➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

Ajkaival édesen kényezteti nyakam, miközben én kicsit erősebben meghúzom hajszálait. Kellemes hallani, ahogy jóleső sóhajok hagyják el ajkait, ezzel is jelezve mennyire élvezi a kialakult helyzetet. Ez az első alkalom, hogy ilyesfajta érzések támadnak fel bennem. Ugyan, nem ez az első alkalom, hogy zavarba jövök, vagy épp teljesen máshova tévednek gondolataim, de ezek közül egyik sem volt ennyire intenzív mint ebben a pillanatban. Egyre forróba válik testem, a légzésem felgyorsul, követve szívem ritmusát. Nyakamról áttér a fülem mögötti részhez, ahol pár csókot hint rá, majd aprót ráfúlj. Amint megérzem forró leheletét a testemet kirázza a hideg, természetesen a jó értelemben. Nem értem mi van velem. Életet adó szervem csak úgy pumpálja a vért mint még soha, egy olyan vágyat keltve bennem, amit nem volna szabad éreznem iránta. Azonban hihetetlen mire képes, mit vált ki belőlem csupán egy érintéssel, és vággyal teli tekintetével. A csókjai pedig hab a tortán. Egyszerűen Isteni, ahogy csókol. Gyengéd, mégis akaratos, tudatja velem mit szeretne, mégis érzem, hogy egy szavamba kerül és leáll. Úgy kényezteti ajkaimat mintha nem lenne holnap, egy pillanatban pedig óvatosan végignyal alsó ajkamon bebocsátást kérve. Állam leengedve, engedem őt be szájüregembe, és amint bent van, hevesen keresi ízlelőszervemet, hogy ezúttal azt kényeztesse. Miközben hevesen csókol, kezeivel sem tétlenkedik, ahogy én se. Végigsimít combomon, néhol erősebben bele markolva, néhol pedig csak ujjaival ír le körkörös mozdulatokat. Hasonlóképp cselekszem én is, csupán annyi különbséggel, hogy a hátát simogatom, néhol a körmeimet beleeresztve, ami nagyon tetszik neki. A hümmögéseiből ezt vonom le. Na meg érzem, a nem épp nyugalmi állapotban lévő büszkeségét. Kezd fáradni a kezem, ezért hátáról szépen a mellkasára vezetem kezem, óvatosan kitapogatva az izmos területet. Ingen keresztül is tökéletesen ki tudom venni, mennyire izmos. Vajon mennyi időt tölt el az edzőterembe? Végül elhagyja ajkaim, majd kicsit eltávolodik tőlem. Már azon gondolkodom, hogy biztosan elrontottam valamit, vagy éppen hogy nem csináltam jól semmit, és emiatt elment a kedve, de ő csak mosolyogva nézz rám. Sötét szembogarai csak úgy csillognak, miközben alaposan végigméri testem, amit ugyan még takar a ruha, Taehyung mégis úgy szemlél mintha teljesen meztelen lennék.

– Annyira tökéletes vagy szerelmem – suttogja fülembe, mitől még jobban elpirulok. Már ha ez lehetséges. Óvatosan megfogta melleim, majd gyengéden masszírozni kezdte. Tettére apró sóhaj hagyta el ajkaim, amit ő egy hatalmas vigyorral díjazott. Minden apró kis érintés ilyesfajta reakciókat vállt ki belőlem. Lehet mert még soha nem volt ilyenbe részen vagy mert szeretem Taehyung-ot. Akárhogy is van, de ezt az érzést soha nem tudnám megunni, ha ő teszi ezt velem.

– Mennyi mindent tudnék veled tenni – morogja ajkaimra, jobb kezével óvatosan szoknyám alá nyúlva, egyre feljebb míg el nem éri legérzékenyebb pontom.

– A francba – egy ismerős hangra leszek figyelmes, de nem a felettem lévő férfitől származik. Hirtelen nyitom ki szemem, már készülve ellökni magamtól Taehyung-ot, ám ő nincs felettem. Körbenézek és értetlenül veszem észre, hogy semmi sincs úgy mint pár másodperce. Heran értetlenül nézz rám, és ugyan így állok én is a dolgok elé. Talán álom lett volna? De ez azt jelentené, hogy elaludtam az órán, viszont akkor Heran miért nem szólt?

– Vigyázz Hoseok az ajtóval – szól oda az említett fiúnak, aki nekiment az ajtónak. Azt nem tudom hogyan hozta össze. Meghallva az osztályfőnököt, ezért felkapom a fejem. Amint találkozik tekintetünk elpirulva lesütöm szemeim. Hogy voltam képes ilyen pikáns jelenetet elképzelni vele? – Jól vagy Soyi? – teszi le a tankönyvet az asztalra, majd teljesen felém fordul.

– I-igen – motyogom szégyenlősen.

– Biztos? Nagyon elvörösödtél. Nem szeretnél kimenni egy kicsit? – jön közelebb hozzam. Heran hirtelen becsukja az előttem lévő füzetet. Kérdőn fordulnék felé, hogy megkérdezzem miért tette ezt, ám nincs idő rá, hiszen már előttem van a tanár. Hatalmas tenyerét homlokomra teszi, ellenőrizve, hogy nincs-e lázam. Egy pillanatra lehunyom szemem, ugyanis nagyon jól esik meleg tenyere a homlokomon. – Lázad nincs. Lehet leesett a vércukrod. Nem szédülsz? – kérdezi kicsit hangosabban, mert a saját asztala felé indul. Vagyis nem a sajátja, mert az tanári asztal.

– Kicsit – motyogom alig hallhatóan, ő mégis meghallja. Táskájához lépve keresgél benne valamit, majd azt megtalálva újra felém jön.

– Ezt edd meg, és menj ki kicsit a levegőre – nyújtja felém mosolyogva egy szelet csokit. Olyan kínosan érzem magam, ég az egész arcom.

– Tanár úr, ki kísérhetem Soyi-t a mosdóba? – nyújtja fel a kezét Jungkook, mint mikor felelni akarunk, vagy épp megadni a választ a feltett kérdésre. Mosolyosra húzom ajkaim, ezen a butaságon.

– A női mosdóba akarsz menni? – felhúzott szemöldökkel fordul felé a felnött, mire az említett vállvonogatva visszaül a helyére.

– Nincs szerencséd Kook – vihogja el magát Yoongi, mire a tanár kissé nyakon csapja.