•Zack szemszög•

- Áhh...- visított fel miközben szemfogaimat nyakába mélyesztettem. A vizes, sötét sikátor mélyén aztán visítozhat csak. De nem hallja senki. Talán még szomorú is lenne, ha nem élvezném. Mert én élvezem ahogy a sikolyok halkulnak és már haggya el az élet. Ahyogy fogy a vére, a teste lassan kihül majd elernyed.
Majd miután már egy csepp se maradt benne a lédús vörös folyadékból otthagytam a koszos vizes sikátorban.
Pár perce még sikolyok visszhangoztak. Most pedig olyan csend van mintha senki nem lenne a világon.
Vagy.. mégsem...
Számat önelégült mosolyra húzom, ahogy meghallom az apró kavicsot a sáros pocsojába esni.
Körbenézek és észre is veszek egy kétségbe esett fiút ahogy a fal mögé bújik.
  Oh kicsit késő nem gondolod?
Lassan odasétáltam, olyan nesztelenül mintha repülnék, és befordulva ott is állt.
Azonnal a vállánál fogva nekinyomtam a falnak. Ő erre halkan
felszisszent.
  Aranyos.
Másik kezemmel az álla alá nyúltam és felemeltem az hogy a szemembe nézzen. Meg sem próbálta elfórdítani a fejét vagy becsukni a szemét.
  Érdekes.
A többi már kapálózott és visított próbáltak nem a vér vörös szemembe nézni. De ő. Ő szemrebbenés nélkül néz bele íriszeimbe.
Neki gyönyörű zöld szemei voltak, kis fekete pontokkal. Ahogy néztem teljesen elvesztem bennük. Gyönyörű íriszei beszippantottak.
Még így voltunk egy ideig. Egymással szemben. Egymás szemében elveszve.
Majd inkább arra gondoltam hogy melött kiszívnám a vérét..
Mókás lenne egy kicsit eljátszogatni vele.
Ajkaira néztem. Gyönyörű ajkai voltak. Lassan kezdtem közeledni majd megcsókoltam.
Elösszőr ellenkezett de egy kis idő múlva feladta.
Egy vad nyelves csókba kezdtünk ami jobb volt mint hittem. Csak faltuk egymás ajkait.
Majd mikor elváltunk vörös fejjel bámult fel rám. Sötétbarna haja lógott szerte-szét. Fekete nagy nyakú pulcsija kicsit lecsúszott a válláról, majd mikor észrevette csak jobban elpirult. Én a kilógó válla felé vettem az irányt. Megcsókoltam a sima felületet, majd lassan megnyaltam és fogaimat beleméllyesztettem. Egy halk nyüszítést hallatott.
Lassan szívni kezdtem a vérét majdmikor megízleltem ki is köptem a betonra. Elengedtem az arra már eszméletlen fiút mire ő a
földre esett.
  Méregvérű. Oh baszki.
A méregvérű azaz ember akinek a vérét nem bírják a vámpírok. Ritkák az ilyenek de ha egy ilyennek kiszívja az összes vérét egy vámpír akkor meghalnak mind ketten. De ha csak egy kicsit az nem akkora baj. Én még le sem nyeltem mert megismertem a jellegzetes édes ízét.
A méregvérűeknek nem undorító a vére. Nem. Pont hogy ellenkezőleg. Olyan finom hogy le sem tudnál állni.
A földön fekvő fiúra néztem és ártatlan arcát nézve rá sem jönne az ember hogy szinte ő az eggyetlen aki meg tud ölni egy vámpírt.
Letéptem egy kis darabot fehér ingemből és bekötöztem vele a harapásnyomot ami még mindig vérzett.
Felkaptam. És vele eggyütt felugrottam annak a háznak a tetejére aminek nemrég még vallánál fogva nekinyomtam.
Édes illatát követve egy kisebb lakást találtam. Gondolom az övé. Megint ugrottam és ahoz az ablakhoz értem ahonnan leginkább áramlott édes
illata.
   Nyitva
Lassan kinyitottam az ablakot. Majd egy kis szobában találtam magam. Sötétkék, fekete és fehér színekben pompázott. A nyitott ablak altt egy ágy. Arra le is tettem az eszméletlen fiút. Körbenéztem hogy egyedül él e, annak ellenére hogy csak az ő mámorító illatát érzem, senki másét a lakáson belül.
Miután megbizonyosodtam hogy egyedül él és szerintem nem is nagyon  volt látogatója egy ideje, visszamentem a hálószobájába, vagyis szerintem az mert azon kívül egy wc, egy tusoló, meg a konyha a nappalival, van. Szóval a hálójába visszamentem és megnéztem hogy még mindig ott van e a fiú ahol hagytam.
Bizony ott volt. Megnyugvást éreztem ahogy az ágyon elterült fiút néztem.
Ott volt elterülve, haja kuszán szemébe lógott, fekete nagy nyakú pulcsija felcsúszott alatta lévő fehér pólójával együtt, ennek köszönhetően rálátásom nyílt pocijára.
  Olyan kis vékonyka. Aranyos.
Megpillantottam az ingemből kitépett anyagott ami még mindig takarta a harapás nyomot.
  Már nincs rá szüksége. Mivel már biztos elállt a vérzés.
Szóval levettem. Végig néztem rajta és mellé feküdtem.
  Kérdeznétek mi ez így hírtelen? Akkor annyi rá a válaszom hogy még magam sem tudom de értesítek mindenkit amint rájöttem.
Lassan átkaroltam kikandikáló pociját és közelebb húztam. Nem ébredt fel.
Sőt úgy bújt hozzám mint valami cica.
Elalvásom elött azon tanakodtam hogy hogy mondjam el neki hogy:
Vámpír lett belőle.