17
➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷
– És mond csak Soyi, mit csinálsz ma? – érkezik egy kedves hang a hátam mögül. Érdeklődve fordulok meg mosolyogva nézve Jungkook-ra. Lehet úgy látszik mintha nem érdekelni a fiú, bár mondjuk olyan értelembe nem is érdekel, csupán egy jó barátként tekintek rá. Azonban Jungkook, mostanság nagyon is kedves velem. Minden egyes nap ott a karamellás forrócsoki a padomon, néha csak úgy véletlen megérinti a karom, de érdekes, hogy mindig csak akkor ha a közelben van az osztályfőnök. Ebédkor például látványosan közel ül hozzám Jungkook, és mivel az osztályfőnök velünk szembe foglal helyet Mr. Park-al, tisztán látom őt. Sokszor csak őt bámulom ahelyett, hogy ennék, és ilyenkor Jungkook folyton megböki a válla az életre mutatva.
– Házit írok, tanulok. Hétköznapi program Jungkook – vonom meg a vállam, úgy mint akit ez nem érdekel. Mosolyogva veszem ki az irodalom könyvem a szekrényből, ugyanis két órán keresztül egy terembe leszek vele, és már csak a gondolatától is boldogság önt el. – Aish, miért csinálod ezt? Nem vagy te robot – csattan fel, mivel tudja, hogy apa milyen. Hát persze, hogy tudja, az egész osztály tud apa viselkedéséről, de szerencsére nem foglalkoznak vele. – Gondoltam meginnánk valami üdítőt – vigyorodik el a nyuszis mosolyával. – Jól esne, de tudod, hogy nem hanyagolhatom el a tanulást – motyogom ujjaim tördelve. – Én nem is ezt kértem. Suli után csak ráérsz egy üdítőre. Nem kell beülni sehova, megihatjuk útközben is – pislog rám ártatlan szemekkel, aminek nem tudok ellenállni. Ezt ő nagyon is jól tudja, és elég sokszor használja ellenem. Nagyot sóhajtva bólintok, mire örömében felugrik. – Egyébként, Mr. Kim nem mondott semmit? – érdeklődik miközben zsebébe teszi a kezét, úgy haladva tovább a folyosón.
– Mit mondott volna?
– Tudod, Lisa buliján, mikor a bárból kirohantál, ő meg utánad. Istenem, ha láttad volna azt a jelenetet. Te vigyorogva, valami érthetetlen nyelven dúdolva rohansz. Hozzáteszem magas sarkúban, miközben Mr. Kim utánad szalad. Aztán még meg is fogja neked a létrát, hogy felmássz rá. És tudod mit kérdeztél tőle? – előre fogom a fejem a szegénytől, mert biztos, hogy valami baromságot hordta össze. – Mikor találkozunk legközelebb Romeó? Ő meg erre azt válaszolta, Hétfő reggel a biológia órán, én Júliám – vékonyítja el a hangját a kérdésnél, majd mélyíti el, a végén pedig hangosan felnevet. Én persze nem mulattam olyan jól ezen, hiszen szégyent hoztam magamra. De szerencsére a tanár nem hozta fel ezt a témát. Nem is tudom hogyan reagáltam volna ha kérdőre vonja a viselkedésem.
– A te szex felvilágosításod se volt semmi – bokszolok vállába, mire vigyorogva fordítja felém a fejét.
– Hát, lényegében elmondtam mit gondolok róla. Jó, persze, ez sokkal többről szól, de utálok érzelmesnek lenni.
– Velem mégis egész kedves vagy – lassabbra veszem lépteim, mert mindjárt a teremhez érünk, azonban kíváncsi vagyok a válaszára.
– Mert neked köszönhetem, hogy nem lettem depis.
➶➶➶➶➶ Taehyung ➷➷➷➷➷
Nagy szemekkel nézem, ahogy Soyi észre sem véve engem megy előre Jungkook-al együtt. Tudom jól, hogy nem volna szabad foglalkoznom vele, de be kell vallanom, hogy irtó dögös. Főleg, ha arra a bizonyos estére gondolok mikor bulizni volt. Miniszoknya, magassarkú, khm...talán nem kellene most erre gondolnom, nem lenne jó ha netalán felizgulnék. Ő a diákom, én a tanárra vagyok, ehhez kell tartanom magam és akkor semmi gond nem lehet. Nagyot sóhajtok, mikor megcsörren a mobilom. Már előre fáj a fejem, ahogy meglátok az exem nevét a képernyőn. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem érti meg, hogy vége. Már nem szeretem őt, talán soha nem is szerettem, csupán vágytam valakire, aki meleg mosollyal vár haza egy nehéz nap után. Kivel hétvégenként csak összebújva a kanapén, adjam ki a heti stresszt, miközben egy filmet nézzünk. És bár eleinte ilyen volt, az utóbbi időben nagyon megváltozott. Folyton féltékenykedett ok nélkül, de igazán az tette be a kaput, mikor ellenőrizte a mobilom és eltiltott a barátaimtól. Adtam neki egy utolsó esélyt, de azt is eljátszotta.
– Mondtam már, hogy hagyj békén – szolok bele nem túl kedves hangon.
– De oppa, én csak aggódom érted – vékonyítja el a hangját, ami nagyon irritálja a fülem.
– Nézd, két hetet kaptál, hogy kiköltözz. Azóta eltelt még egy hét, meddig akarod ezt húzni? Nem akarok veled lenni, fogd már fel – emelem fel kissé a hangom, amire Jimin felfigyel. Ő az egyetlen, akit beavattam, nem véletlen hiszen egész kicsi korom óta legjobb barátok vagyunk.
