20
➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷
– Hogy ízlik? – érdeklődik kedvesen Jungkook, az üdítőmre utalva. Végül is csak vele indultam haza, és meg kell mondjam, hogy nem bántam meg.
– Nagyon finom – szürcsölök bele a gyümölcsös italba. Nem bántam meg, hogy eljöttem. – Már csak a málnás italért érdemes volt igent mondanom – mutatok az említett italra vigyorogva.
– Tudom mivel lehet téged megvesztegetni – mosolyodik el, mire nekem is felfelé görbülnek az ajkaim.
– De ugye nem tetszem neked? – gondolkodás nélkül teszem fel a kérdést, és miután letértem jobbra, jut tudatomig kérdésem. – Mármint nem úgy értettem, csak...
– Nem vagy az esetem, ne aggódj. Hálás vagyok, hogy kirángattál az önsajnálatból – nem hagyja, hogy befejezzem a mondatom, de nem is bánom. Örülök, hogy felhoztam a témát, így legalább biztosan megtudtam, hogy valóban csak barátként tekint rám.
– Azóta nem is kereset? – érdeklődöm óvatosan, mivel nem tudom mennyire érinti érzékenyen. Elvégre az első szerelméről van szó.
– Nem, de igazából nem is érdekel. El kell őt engednem – vonja meg vállát mint akit nem érdekel, ám a szemében ott bujkál a szomorúság és a fájdalom. Nem lehet könnyű elfelejteni ha a szerelmed teszi ezt veled. De Jungkook erős, és csak idő kérdése, de újra a régi önmaga lesz. Ahogy a barátai mondták.
– Valld be, hogy te veszed nekem minden reggel a karamellás forrócsokit – váltok gyorsan témát, még mielőtt szomorúbb lesz. Értetlenül fordul felém, én viszont megbököm őt jelezve, hogy forduljon le balra, mivel oda vezet az utunk.
– Milyen forrócsoki? Ha egyszer vettem neked, akkor már mindig én veszek? – nem tudom eldönteni, hogy most magától vagy tőlem kérdezi, merthogy csak előre bámul. – Azt se tudtam, hogy a karamellásat szereted, vagy hogy van ilyen ízű. Furák ezek a lányok – szemét forgatva halad előre, miközben én azon gondolkodom, hogy akkor mégis ki ilyen kedves? Valóban nem mondtam el neki melyik a kedvencem, igazából csak Heran tudja ezt a kis titkom. Viszont ő mindig szól ha vesz nekem valamit. Gondolkozzunk, valakinek mégis elkellet mondanom, hiszen tudja mi a kedvencem. Ha csak próbálná eltalálni, akkor a világ összes ismert forrócsokijával kedveskedett volna, de folyton csak karamellás vár a padomon. Beáll közénk a kínos csend, bár nem nevezném annak, hiszen Jungkook gyönyörködik a városban, én meg a gondolataimba merülök. Egyszer csak hirtelen beugrik, hogy annak a fiúnak, aki rám irt elmondtam, hogy a karamellás forrócsoki a kedvencem. Mi van akkor ha a sulinkba jár? Ha Jungkook ismeri? Lehet épp az egyik osztálytársam? Ha így van, vajon ki lehet? Egyedül csak Jungkook, Yoongi és Hoseok-nak nincs párja a fiúk közül, ám a morcosnak tetszik Heran, Jungkook még nem dolgozta fel a szakítását, akkor csak Hoseok maradt. De ő meg nekem nem tetszik. Mármint jóképű, irtó kedves és segítőkész, viszont túl hiperaktív hozzám képest. De...de mi van ha valójában ő a VanTae felhasználója?
– Föld hivja Kang Soyi-t – fogja meg a kezem Jungkook, ami melegséggel tölt el, de korántsem olyan mint mikor az osztályfőnökkel álmodoztam. Mostanában annyira szomorúnak látszik, olyannak mint aki el van veszve, de amint belép az osztályterembe és rám néz, mintha az összes gondja leesik a válláról. Főleg mikor korrepetáláson vagyunk. Olyankor még a szokottnál is kedvesebb, és nem csak a tananyaggal foglalkozik. Sokszor érdeklődött a szüleimmel való kapcsolatomról, és bár még semmi konkrétat nem mondtam, minden alkalommal elmondja, hogy vele bármit megoszthatok, ha úgy gondolom. És ez nagyon jól esik. Van sokszor, hogy nem is tanulunk, csupán elütjük az időt valamivel. Múltkor például egy animét kezdtünk el nézni. Természetesen japánul, ezzel is segítve a nyelv tanulásban. Közben ettünk popcornt, meg ittunk kólát. Annyira felszabadult, hogy már csak a gondolatra is mosolyra kúszik ajkaim.
– Figyelek, csak gondolkodtam valamin – rázom meg a fejem egy utolsót kortyolva az italból, majd a közeli szemetesbe kidobva, haladunk tovább.
– És mi lenne az? – érdeklődik kissé oldalra döntve a fejét, ami igazán aranyossá varázsolja őt.
– Van Hoseok-nak twitter fiókja? – elég furcsán pillant rám, ezért valami mentséget gyorsan ki kell találnom – Csak mert szinte mindenkit bekövettem az osztályból, csak őt nem találtam – és ez nem is akkora hazugság. Azt hiszem még Jaemin-t és Lisa-t nem követtem be, rajta kívül.
– Jhoppie – adja meg az egyszerű választ, amitől meg kellene könnyebbülnöm, ám még mindig nem tudom ki az a VanTae. És ez aggaszt. Mi van ha egy pszichopata, aki a megfelelő pillanatra vár, kiszedi belőlem a legfontosabb információkat, majd eljön a házunkig, elrabol, megerőszakol és megöl?
