Érdekesség a 8th tagról
» Bár csupán pár hónapon át voltál gyakornok, jó pár évbe telt mire ebbe a projektbe csöppentél, és könnyen azt mondhatod, hogy ezek az évek voltak életed legnehezebb napjai
» Kezdetben extázisban voltál, hogy elfogadtak, mert bálványnak lenni az egyik legnehezebb, még akkor is, ha imádtad ezt.
» Az idő múlásával nem mondanád, hogy elvesztetted a késztetést a folytatáshoz, de a jövőbe vetett fényes kilátásod elhomályosult, és mindennek a nyomása kezdett erősödni, és nagyon nehézzé vált.
» Minden nap edzeni kellett: énekleckék, táncoktatás, kemény edzések a film forgatások miatt.
» Neked is tanulnod kellett az iskolába, és továbbra is jó jegyeket kellett szerezned, sőt jobbat mint tőled telt ki, hiszen egy egész nemzetnek példát kellett mutatnod egész fiatal korod óta
» Az egyetem kezdetével, pedig ezek az elvárások még magasabbak lettek
» A szüleid is örültek neked, soha nem vallottak volna be, de büszkék voltak arra amit elértél.
» Hiszen távol voltál az otthontól, az iskola és a képzés nyomása anélkül, hogy vigyáztak volna rád, végtelenül aggatta őket egyben büszkévé is tette
» Fiatalabb korodban nagyon hiányzott az az igazi szülői szeretett
» Többször előfordult már, hogy azt hitted, össze fogsz törni, nem tudsz így tovább élni, mert egyszerűen képtelen voltál megfelelni az elvárásoknak
» De ez volt az álmod, és senki sem mondta, hogy könnyű lesz» Ez az a gondolat, ami miatt hittél a jövőben, és hittél magadban.
» Minden kemény munkád meghozta gyümölcsét, és tudtad, hogy megéri...van ennél jobb érzés?
» Voltak idők mikor túlhajszoltad magad, egészen a kimerültségig, míg össze nem estél.
» Egy bizonyos időszakban drasztikusan lefogytál egészen kevés idő alatt
» De kitartottál. Ha már eljutottál idáig, mi értelme most visszalépni?
» Voltak éjszakák, amikor álomba sírtad annyira hiányzott egy bizonyos személy
» Ennek a személynek az elvesztése egy olyan nyomot hagyott benned, amit nem lehet megmagyarázni
» Mintha a másik feled tépték volna ki
» Nem gondoltad volna, hogy jó csapatvezető lennél, emiatt sokszor voltál magad alatt
» De a lányok mindig segítettek
» Tulajdonképpen nem csak egy csapat, hanem egy családdá is kovácsolódtatok
» A projektnek köszönhetően pedig a bangtan lett a második családod
» Bár már ismerted a fiúkat mégis viccesen bemutatkoztál
»„Szia, a nevem T/N. Kérlek, bánj velem kedvesen, és már alig várom, hogy együtt dolgozhassunk."
» Első közös táncedzésetek, és olyan erősen gondolkoztatok, hogy ne rontsatok el semmit, hogy nem veted észre az ajtót és lefelejted
» A tagok többsége nem tudta visszatartani a nevetését, és bár tudtad, hogy nem gúnyolódni akartak, mégis kipirultál a bíbor színében, mert istenem, mi a fene baja van az agyműködésednek?
» Amikor az i need u koreót gyakoroltad, valamiért az időzítésed rossz volt, és ezt tudtad, de egyszerűen nem tudtad, hol rontod el, és ez az egyetlen hiba megőrjített.
