•Mex szemszög•

Az ajtóm elött álltam. Épp ráfogtam volna a kilincsre de egy fura érzés megmarkolta a sötétzöld pólóm nyak részét és fülembe suttogta: Ne tedd! Meg fogod bánni!
Elgondolkodni elgondolkodtam ezeken a szavakon de törődni már nem fáradtam velük.
Újból a kilincsre fogtam és benyitottam. Ahogy sejtettem nincs itt semmi az ég világon amitől félnem kéne.
Beléptem az ajtón majd komótosan levettem a cipőm és beslattyogtam a szobámba.
Jaj istenem! már megint nyitva hagytam azt a hülye ablakot!
Becsuktam. Sőt az ajtóba még mérges pillantásokat is lövelltem az ablakra.
A fürdő felé vettem az irányt.
Beérve pedig megnyitottam a csapot és bedugtam a lefolyót.
Még a tenger kék fürdő sóbol is csippentettem a forró vízbe.
Visszamentem a pizsomámért a szobámba. Igazából nem nevezném pizsomának mert csak egy alsó és egy fehér póló, szóval nem pizsoma, csak nekem.
Na akkor az elöbb említett cucokkal vissza indultam a forró kádhoz, hogy végre ez után a hosszú nap után beleugorjak. (nem szószerint)
Beállok a tükör elé. Majd megpillantom meggyötört sápadt arcom. Mázli. Hétvége lessz.
Levettem sötétzöld pólóm. Mikor már nyúltam volna a nadrágomért hogy levegyem a szemem sarkából észrevettem hogy a van valami a vállamnál. Fölnéztem, s akkorát ugrottam a látványra, hogy a hajam a fhérre festett palafont súrolta.
  Mi a... hogy..a ...nem... mi a fasz?!
Egy harapásnyom van a vállamon! Egy kibaszott harapásnyom! Hogy? Mikor? Ugye nem? Az ablak....mivan?
Már a levegőt is szaggatottan vettem.
Egy pár végtelennek tűnő perc után, levetkőztem majd beültem, a kádba.
Összekuprodva ültem. Lassan kinyujtottam lábam és még jobban elmerültem a forró vízben. De valami, a vállamon fekvő nyomon kívül, fura volt. Eggyátalán nem melgített fel a forró fürdő. Még azt sem vettem észre hogy már vacogni lehetett volna a vízben. Valahogy nem fáztam és nem is volt melegem. Szerintem kurvára lebetegedtem. De a nyom a vállamon és hogy mindig kinyílik az ablak....hahhhh.
Még eggy hangos sóhaj után kiszálltam a kádból.
Most se fázom. Ez fura. Már másra nem igen tudok gondolni.
-Vííííííí!- huppanok a puha takarómés párnámba. A mai nap legszebb pontja!

* 5 órával késöbb*

Mi a franc?
Öt órája fekszem az ágyban de nem tudok aludni. És most nem a fej fájásom vagy torokfájásom(igen közben az is fájni kezdett mintha szomjas lennék vagy mi) miatt, hanem...hanem csak úgy!

...

-Jó reggelt!- mormolta valaki.
- Nem! Egész éjszaka fent voltam és most se tudok aludni!- válaszoltam a párnába bújtatva fejem. Ezért nem esett le hogy...én kubaszottul egyedül élek!
Úgy ültem fel mintha valaki felrángatott volna.
Nem mozdultam. Félelemmel ásztatott szemekkel néztem.
Ott ült valaki melettem.
  Jaj istenem mond hogy sikerült elaludnom!
Aztán megéreztem, fejembe majd torkomba nyilaló fájdalmat, de nem igen mutattam ki. Csam rezzenéstelen arccal bámultam az ide...gent? Tényleg idegen lenne? Olyan ismerős. Ó igen! Amikor elaludtam tanórán, róla álmodtam. Már az álmomban is jól nézett ki de moooo.... ezt rohattul hagyd abba Mex érted?!
- Hogy vagy?- pislogni tuttam csak. Hogy kérdezhet ilyet? Mármint eggyátalán ki ő?- Hahó! Kérdeztem valamit.- aranyosan mosolygott. Szinte már olyan aggódó tekintete volt.
- Jól..kössz. De ha megbocsátasz ki a fene vagy, és hogy a picsába kerülsz ide?!- én megpróbáltam nyugodtan elmondani. De mint mondtam csak
''megpróbáltam''.
- Nyugi, nyugi!- vakargatta tarkóját.- Én Zack Wilson vagyok. És az ablakon át.
- Oké... megkédezhetem hogy miért nem az ajtón jöttél be?- de most komolyan! Ennek itt mi baja?
- Nem, nem. Először te válaszolsz néhány kérdésemre!- mondta és csintalanul elmosolyodott. Olyan jóké...... abba kell hagynom vagy gondok lesznek!
- De akkor te is válaszolsz a kérdéseimre.- mondtam és szerintem meglepődött.
- Legyen. Először én kérdezek.- kezdte és egy pillanatra tekintetünk találkozott. - Miért nem aludtál?- most én lepődtem meg.
- Nem tudom. Asszem beteg vagyok.- mondtam végül tök lazán.
- Azért gondolod ezt mert nem aludtál?
- Nem. Nem csak hogy nem alszok, állandóan akárhányszor eszem mindig kihányom. Nem tudom hogy mikor ettem utoljára. És az ebben a leg gázabb hogy még most se vagyok éhes.
Aztán, nem érzem a hideget vagy a meleget.- a harapás nyomot nem fogom elmondani...de várjunk. Ugye nem ő?- A fejem és a torkom folyamatosan fáj. És még a szokásosnál is sápadtabb vagyok. Te nem hinnéd hogy beteg vagy?- soroltam fel panaszaim. - Most én jövök. Miért vagy itt?
- Büntudatom volt.
- Miért?
- Nem kérdezünk kettőt!-mondta.- Hogy hívnak?
- Mex Lee. Nos akkor miért volt büntudatod?
- Mert miattam vagy ilyen szar állapotba.- hogy mi?- Ha hiszed ha nem én egy vámpír vagyok.- mi fasz?- És nem teljesen, de te is.
- Ho...hogy mi bajod van..?- dadogtam.
- Valamelyik nap épp.....- és elmesélte a tegnap elött történteket. A csókos jelenetnél azt hittem hogy elásom magam szégyenmben. A másik meg hogy mi az hogy vámpír vagyok?
- Ugye nem vagyok egy rémálomban?- kérdeztem.
- Nem.
- Hát én még most se értem.- olyan sűrű volt jelenleg a köd a fejemben hogy szreintem az már füst.
- Tudod mi az a vámpír, ugye?- bólogattam- Fal fehér vagy,  kihányod az emberi kaját, nem érzel hideget vagy meleget, és a tetejébe még a torkod is fáj.- nem tuttam megszólalni. -H..hogy..lehetek én vámpír?
- Hát úgy hogy nem szívtam ki minden véred így lettél vámpír.
- Most meg még is mit
csináljak?!-akadok ki hirtelen.
Fekete dzsekijében matatott. Majd elő húzott egy kis tasakot. Az ami a korházba szokott lenni. Tele vérrel.