8.rész
Virágok illatoztak, pillangók és egyéb aranyos bogarak röpködtek a réten. A nap tündökölt fényében és én nem győztem mosolyogni.
Egy nagy kék színű pillangó száll felém. Kinyújtom karom reménykedve, leszáll rá a kék lepke. Egy két kört ír le a levegőben majd rászáll a tenyremre. Mosolyom még szélesebb lessz. Gondoltam egyet és a másik kezem a pillangó fölé majd köré helyeztem, így minden menekülő utat elzártam.
- Anyu! Anyu nézd! Ezt nézd! - futottam oda eggyetlen anyukámhoz. Az anyukám gyönyörű volt, hosszú barna haj, és arany szemek. Egy fehér szellős ám de csinos, hosszú ruha volt rajta. Mivel ezen a napon nagyon meleg volt.
- Mi az kincsem? - kérdezte gyönyörű hangján.
- Egy pillangó! Nézd milyen szép! - eggyik kezem arrébb húzva mutattam meg a kis bogarat.
- Tényleg nagyon szép! De most már engedjük el, biztos haza akar menni a családjához.
- Lehet. De olyan szép! - mondtam mivel nem akartam hogy eltünjön a lepke.
Ezt a mondatot már nem türte anyu, és bevetette a rosszalló tekintetét. Ennek soha nem bírtam ellenkezni.
- Akkor elengedem. - adtam meg magam.
Ebben a pillanatban egy másik kék pillangó jött oda hozzánk. Tenyerem körberepülte majd leszállt a másik kék pillangó mellé. Ezt még két pillangó megcsinálta velem, de mivel azok már nem fértek a kis tenyerembe, a vállamon foglaltak helyet.
Anya tátott szájjal figyelte ahogy már öt pillangó ül rajtam.
Elkacagom magam és ugrok egyet. Az összes pillangó elszállt. Oilyan szépen repültek hogy nem volt az máshoz fogható.
Anya lehajolt és azt mondta:
- Gyere mennyünk enni kicsi pillangóm!
Bár szólíthattál volna még így anya!
Egy nagy kék színű pillangó száll felém. Kinyújtom karom reménykedve, leszáll rá a kék lepke. Egy két kört ír le a levegőben majd rászáll a tenyremre. Mosolyom még szélesebb lessz. Gondoltam egyet és a másik kezem a pillangó fölé majd köré helyeztem, így minden menekülő utat elzártam.
- Anyu! Anyu nézd! Ezt nézd! - futottam oda eggyetlen anyukámhoz. Az anyukám gyönyörű volt, hosszú barna haj, és arany szemek. Egy fehér szellős ám de csinos, hosszú ruha volt rajta. Mivel ezen a napon nagyon meleg volt.
- Mi az kincsem? - kérdezte gyönyörű hangján.
- Egy pillangó! Nézd milyen szép! - eggyik kezem arrébb húzva mutattam meg a kis bogarat.
- Tényleg nagyon szép! De most már engedjük el, biztos haza akar menni a családjához.
- Lehet. De olyan szép! - mondtam mivel nem akartam hogy eltünjön a lepke.
Ezt a mondatot már nem türte anyu, és bevetette a rosszalló tekintetét. Ennek soha nem bírtam ellenkezni.
- Akkor elengedem. - adtam meg magam.
Ebben a pillanatban egy másik kék pillangó jött oda hozzánk. Tenyerem körberepülte majd leszállt a másik kék pillangó mellé. Ezt még két pillangó megcsinálta velem, de mivel azok már nem fértek a kis tenyerembe, a vállamon foglaltak helyet.
Anya tátott szájjal figyelte ahogy már öt pillangó ül rajtam.
Elkacagom magam és ugrok egyet. Az összes pillangó elszállt. Oilyan szépen repültek hogy nem volt az máshoz fogható.
Anya lehajolt és azt mondta:
- Gyere mennyünk enni kicsi pillangóm!
Bár szólíthattál volna még így anya!
Коментарі