézne rá, nem pedig egy mosoly kíséretében.
– Szóval szerelme van? Miért érzek féltékenységet? – húzza fel szemöldökét mindentudóan.
– Nem tudom. Én biztos nem vagyok féltékeny, mégis mire lennék? – vállvonogatva adja meg a választ kissé felemelt hanggal. Nagyon jól tudja az idősebb, hogy nem mond igazad, ám mégse teszi szóvá. És ezzel Baekhyun is tisztában volt. Mindig is ott volt köztük az a kötelék, ami lehetővé tette, hogy érezzék mikor baj van, vagy ha éppen nem mondanak igazat. Lehet más testvéreknél is így van, azonban ők úgy gondolták ez náluk erősebb, hiszen ikrek – De mond csak, miért kerestél? – témát váltott a fiatalabb herceg, érdeklődve fordulva a másikhoz. Érezte, hogy valami nincs rendben. Nem most akarta elmondani neki, főleg nem ilyen állapotban, viszont nem tehetett mást. Semmiképp se szeretné ha Baekhyun haragudna rá, márpedig, ha ezt elmondja, biztosan dühös lesz.
– Tudod, hogy a tizedik generáció vagyunk mióta Lee király meghalt? – válaszként csupán bólintott, ami azt jelentette, nyugodtan folytathatja. Aminek nem örült, mert nem tudta, hogyan is ossza ezt meg vele.
– Nekünk kellene elhoznunk a békét és a boldogságot, de hogyan? – kérdezi testvérét, ki nagyot nyel.
– Házassággal. Vagyis igaz szerelemből kötött házasság hozhatja el a békét.
– Mivel az törhetetlen – motyogja orra alatt ezzel befejezve a mondatot.
– Pontosan – bólintott beleegyezően – De apánk azt akarja, hogy valamelyikünk elvegye Min király lányát – most az idősebben a sor, hogy suttogva beszéljen. Rosszul érezte magát, amiért ennyi éven át nem mondta ezt el neki, de az apjuk megtiltotta. Taehyung még félt tőle.
– Tehát nekem kell elvennem egy ismeretlen nőt? – ismét felemeli a hangját, amire Taehyung meglepődik.
– Nem biztos
– Miért ne lenne az? Hiszen te leszel a király, azt vehetsz el, akit szeretsz, azonban én nem. Nekem soha nem volt választásom, de tudod mit? Én bíztam benned, de nem számít – szinte kiáltja az utolsó mondatott, majd sebesen távozik a szobából.