A tarva nyitva hagyott ablakon keresztül sütött ránk a hold fénye. Éjszaka közepe volt de mi csak beszélgettünk. Néha komoly dolgokról, de volt amikor baromságokat beszéltünk össze-vissza. Még mindig az ágyba voltunk, csak annyi külömbséggel hogy a falnak nekitámaszkodva ültünk. Zack eggyik karja vállamon helyezkedett el, és néha méha megsimogatott. Körübelül egy hete ismerjük egymás, de olyan mintha már hosszú idők óta ismerném.

- Volt családod?- kérdezem így a semmiből. Ledremedt.Éreztem hogy kissé megfeszül.
- Családomra  nem emlekszem, de volt egy lány aki nagyon fontos volt nekem.- szólalt meg egy kis idő múltán.- De nem lehettünk együtt.
- Miért nem?- mint egy kis óvodás, teszem fel a kérdést.
- Nem engedték. - válaszolta, szomorú volt, bár nem mutatta, halottam hangjában a bú érdes csengését. Nem is fagattam tovább, inkább elkezdtem kérdezgetni a kedvenc dolgairól. Jól elszórakoztunk.

* Délután*

Az erdőbe tartottunk. Az okból hogy én már kesz vagyok arra hogy állatokra vadásszak. Ebbe nem annyira akrtam bele egyezni, de valaki nagyon makacs, és meggyőző érveket tud.

*Egy kicsivel ez elött*

- Hogy mi?! - kérdezem mert nem értem.
- Ahogy mondtam, elmegyünk vadászni. Állatokat már csak el tudsz kapni!- jólvan.
- Milyen állatot?
- Milyet akarsz?- felpofozom! Hogy lehet ilyen nyugodt?
- Hát pont ez az! Nem akarok megölni egy állatot sem!
- Pedig muszáj lessz. Vagy inkább embereket akarsz megölni?
- Én...h...nem.- ezzel pedig le is zártuk a vitát, inkább indultunk vadászni.

*Jelen*

-Várjh megh!- lihegek mint egy kutya. Nem érem utol ezt a....jahj!
- Akkor siess! Este lesz mire oda érünk, ha a te tempódban haladunk!- kiáltott oda nekem. Persze én tettem amit kért és felzárkóztam.
Gajj reccsen a lábam alatt ahogy próbálom utolérni Zacket. Feltehetőleg az ág miatt, mozgást fedeztünk fel egy kicsit arébb. Odaosontunk, és egy pár őzet fedeztünk fel.
- Ott. - mutatott a bokrok felé - Ezek után pedig egy hangot se halljak!- nézett szúrós szemekkel. Nem olyan parancsolósan, ha úgy lett volna már ideges lennék, nem, figyelmeztetően.
Bólintottam hogy megértrttem. Minden porcikám remeg de próbálok egy kis bátorságot magamba erőltetni.
Mikor készen álltam, ismét bólintottam.
Készen állok.

Hangos üvöltés, majd egy puma ugrik nekem.
Félelem siklott át minden porcikámon. El kell fussak de nem tudok mozduni, nem megy!
  Félek!
Pislogok kettőt, de mikor kinyitom nem hiszek szemeimnek, gondoltam elájultam de nem. Nem érezném azt hogy belülről égek.
Karjaim előre kinyújtva, és mindent beborítanak a fekete lángok.
A pumának már semmi nyoma nem volt. Hamuvá vált, maint ahogy körülöttem minden amin áthaladtak az éjfekete lángok.
A pusztítás..... nem...ez nem lehettem mind én!
- Zack! -ordítom nevét, már magam sem tudom miért. Talán mert biztonságot nyújt.
- Mex. - amint meghalottam hanját, tomboló lekem egy szempillantás alatt lenyugodott. S a fekete lángoknak mind nyoma veszett. Oda akartam fordulni de már nem tudtam.
Magával ragadott a sötétség.


Hol vagy most Zack? Miért hagytál magamra a sötétségben?