– Hogy ízlik? – érdeklődik kedvesen Jungkook, az üdítőmre utalva. Végül is csak vele indultam haza, és meg kell mondjam, hogy nem bántam meg.
– Nagyon finom – szürcsölök bele a gyümölcsös italba. Nem bántam meg, hogy eljöttem. – Már csak a málnás italért érdemes volt igent mondanom – mutatok az említett italra vigyorogva.
– Tudom mivel lehet téged megvesztegetni – mosolyodik el, mire nekem is felfelé görbülnek az ajkaim.
– De ugye nem tetszem neked? – gondolkodás nélkül teszem fel a kérdést, és miután letértem jobbra, jut tudatomig kérdésem. – Mármint nem úgy értettem, csak...
– Nem vagy az esetem, ne aggódj. Hálás vagyok, hogy kirángattál az önsajnálatból – nem hagyja, hogy befejezzem a mondatom, de nem is bánom. Örülök, hogy felhoztam a témát, így legalább biztosan megtudtam, hogy valóban csak barátként tekint rám.
– Azóta nem is kereset? – érdeklődöm óvatosan, mivel nem tudom mennyire érinti érzékenyen. Elvégre az első szerelméről van szó.
– Nem, de igazából nem is érdekel. El kell őt engednem – vonja meg vállát mint akit nem érdekel, ám a szemében ott bujkál a szomorúság és a fájdalom. Nem lehet könnyű elfelejteni ha a szerelmed teszi ezt veled. De Jungkook erős, és csak idő kérdése, de újra a régi önmaga lesz. Ahogy a barátai mondták.
– Valld be, hogy te veszed nekem minden reggel a karamellás forrócsokit – váltok gyorsan témát, még mielőtt szomorúbb lesz. Értetlenül fordul felém, én viszont megbököm őt jelezve, hogy forduljon le balra, mivel oda vezet az utunk.
– Milyen forrócsoki? Ha egyszer vettem neked, akkor már mindig én veszek? – nem tudom eldönteni, hogy most magától vagy tőlem kérdezi, merthogy csak előre bámul. – Azt se tudtam, hogy a karamellásat szereted, vagy hogy van ilyen ízű. Furák ezek a lányok – szemét forgatva halad előre, miközben én azon gondolkodom, hogy akkor mégis ki ilyen kedves? Valóban nem mondtam el neki melyik a kedvencem, igazából csak Heran tudja ezt a kis titkom. Viszont ő mindig szól ha vesz nekem valamit. Gondolkozzunk, valakinek mégis elkellet mondanom, hiszen tudja mi a kedvencem. Ha csak próbálná eltalálni, akkor a világ összes ismert forrócsokijával kedveskedett volna, de folyton csak karamellás vár a padomon. Beáll közénk a kínos csend, bár nem nevezném annak, hiszen Jungkook gyönyörködik a városban, én meg a gondolataimba merülök. Egyszer csak hirtelen beugrik, hogy annak a fiúnak, aki rám irt elmondtam, hogy a karamellás forrócsoki a kedvencem. Mi van akkor ha a sulinkba jár? Ha Jungkook ismeri? Lehet épp az egyik osztálytársam? Ha így van, vajon ki lehet? Egyedül csak Jungkook, Yoongi és Hoseok-nak nincs párja a fiúk közül, ám a morcosnak tetszik Heran, Jungkook még nem dolgozta fel a szakítását, akkor csak Hoseok maradt. De ő meg nekem nem tetszik. Mármint jóképű, irtó kedves és segítőkész, viszont túl hiperaktív hozzám képest. De...de mi van ha valójában ő a VanTae felhasználója?
– Föld hivja Kang Soyi-t – fogja meg a kezem Jungkook, ami melegséggel tölt el, de korántsem olyan mint mikor az osztályfőnökkel álmodoztam. Mostanában annyira szomorúnak látszik, olyannak mint aki el van veszve, de amint belép az osztályterembe és rám néz, mintha az összes gondja leesik a válláról. Főleg mikor korrepetáláson vagyunk. Olyankor még a szokottnál is kedvesebb, és nem csak a tananyaggal foglalkozik. Sokszor érdeklődött a szüleimmel való kapcsolatomról, és bár még semmi konkrétat nem mondtam, minden alkalommal elmondja, hogy vele bármit megoszthatok, ha úgy gondolom. És ez nagyon jól esik. Van sokszor, hogy nem is tanulunk, csupán elütjük az időt valamivel. Múltkor például egy animét kezdtünk el nézni. Természetesen japánul, ezzel is segítve a nyelv tanulásban. Közben ettünk popcornt, meg ittunk kólát. Annyira felszabadult, hogy már csak a gondolatra is mosolyra kúszik ajkaim.
– Figyelek, csak gondolkodtam valamin – rázom meg a fejem egy utolsót kortyolva az italból, majd a közeli szemetesbe kidobva, haladunk tovább.
– És mi lenne az? – érdeklődik kissé oldalra döntve a fejét, ami igazán aranyossá varázsolja őt.
– Van Hoseok-nak twitter fiókja? – elég furcsán pillant rám, ezért valami mentséget gyorsan ki kell találnom – Csak mert szinte mindenkit bekövettem az osztályból, csak őt nem találtam – és ez nem is akkora hazugság. Azt hiszem még Jaemin-t és Lisa-t nem követtem be, rajta kívül.
– Jhoppie – adja meg az egyszerű választ, amitől meg kellene könnyebbülnöm, ám még mindig nem tudom ki az a VanTae. És ez aggaszt. Mi van ha egy pszichopata, aki a megfelelő pillanatra vár, kiszedi belőlem a legfontosabb információkat, majd eljön a házunkig, elrabol, megerőszakol és megöl?
Коментарі