– Baekhyun – kiállt oda neki a lány, ám a herceg nem figyel rá. Elkezdet szaladni a titkos helyükre. Még mindig édesapja szavai csenget fülében. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ezt teszik vele. Mindig is tisztában volt azzal, hogy nem ő lesz a trónörökös, és nem is bánta, hiszen már megszokta. Egész kicsi koruktól fogva erre nevelték őket, azonban arra nem számított, hogy egy ismeretlen nőt kell elvennie. Elszörnyedt már csak a gondolattól is, szíve pedig fájdalmasan kezdett dobogni, ha arra gondolt, hogy nem lehet azzal akit igazán szeret. Nayeon, amit a kis titkos helyre ért, keresgélni kezdte a herceget, kit meg is talált. Egy fa tövében ült, felhúzott térdekkel, látszólag nagyon elmerülve a gondolataiban.
– Jól vagy? – mellé ül a lány, kedves mosollyal ajkain, ami kissé jobb kedvre deríti.
– Egyedül szeretnék lenni – szomorodik el ismét.
– Nem tudlak csak úgy itt hagyni – vallja be a lány, félve közelebb csúszva a fiatal herceghez. – Akaratlanul is hallottam, mi történt. El se tudom képzelni milyen érzés lehet, de úgy gondolom nincs más választásod – sóhajt egy nagyot az égre nézve. Néha szeretne egy felhő lenni, hogy lágyan belekapjon a szél és elsodorja messze, a gondok elöl. Ugyanakkor a herceget se szerette volna magára hagyni. Főleg nem ilyen helyzetben.
– Te is magamra fogsz hagyni, igaz? – felnézz a lányra könnyes szemekkel. Fájdalmas belegondolnia, hogy egy ismeretlen nővel fog élni, Nayeon-t pedig minden bizonnyal kerülnie kell majd. Elvégre, milyen herceg lenne, ha megcsalja feleségét?
– Tessék? Dehogy hagylak magadra. Mégis hogyan gondolhatod ezt? – vonta kérdőre kíváncsian, ám a herceg nem válaszolt. Nem akarta elmondani, hiszen úgyis tudta már a lány, elvégre mindent hallott. Viszont nem tett semmit. Nem is tudod volna mit, azonban Baekhyun várt. Várt arra, hogy érdeklődjön, ha nem is másról akkor arról, hogy mi lesz ezek után. Ám Nayeon csupán apró megnyugtató mosollyal ült mellette.
– Egyedül szeretnék lenni – ismétli meg magát, kicsit távolabb ülve a lánytól. Ez a tette azonban Nayeon-nak, nagyon rosszul esett. Nem tudta miért ilyen hűvös vele a herceg, hiszen eddig mindent megbeszéltek egymással. Most viszont olyan, mintha nem is Baekhyun ülne mellette.
– Miért vagy ilyen velem? Tettem vagy mondtam valami rosszat? – próbál közelebb férkőzni a lány, ám a herceg ismét arrébb csúszik. Aztán hirtelen eszébe jutott, mi lehet a fiatal férfi valódi gondja. A nevetését visszafogva kezdte el neki elmagyarázni, hogy az a fiú nem a barátja hanem Jungkook. Erre persze a herceg nagyot nézet, hiszen mikor utoljára látta a fiatalabbat, nem volt ennyire magas. És férfias. Sokkal inkább egy kis nyuszira hasonlított, azonban most teljesen más lett. Szégyellte is magát, hogy nem ismerte fel, de ezt betudta annak, hogy közel 4 éve nem látta. Tisztában volt azzal, hogy még kapni fog a fiatalabbtól, amiért nem ismerte fel.
– Nem akarok egy ismeretlent elvenni – motyogja egy kis idő elteltével, ezzel együtt megtörve a csendet.
– Ahhoz királynak kell lenned – csúszik ki Nayeon száján, bár ezt mindketten tudják jól. Viszont Baekhyun nem akarja ezt elvenni az ikertestvérétől. Megígérte Taehyung-nak, hogy ő lesz a trónörökös. Hát be is tartja, bármi áron.