➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Szégyenlősen mentem a nappaliba, miután elnézést kérve a tanártól, siettem a szobámba átöltözni, és ha már ott voltam, a szükséges könyvet, illetve egy tollat és füzetet vettem magamhoz, hogy ne keljen még egyszer magára hagynom a felnőttet. Istenem, de modortalan vagyok, még csak meg se kínáltam kávéval vagy valami. Nem elég, hogy szexi öltözetben várom, de még meg se kínálom semmivel. Sietősre vettem lépteim, hogy ne várjon sokáig, de voltam olyan ügyes és megbotlottam a saját lábamba. Pár szitok szó hagyta el ajkaim, mikor sikerült megkapaszkodnom a folyóson lévő kis komódba. A nagy zajra Taehyung is felfigyelt, ugyanis idejött kérdő tekintettel figyelve engem.

– Elnézést, hogy csak úgy elrohantam, szeretne egy kávét? – kérdezem udvariasan egy apró mosoly kíséretében, mivel próbálom leplezni zavarom.

– Egy forró csokit szívesebben elfogadnék – mosolyra húzza ajkait, mire szívem hevesebb tempót vesz fel. Már most érzem, milyen nehéz lesz az elkövetkezendő óra. Bólintva tudatom vele, hogy megértettem, majd a konyhába indulok. A tanuláshoz szükséges dolgokat a pultra teszem, aztán a hűtőhöz fordulok, hogy kivegyem a csokit, majd feltegyem a gázra kiolvadni.

– Jó ízlésed van – hallom meg a hangját, ezért megfordulok. A pult másik oldalán foglalt helyet, végigmérve a ruhám. Csak egy egyszerű fekete mackónadrág és egy fehér felsőt kaptam magamra, a nyuszis papucs meg maradt, mert irtó kényelmes, Taehyung-ot meg egyébként se érdekli mi van rajtam. – Imádom a Guccit – mutat a felsőmre megválaszolva néma kérdésem.

– Oh, ezt még unokatestvéremtől kaptam – pillantok a ruhadarabra, felidézve az emléket. Még tavaly szülinapomkor lepet meg vele, épp a vizsgáimra tanultam mikor is hirtelen csak berontott a szobámba, egy hatalmas tortával. Nagyon jól esett a kis gesztus, még ha nem is kaptam sok ajándékot, de szívből lepet meg, ami nekem mindennél többet jelentett.

– Te így csinálod a forrócsokit? – érdeklődik kissé előrébb hajolva a pult fölött, hogy jobb rálátása legyen, annak amit csinálok.

– Igen, én mindig kiolvasztom a csokit és felöntöm tejjel – bólogatok keverve egyet a csokin, hogy gyorsabban olvadjon, közben a tejet is kiveszem és elkezdem felmelegíteni.

– Én készen veszem és csak forró vizel öntöm fel. Egyszer megpróbáltam hagyományosan elkészíteni, de majdnem leéget e tűzhely – mondata végén elkuncogom magam. Vicces lehetett, ahogy ide-oda kapkod miközben ég a fél konyha. Mondjuk komoly baj is lehetett volna, de őt ismerve elviccelte volna a dolgot. – Ne nevess ki. Akkor még gimis voltam, és édesanyám jól leszidott – hallom a hangján, hogy ő is elneveti magát, ezért nem is fogom vissza magam. Vajon akkor is olyan helyes volt mint most? Biztos a suli összes lány érte csorgatta a nyálát, bár azért Jimin tanár úr is piszok helyes. – Szegény Jimin annyira megijedt, hogy napokig be se mert menni a konyhába – nevet fel hangosan, ám én a név hallatán felkapom a fejem.

– Park tanár úr? – kérdezem óvatosan, ha netalán nem jól tippeltem, akkor elnézést kérek.

– Igen, Jimin-el gyerekkori barátok vagyunk. Szinte együtt nőttünk fel – akkor ezért ebédelnek szinte mindig együtt. Sokszor olyanok mint valami tini kislányok, amit Yoongi szóvá is tett egyik nap.

– Tessék Mr. Kim – teszem elé mosolyogva a gőzölgő italt, majd sajátommal együtt leülök a vele szembeni székkel. Ha mellé ülök félek, hogy hallaná mennyire dobog a szívem.

– Isteni az illata. Köszönöm – pillant rám, majd óvatosan megkóstolja az italt. Én nem iszok az enyémbe, szeretném látni a reakcióját – Istenem Soyi – szólal meg a szemembe nézve, mire megijedek.

– Nem ízlik? Csinálok másikat – teszem le a saját bögrém, majd már állnék fel, hogy egy újabb adagot készítsek, mikor int, hogy üljek vissza.

– El kell árulnod a titkod, mert ez isteni. A legjobb forrócsoki, amit valaha ittam – csillogó szemekkel nézz rám, mire zavarba jövök. Boldogság járja át testem, amiért ízlik neki.

– Örülök ha ízlik – motyogom belekortyolva az italba.

– Egyébként, tudom nem az én dolgom, de miért voltál Jungkook-al a bárban? – kérdésén még lélegezni is elfelejtek, annyira meglepődöm. Honnan tud erről? Ha Lisa mondta el neki, én megölöm azt a lányt.

– Az...az csak egy fogadás volt – vallom be halkan lesütve szemeim. Azt hiszem életemben nem szégyelltem még ennyire magam mint most.

– Mármint, hogy Jungkook-al menj?

– Nem, hanem, hogy italt kérjek egy bárból. Lisa nem hagyott békén míg nem teszem meg, Jungkook meg nem szerette volna ha bajba kerülök – zavaromba elkezdtem tördelni az ujjam. Legalább olyan kínosnak érzem ezt a beszélgetést, mint anyával mikor először beszél a menstruációról.

– De ugye tudod, hogy nem kell azt tenned amit Lisa mond? – kérdezi óvatosan maga elé helyezve a bögrét. – Tudom mennyire idegesítő, hidd el, én is legszívesebben kitenném az óraimról – sóhajt fel fájdalmasan – Ha gondot okozz, csak szólj nekem, rendben?

– Köszönöm – bólogatok hálásan újra a gőzölgő italhoz fordulva. Az a pár perc míg elfogyasztjuk az italokat, némán telik el, de őszintén nem is bánom. Ez a pillanat így tökéletes ahogy van.

– Figyelj Soyi, őszintén, nincs szükséged korrepetálásra. Legalábbis nem irodalomból, ezért csak megcsináljuk a házit és szabad vagy – töri meg a csendet, mély hangján.

– De apa...

– Azt se szeretném ha bajba kerülnél, ezért gondoltam, hogy segítek Japánból, ha te is szeretnéd – bár nem örülök ennek, hiszen ez az egyetlen tantárgy, amit nem igen kedvelek, de mondjuk a tanárnő miatt. Még mindig előttem van, ahogy letaperolja Taehyung vállát.