•Mex szemszög•

Érzem ahogy egy kéz végig simít egészen az ercomtól a bokámig.
Halk nyikorgást hallok. Fázom. És a wct sem ártana meglátogatni. Szememet kinyitom majd eggy nyitott ablakkal találom szembe magam.
De mikor nyitottam én ezt ki?
Ah nem is érdekel. Letusolok, reggelizek, suliba megyek, végig ülöm az órákat majd ...hmmm...nem tóm' a többit majd menetközben.
Soroltam fel napom első felének ''teendőit'' miközben beálltam a tus alá.
...

- Hmmmm..nyami!- mondtam szám szélét nyalogatva. Tányér fölé hajolva kaptam volna ba a következő falatot mikor hányinger fogott el. Azonnal a wc-be rohantam és kiadtam magamból, szerintem, szinte mindent.
...

-Héj! Hahó! Mex! Itt vagyok!- szólongatott legjobb barátom. Név szerint Dan Yonshi. ( Ez eggy ilyen hírtelen beugró halandzsa szerű valami volt de szerintem tök jól hangzik!😉😋)
Épp futott utánam hogy együtt menjünk a pokolba. Másnéven az iskolába.
- Szia Yon'!- köszöntem majd, lekesen integetni kezdtem.
Hangosan fujtatott a már addigra mellém ért Yonshi.
- Huh.... nah....izéh....huh.. megvárhattál vonah..baszkih!- lihegett. És világos barna haja már mindenfelé ágazott.
- Meg is vártalak!- kijelentésemre kuncogni kezdett mejd megölelt. Nálunk az a szokás hogy ölelgetjük egymást.
- Amúgy meg hogyhogy nem Alex-el jöttél?- tudni illik hogy drága barátomnak van egy pasija. John Alex.
Szerintem jó fej, állandóan znét hallgat, és nagyon dúrva narancssárga haja van. Szinte egymás ellentétei, de eggy dologban hasonlítanak, mind ketten szeretnek önfeledten vigyorogni.
Szóval nincs bajom hogy a barátomnak pasija van. Elárulom, én is meleg vagyok. Bár ezt rajtuk kívül senki nem tudja.
- Beteg lett. Én otthon akartam maradni vele de azt mondta hogyha miatta kihagyom az órákat akkor....-  ho hó... szerintem kapizsgálom hogy mit akart mondani. - szóval nem szeretné hogyha miatta kihaggyam az órákat.
- Ja értem!- direkt nem akartam felhozni hogy mit akart mondani.-  Sssz! Áuh!- hasított a fájdalom a fejembe. Úgy el kezdett fájni a fejem hogy azt hittem egy kést vagy egy nyilat állítotttak volna bele. Abbam a pillanatban egy kép jelent meg elöttem, egy vizes sikátorról. Megtorpantam. Drága barátom észre is vette.
- Mi a baj Mex?- sárgás szemében agodalom csillant ahogy megkérdezte.
- Áh.. nemh semmi bajom! Csak megszédültem. Nincs semmi bajom!- bárcsak azt úgy lett volna ahogy montam de nem. A fejem szörnyen fájt, szédúltem és megint hányingerem volt, de szerintem már nem lett volna mit kihánynom.
Tovább mentem. Nem tehettem mást. Mármint lehet hogy tehettem volna csak nem jutott eszembe.

...

Az órák unalmasan és lassan teltek, miközben én a falakon lévő repedéseket, foltokat kémleltem.
De ez az óra más volt mert én...elaludtam. Úgy ahogy mondom. Kajakra bealudtam.
Halvány fény töltötte be a szük sikátort ahova képzeletem repített.(álmodik úgy értem)
Minden olyan haloványan jelent meg mint valami elfeledett emlék, mire már nem emlékszel teljesen.
Halk léptek zaja ütötte meg fülem. A hang irányába fordultam majd egy ismerős alakot láttam meg. Bár nem tudom honnan lehetett ismerős, még is olyan mintha direkt jegyeztem volna meg vonásait. Nekem háttal állt. Lába alatt egy kisebb vértócsát véltem fölfedezni. Megjedve bújtam a fal mögé. Vízhangozva hulott a kicsi kavics egy melettem elterülő pocsojában. Minden hang megszünt csak a kavics, pcsojába érkező halk csobbanását lehetett hallani.
Ahogy hullámzott a kis pocsolya úgy jöttek vissza a városi utcák zaja. Igaz elég halkan.
Erős kéz vállamra fog. Ijedve kapom oda a tekintetem........
Puff!
- Áuh....- kapok a fejemhez. Majd jónak láttam körbe nézni. Árgus szemek lestek minden felől.
  Hmmm... oh a picsába! Ezt megcsináltam. Kiestem a padból! De tényleg. A dolog miértjéről majd Yonshi beszámol mert ő a padtársam.
-A tanár szerintem nem vett észre.- sutogta Yonshi. Mert akkora már mllé telepedtem.
- Remélem. Menmyit aludtam? És hogy estem ki a padból?- záporoztam kérdésekkel az eggyetlen megbízható szemtanut.(Yonshit)
- Majd szünetbe elmondom.- válaszolt egyszerüen. Na ez engem egyszerüen kikészített.
- De....-és a csengő. Megvártam még abba haggya a zajongást az a hülye csengő. Majd...- Na mondhatod!- mondatomra csak vett egy mély levegőt és beszélni kezdett.
- Hát mult órám aludtál el asszem. Végig motyogtál valamit. Egyszer tuttam kivenni mi az de csak egy '' jaj ne'' volt. Majd úgy tök hirteleln le estél a padról.- én csak pislogok.
- Ugy más nem halotta?- ez aggasztott az eggyik legjobban.
- Ööö... nem tóm'.- most rajtam a sor hogy mély levegőt vegyek. De olyan fura volt mintha nem is kelett volna hogy a tüdőmbe jusson az oxigén. Ezzel nem törődve indultam ki az osztályteremből. Mivel előző órám volt az utolsó elötti amin ugye  bbeájultam. Igy arra következtettem hogy az utolsó óra kicsngőjére keltem.
Szóval haza felé vettem az irányt. Egyedül mert Yonshinak még boltba meg gyógyszertárba kell mennie. Montam neki hoggy ha úgy van akkor dobjom már be egy fejfájás csillapítót.
Lassan cammogtam hazafelé. Egy ismerős ez az út. Mondjuk volt hogy erre rövidìtettem mert nem jár erre senki. Megyek most is arra. És mentem is a sötét sikátor felé.

Huhú..hogy az után mi volt! Miket tudtam meg!