– És mond csak Soyi, mit csinálsz ma? – érkezik egy kedves hang a hátam mögül. Érdeklődve fordulok meg mosolyogva nézve Jungkook-ra. Lehet úgy látszik mintha nem érdekelni a fiú, bár mondjuk olyan értelembe nem is érdekel, csupán egy jó barátként tekintek rá. Azonban Jungkook, mostanság nagyon is kedves velem. Minden egyes nap ott a karamellás forrócsoki a padomon, néha csak úgy véletlen megérinti a karom, de érdekes, hogy mindig csak akkor ha a közelben van az osztályfőnök. Ebédkor például látványosan közel ül hozzám Jungkook, és mivel az osztályfőnök velünk szembe foglal helyet Mr. Park-al, tisztán látom őt. Sokszor csak őt bámulom ahelyett, hogy ennék, és ilyenkor Jungkook folyton megböki a válla az életre mutatva.
– Házit írok, tanulok. Hétköznapi program Jungkook – vonom meg a vállam, úgy mint akit ez nem érdekel. Mosolyogva veszem ki az irodalom könyvem a szekrényből, ugyanis két órán keresztül egy terembe leszek vele, és már csak a gondolatától is boldogság önt el. – Aish, miért csinálod ezt? Nem vagy te robot – csattan fel, mivel tudja, hogy apa milyen. Hát persze, hogy tudja, az egész osztály tud apa viselkedéséről, de szerencsére nem foglalkoznak vele. – Gondoltam meginnánk valami üdítőt – vigyorodik el a nyuszis mosolyával. – Jól esne, de tudod, hogy nem hanyagolhatom el a tanulást – motyogom ujjaim tördelve. – Én nem is ezt kértem. Suli után csak ráérsz egy üdítőre. Nem kell beülni sehova, megihatjuk útközben is – pislog rám ártatlan szemekkel, aminek nem tudok ellenállni. Ezt ő nagyon is jól tudja, és elég sokszor használja ellenem. Nagyot sóhajtva bólintok, mire örömében felugrik. – Egyébként, Mr. Kim nem mondott semmit? – érdeklődik miközben zsebébe teszi a kezét, úgy haladva tovább a folyosón.
– Mit mondott volna?
– Tudod, Lisa buliján, mikor a bárból kirohantál, ő meg utánad. Istenem, ha láttad volna azt a jelenetet. Te vigyorogva, valami érthetetlen nyelven dúdolva rohansz. Hozzáteszem magas sarkúban, miközben Mr. Kim utánad szalad. Aztán még meg is fogja neked a létrát, hogy felmássz rá. És tudod mit kérdeztél tőle? – előre fogom a fejem a szegénytől, mert biztos, hogy valami baromságot hordta össze. – Mikor találkozunk legközelebb Romeó? Ő meg erre azt válaszolta, Hétfő reggel a biológia órán, én Júliám – vékonyítja el a hangját a kérdésnél, majd mélyíti el, a végén pedig hangosan felnevet. Én persze nem mulattam olyan jól ezen, hiszen szégyent hoztam magamra. De szerencsére a tanár nem hozta fel ezt a témát. Nem is tudom hogyan reagáltam volna ha kérdőre vonja a viselkedésem.
– A te szex felvilágosításod se volt semmi – bokszolok vállába, mire vigyorogva fordítja felém a fejét.
– Hát, lényegében elmondtam mit gondolok róla. Jó, persze, ez sokkal többről szól, de utálok érzelmesnek lenni.
– Velem mégis egész kedves vagy – lassabbra veszem lépteim, mert mindjárt a teremhez érünk, azonban kíváncsi vagyok a válaszára.
– Mert neked köszönhetem, hogy nem lettem depis.
➶➶➶➶➶ Taehyung ➷➷➷➷➷
Nagy szemekkel nézem, ahogy Soyi észre sem véve engem megy előre Jungkook-al együtt. Tudom jól, hogy nem volna szabad foglalkoznom vele, de be kell vallanom, hogy irtó dögös. Főleg, ha arra a bizonyos estére gondolok mikor bulizni volt. Miniszoknya, magassarkú, khm...talán nem kellene most erre gondolnom, nem lenne jó ha netalán felizgulnék. Ő a diákom, én a tanárra vagyok, ehhez kell tartanom magam és akkor semmi gond nem lehet. Nagyot sóhajtok, mikor megcsörren a mobilom. Már előre fáj a fejem, ahogy meglátok az exem nevét a képernyőn. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem érti meg, hogy vége. Már nem szeretem őt, talán soha nem is szerettem, csupán vágytam valakire, aki meleg mosollyal vár haza egy nehéz nap után. Kivel hétvégenként csak összebújva a kanapén, adjam ki a heti stresszt, miközben egy filmet nézzünk. És bár eleinte ilyen volt, az utóbbi időben nagyon megváltozott. Folyton féltékenykedett ok nélkül, de igazán az tette be a kaput, mikor ellenőrizte a mobilom és eltiltott a barátaimtól. Adtam neki egy utolsó esélyt, de azt is eljátszotta.
– Mondtam már, hogy hagyj békén – szolok bele nem túl kedves hangon.
– De oppa, én csak aggódom érted – vékonyítja el a hangját, ami nagyon irritálja a fülem.
– Nézd, két hetet kaptál, hogy kiköltözz. Azóta eltelt még egy hét, meddig akarod ezt húzni? Nem akarok veled lenni, fogd már fel – emelem fel kissé a hangom, amire Jimin felfigyel. Ő az egyetlen, akit beavattam, nem véletlen hiszen egész kicsi korom óta legjobb barátok vagyunk.
Коментарі