*1 héttel késöbb*

Ez egy meleg felhős nap volt. Érezni lehetett a levegőben a közelgő vihart. Bár ez nem zavarta Zacket. Továbbra is ugya úgy figyelt. Nem vonta el semmi figyelmét.
Nekem viszont igen. Ezt meg is bátam, mert egy erős gyomros volt mi újra emlékeztetett hogy hova is kellene figyelnem.
Mit mondjak, rohadtul fájt. Bár nem látszott a nyoma, nem lilult be meg semmi. Olyan volt mintha nem is ütött volna meg. Leszámítva a fájdalmat mely ütése után maradt.
Gyomrom fogva guggoltam le, talán enyhíteni tudom a fájdalmat.
Három másodperc se telt le és már nem fájt a hasam. Ez jól jött közelharcban.
Egy pár napja tanít Zack közelharcra. Nem mert vámpír lettem, hanem hogy meg tudjam védeni magam. Egy kicsit sem értem ezt a fickót. Egész nap püföl hogy más ne tegye ugyanezt. Hihetetlen.
Épp lendíti kezét hogy behúzzon de, valami oknál fogva reflexből kivédem majd kigáncsolom és ráülök a csípőjére két karját pedig lefogom. Ezt mind olyan gyorsan hogy nem tudtam felfogni magam sem. Csak pislogni tudtam. Aztán pár másodperccel késöbb rá ébredtem hogy egy pasi csípőjén ülök és úgy fogom le mind két karját. És az a pasi nem más mint Zack Wilson.
Hírtelen ugrom le róla. És már fogalmazok magamban egy megfelelő mondatot mire ő szólal meg.
- Ez szép volt! Meg is csak figyeltél az elmúlt napokban.- mondta széles mosolyra húzva ajkait.Megfordult a fejemben hogy elmondom, nem voltam tudatában cselekedeteimnek de nem tettem. Azért nem tettem mert most először dícsért meg, már ha ezt vehetjük dicséretnek.

...

A nap hátralevő részében gyakoroltunk. Zack megtanított hogyan fogjak le valakit, úgy hogy ne tudjon szabadulni. Most pedig nekem kell kiszabadulnom úgy hogy lefog. Két karját keresztbe tette a melkasomnál és úgy álltunk.
Már vagy tíz perce ott rángatózom de nem tudok kistabadulni. Majd ekkor egy nagyon hülye ötletem támad.
Az eggyik csuklóm megfordítottam és megcsikiztem az oldalát.
Meglepetésemre nevetésben tört ki. Engedett szorításán ám de nem annyira hogy magamtól ki tudjak szabadulni.
- Ügyes próbálkozás! De nem jött be.- egyre többet dícsér. De e mellé őszinte.
A két kezével, melyek meg mindig keresztbe voltak a melkasom elött hogy lefogjanak, megcsikizte szintén az oldalamat. Azonnal hangos nevetésbe kezdtem. Ott nevettem a karjaiba és rángatóztam mint valami kisgyerek. Ekkor a nagy kapálózásban össze akadt a lábam Zackével és ő hátra esett, aztán mivel meg mindig fogva tartott két kezével, rá estem. Még ekkor sem engedett el, csak csikizett tovább. Én pedig még mindig nevettem. Minden erőmmel próbáltam kiszabadulni de csikiző kezei lefogtak.
Akkor sem hagyom magam!
Ahogy ez a mondat elhangzott elmémbe, megint bekapcsolt bennem valami, karjára fogtam és leszedtem azokat magamról, majd megfordultam hogy szembe legyünk egymással, most én csikiztem őt. Megint minden olyan gyors volt. De most nem annyira zavart mint elsőre.
Csikizésem nevetéssel fogadta, mire én is nevetni kezdtem.



Anyirra jól érzem magam veled Zack mint senki másssal! Köszönöm hogy vagy!