➶➶➶➶➶ - ➷➷➷➷➷

 – Kár, hogy nem emlékszel a bulira – nevet fel barátnőm, mire eleresztek egy apró mosolyt. Az ujjaimat tördelem miközben szüntelenül az osztályfőnökre gondolok. Nem tudom miért gondolok ennyit rá, és arra a ragyogó szemeire, mikor belekortyolt a forrócsokiba. Jól esett, hogy ízlett neki. Eddig csak Heran ihatott a forró italomból, és ő is legalább ennyire volt elragadtatva, mint Taehyung.

– Ne aggódj, majd máskor tovább maradok – válaszolok bele sem gondolva szavaimba. Igazából, azt se tudom mit mondott az előbb, de az biztos, hogy a buliról volt szó. Valóban jó lett volna a buli végéig maradni, azonban nem akartam bajt, így még a szüleim ébredése előtt kellett hazaérnem.

– Szerintem tartsunk egy kis szünetet, mert egyáltalán nem figyelsz rám. – biggyeszti le ajkait, nagy szemekkel nézve rám. Felsóhajtva adom meg magam, hiszen úgyse érnék semmit, ha ellenkezek.

– Az a cél, hogy még ma megírjuk a házit, nem? – húzom fel a szemöldököm letéve a tollat, a füzetet pedig arrébb tolom.

– De, de tudnod kell mit tettél a bulin – vigyorodik el, mire fájdalmasan felsóhajtok. Nem voltam én egyáltalán kíváncsi a hülyeségeimre, de Heran-t ismerve akkor is elmondja ha nem akarom.

– Rendben, de előbb igyunk egy kis kólát – nyúlok a poharakért, hogy közelebb húzzam magamhoz, majd kibontva az üveget, töltök mindkettőnknek. Igazság szerint, nem örülök annak mikor ilyen. Van sokszor hogy megfeledkezik arról, amit a másik szeretne és nem foglalkozik azzal, hogy megbántja-e az illetőt, Heran akkor is elmondja. Ez a helyzet is épp ilyen. Ugyan valahol mégis kíváncsi vagyok, hogy mit csináltam ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha ezt Lisa tudja, biztosan fel fogja használni ellenem.

– Úgyis tudom, hogy kíváncsi vagy – vigyorodik el belekortyolva az üdítőbe – Na meg, nem olyan fontos ez a házi feladat. A suliban pár perc alatt lekörmölöd, én meg valahogy kimagyarázom magam – legyint egyet közelebb húzva a széket. – Egyébként is, nem értem mit korrepetál ha nincs rá szükséged.

– Japánból segít – motyogom ujjaim tördelve az korrepetálásra gondolva. Meg kell mondjam, Mr. Kim igen jó japán tanár lenne. Csupán párszor segített, de a tanárnő már megjegyezte milyen sokat fejlődtem. Persze ha tudna, hogy ez nem miatta van, hanem Taehyung segítségének köszönhetem.

– Mr. Kim tud japánul? – lepődik meg legjobb barátnőm, mire válaszként bólintok – Vajon mit rejteget még? Na mindegy is, nem érdekel, szóval a buliról – fordul felém izgatottan mire nagyot nyelek. Úgy érzem, erre fel kell készülnöm lélekben, amit most mondani fog. Bár az engem nagyon is érdekel, hogy milyen az igazi Kim Taehyung, aki nem épp az iskolában van és a diákjaival foglalkozik, hanem a hétköznapi teendőkkel.

– Ne kímélj – sóhajtok fel előre megfogva a fejem. Ez volt az első bulim, amit nem csak Heran- al töltöttem, így elképzelhető mennyi hülyeséget csináltam.

– Nem terveztem nyugi. És még mielőtt dühöngenél, csak én meg Jungkook tudunk erről. Meg valószínűleg Yoongi, de ő úgyse árul el – legyint egyet nemtörődömen, majd nagy mosolyra húzódik ajkai. – Teljesen jól telt a buli. Kicsit későn érkeztünk, de nem baj, Lisa így is majd meghalt a dühtől, hogy te is ott vagy. – kezdd el mesélni, mire én érdeklődve figyelek. Bár addig minden tiszta, míg nem kaptam azt a feladatott, hogy italt kérjek egy bárból. Azt ugyan nem tudom hogyan jutottam a bárig, de biztos voltam benne, hogy most választ kapok rá. Vártam mikor ér ahhoz a részhez ami engem érdekel, de Heran úgy döntött, a kezdetektől meséli el. Egy idő után kicsit unalmas volt, tehát elővettem a telefonom és böngészni kezdtem a twitter alkalmazást. Heran most túlságosan beleéli magát és nem is figyel rám. Már egy ideje beszélgetek egy bizonyos VanTae felhasználóval, aki nagyon is kedves. Folyton érdeklődik, hogy vagyok meg ilyen alapvető dolgok, de érzem, hogy szívből írja, ezért irtó jól esik. Elég sokszor pedig meg is jegyzi, mennyire csinos vagyok. Persze jól esik meg minden, de valamiért nem hozz zavarba. Lehet azért mert nem ismerem személyesen, vagy mert egy teljesen más személytől szeretném hallani ezeket a szavakat. Ám ez csak álom marad.

– És akkor megjelent Mr. Kim – a név hallatán felkapom a fejem.

– Hogy ki? Mr. Kim? – teszem le a telefont az asztalra. A szívem úgy pumpálja a vért mint eddig soha. Olyan melegem van hirtelen, és még talán izzadni is kezdek.

– Igen, Mr. Kim – bólint egyet, majd folytatja – Ott volt a bárban. Jaj te lány, ha láttad volna magad – nevet fel az asztalra csapva egyet, mire ijedten ugrottam egyet a széken – Vettél neki egy italt, majd miután odaadtad neki, kirohantál a helyiségből.

– Jézusom – tenyerembe rejtem el az arcom, annyira szégyellem magam.

– Egészen a házatokig szaladtál ő meg utánad. Jungkook-al, alig tudtunk utol érni titeket – vihog fel hangosan, mire mérgesen pillantok rám.

– Mr. Kim utánam szaladt? – hatalmas szemekkel meredek legjobb barátnőmre.

– Csak két utcányira volt tőletek a bár szóval ja. Meg aztán szerinted, ki állította fel neked a létrát mikor Jungkook-al lemaradtunk? – Jézusom. Hát akkor ezért nézet rám másnap olyan furcsán. Mekkora égés ez.