Hűvös szél fújt, a fák levelei susogtak. A sötét felhők egyre inkább borították be, az ez elött kéken ragyogó, eget. Madarak repültek a fejünk felett, oly' alacsonyan hogy félő nekirepülnek fejünknek. Egy varjú károgott, s ezzel a cérna ami a fehőkben tartotta az esőt, elszakadt.
Az eső hírtelen zúdult le ránk. Mint egy hideg takaró.
Még mindig néha el- el ejtve egy kacarászást, indultunk vissza vámpírgyorsasángunkal a lakásomban.

Az elmúlt napokban nem sok időt töltöttem otthon. Mindig valahova elmentünk, ki az erdőbe, vagy a melette lévő mezőre. Az éjszakát vámpírérzékeim fejelsztésével töltöttük. Ami nem volt hiába való.

Mivel most is épp sötétedik, és még vámpírgyorsaságommal se tudok olyan gyorsan haladni, már este lessz mire hazaérünk, ezért kapóra jön az éjjel látás. Az sem tökéletes még de majd lessz az!
Beértünk, és persze az ablakon át jöttünk (mer' mért ne?).
- Én elmegyek lezuhanyzom!- jelentettem ki, mert már nem tudom mikor tusoltam utoljára.
Zack nem is figyelt,( de ha rám nyit kinyírom,) csak elmerengve nézte a szorgosan lefojó cseppeket az ablküvegen.
Zuhanyzásom közepette, a délutánra gondoltam és arra hogy akkor milyen vidáman kacarásztam, még szerintem soha nem nevettem ilyen őszintén. Ezt Zack hozza ki belőlem. Általában nem ilyen vagyok, mindig unott vagy ''halott'' tekintettel bámulok ki a fejemből. Mondjuk Yonshival is tudtam ilyeneket nevetni. Na ja, nekem csak ő volt...... álljunk meg egy pillanatot! Hol a telefonom? Na neeee! Már biztos vagy ezerszer hívott.
Mire végeztem csak Yonshi aggódó tekintetére tudtam gondolni, de mikor megláttam Zacket ahogy az ágyon fekszik, minden gondolatom szerte foszlott. Vagy is nem mindeggyik. Maradék gondolataim csak Zacken es a meztelen felsőteste körül jártak, amin tekintetem egy kicsit túl sokáig elidőzött. Ilyedve kaptam fejem arébbes az arcát neztem, vajon észrevette?
  Határozottan nem. Szemei lecsukva, s lélegzete egyenletes volt.
Alszik? De még milyen aranyosan! Vizes haja mindenfelé ágzott, szája kissé nyitva miből kilógtak a cuki szemfogai, olyan mint egy kutyus, eggyik karja behajlítva a párna és a feje alatt volt, másik pedig a háta mögé lógott. Majdnem az egész ágyat elfoglalta de még így is maradt nekem hely..... lehet hogy odaférnék, csak egy kicsit. Bár egyátalán nem vagyok fáradt. Mindegy! Az nem számít.
Miközben gondolataimba merültem végig arcát neztem. Lassan megindultam az ágy felé és befeküdtem az alvó Zack mellé. Elhelyezkedtem, de arra nem számítottam hogy az eddig háta mögé lógó keze, majd átkarol és derekamra fog.
- Elfelejtetted? Én nem szoktam aludni. - húzott magához közelebb. Hangja olyan aranyosan csengett, mint egy ártatlan bárány.



De mindig is tudtam hogy ő csak egy bárány bőrbe bújt farkas.