Ott ülök az ágyamon, egy pólóban és egy alsógatyában. Melettem pedig egy vámpír, aki vért akar velem itatni, mert én is vámpír lettem.
De nem az kizárt! Én azt nem fogom meginni! Nem, nem és kész. Inkább meghalok! Mondjuk tuti az lessz a vége ha nem iszom meg.
- Tudod mi ez?- lengette elöttem a vérrel teli zacsókt.
- V..vér.- montam ki nagy nehezen a szót.
- Pontosan.- helyeselt vigyorral az arcán. Ne arra a tipiku aranyos mosolyra gondoljatok!- És te ezt megiszod.- Hát azt lesheti! Mert én biztos hogy nem fogom meginni.- Két választásod van: vagy megiszod, vagy meghalsz.-
Nem akrom azt...meginni. De meghalni sincs túl sok kedvem. Szóval szerintem ..me...meg...m..megiszom.- Vam egy ötletem.- mondta majd hírtele  eltünt.
Mikor vissza jött egy olyan poharat tartott a kezében mint amilyen a gyorséttermekben van.
- Így takalán könyebb lessz.- jelentette ki.
- Nem mondtam h..hogy megiszom!-mondtam de kissé elcsuklott a hangom.
- De azt se hogy nem iszod meg.- igaza van.- És szerintem nem akarsz meghalni, szóval.... - felém nyújtotta a poharat amiben feltehetőleg a vér volt. Én meg elvettem tőle. Igen. Ez azt jelenti hogy megiszom.
Kicsit még megnézegettem a poharat és így valahogy nem tűnt olyan undinak.
Lassan emeltem a szívószálat a számhoz. Bekaptam a szívószálat de még nem mertem inni. Amúgy most csodálkoztok? Attól hogy nem látom az még vér marad.
Szívni kezdtem. Mikor a számban megérrztem a folyadékot megálltam.
Nem akarom még magamnak sem bevallani hogy...e..ez.e..ez rohadt jó!
Újból inni kezdtem a szívószálon keresztül a vért. Megállás nélkül ittam magamba a vörös folyadékot. Éreztem ahogy átjárja a testem az enregia. Mintha kicserélték volna bennem az elemet.
Hamar ki ittam. Majd mikor felnéztem, egy önelégültem mosolygó vámpírt láttam, majd mikor le esett hogy mit is csináltam elpirultam.
(ne kérdezzétek hogy hogy tud egy vámpír elpirulni,
csak fogadjátok el😋)
Mosolya még önelégültebben ragyogott ahogy meglátta a pírt arcomon.
- Végül csak megittad.- szembesített- Csak nem ízlett, aranyom?- a becenévre olyan szintem piros voltam hogy a paradicsomok elbújhatnak mögöttem.
- Talán.- miért válaszoltam?
- Akkor ezt egy igennek veszem. És most hogy megittad teljesen vámpír lettél.- ja, jó, vájunk eddig nem voltam teljesen vámpír?- Amég nem tanulsz meg vadászni én szerzek neked vért. Egy ideig most nem fogsz iskolába menni mert a végén még nekiesel annak a Yonshi gyereknek.- egy pillanatot kérek szépen. Honnan tudja hogy nekem van egy Yonshi nevű barátom? A mai nap túl sok kérdésem van. - Mi vámapírok nem alszunk...- mondta volna még tovább, de én nem hagytam.
- Te követtél?!
- Igen. De muszáj volt!- magyarázkodott.
- Ez nem mentség.
- Renben. De most már hagyd hogy elmagyarázzam a dolgokat! Mi vámprok nem öregszünk. Ha 20 évesen harapnak meg az örökre húsz maradsz. Szóval nem lehetnek ember barátaink.- nem Yonshira gondol ugye?- Nekik feltünne hogy 5 év múlva is ugyan így nézel ki, vagy 10 év múlva. Érted?- bólogattam.- Ez az utolsó éved itt. Ezt még kijárod aztán meglátjuk mi lessz. Jelents beteget és egy pár hétig ne menj suliba. Az alatt az idő alatt mindent elmagyarázok amit tudnod kell. És megtanítalak vadászni.
- De miért?- kérdeztem, mert számomra teljesen érthetetlen volt hogy miért törődik velem ennyire.
- Mert.- jött az, egyszerű ám de tömör, válasz. Én tuttam hogy többröl van szó.


Vagyis akkor még csak sejtettem.