» A tánc volt az a dolog, amiben jobbnak kellett lenned, és az a tény, hogy folyton összezavart, nagyon nehezedett rád, és elvesztetted az önbizalmad
» De Hoseok talált rád órákkal az edzés befejezése után, amint az arcodba tett kézzel feküdtél le, mert annyira frusztrált voltál, hogy sírni akartál, és ezen a ponton Hoseok már elég régóta ismert, hogy nem vagy egy csődtömeg, még ha így is gondoltad magad
» Hoseok oda rohant hozzád, és segített felülni, de nem vetted le a kezed az arcodról, mert túlságosan szégyellted magad
» De Hobi gyengéden a kezébe fogta a kezeidet, és előre-hátra lépkedett veled együtt őket
» „Minden rendben lesz." Hobi mosolygott rád, amit képtelen voltál nem viszonozni
» Felhúzott a padlóról, és mindketten együtt gyakoroltatok, amíg Jin fel nem hívta a férfit, hogy kész a vacsora
» Ez volt az első alkalom, hogy a bangtan házban aludtál
» Egyik nap, mikor nem sikerült kiengednek egy magas hangot, frusztráltan felsóhajtottál
» Nem vetted észre Jint belépni a stúdióba, de határozottan érezted, amikor megnyugtató mozdulattal a törzsed köré fonta a kezét
» Ellazultál a szorításában, és felsóhajtottál, miközben a füledbe súgta: „Tökéletes a hangod, és nagyon illik hozzád. Minden rendben lesz."
» Büszke vagy arra, hogy te vagy az, aki mindenkinek segít, és gondoskodik arról, hogy mentálisan és fizikailag jól legyen
» Igaz, vannak időszakok mikor a mérce fordul és a fiúk segítenek neked, illetve a saját csapatod
» Sokszor megfeledkezel a saját éppenséggel, és ilyenkor rendszerint mind a két csapat neked esik
» Természetesen a jó értelembe, mert szeretnek
» Senki sem tudd róla, de mikor alvászavarod van, Yoongi szokott ebben segíteni
» Méghozzá úgy, hogy telefonon keresztül lejátssza az éppen készülő dalát
» Vagy mikor Namjoon stresszes az interjúk előtt, főleg ha angolul kell beszélni, mindig ott vagy és segítesz neki
» Átveszitek az egészet, amiről szó eshet az interjú során
» Ilyenkor a többiek kissé bambán néznek rátok, mivel származásod miatt nagyon is jól beszéled a nyelvet, és hajlamos vagy irtó gyorsan beszélnie
» Jungkook kifejezetten szereti, mert szórakoztatónak tartja, ahogy hadarsz Namjoon pedig próbálja megérteni a lényeget
» Minden alkalommal, mikor Namjoon mosolyog, alig bírod visszafogni magad, hogy ne érintsd meg a gödröcskéit.
» Aranyosnak gondolod, ahogy szépen kirajzolódik minden alkalommal ha mosolyog
» Minden tőled telhetőt megteszel, hogy megtanuljanak angolul, mert szeretnéd ha minél kevesebbszer éreznék magukat kellemetlenül emiatt
» De sokszor a maknae line elvicceli és tanulásból játék lesz
» Mindannyian megpróbáljátok segíteni és építeni egymást bármilyen módon» Mint ahogy te és Tae néha csak úgy véletlenül hasonló ruhába bujtatjátok testeteket, mert jó divatérzéketek van
» Sokszor meghívnak magukhoz és ilyenkor rendszerint segítesz Jinnek a konyhában
»"Oppa a tészta meg fog égni!"
„Aish, akkor ne tereld el a figyelmemet a szépségeddel", és a nap hátralevő részében azzal piszkálnak, hogy Jin bókja miatt rák vörös lettél
» Te vagy az egyetlen, aki igazán érti Seokjin vicceit
» Nagyon megterhelővé válik, ez a sok munka számodra, és bár soha nem szerettél konfliktusba keveredni, ezért ha teheted elkerülöd
» De néha túl sok lesz a stressz és a nyomás, és vannak pillanatok, amikor nem tudsz/tudtok mit kezdeni ezzel, és felborul a bili
» "A fenébe is! Miért nem tudod jól csinálni ezt a lépést?" – mondaná valaki, miután negyedszer is elrontod a lépést
„Én is ugyanúgy tanulom, mint te, bassza meg"
» És ez az a pont mikor mindenki meghúzza magát, mivel nem sokszor káromkodsz, csak Yoongi áll büszkén, összekulcsolt karokkal, téged nézve
» Tudják, hogy ilyenkor nagy a baj és próbálnak segíteni
» Általában az idősebbek egyike volt, aki mindenkit megnyugtat
» Eleinte a rajongók nagyon sokat bántottak
» Nem szívesen láttak a csapatban, ami miatt úgy érezted sokkal keményebben kell gyakorolnod
» Ami addig fajult, hogy egyik koncert alkalmával elájultál és leestél a színpadról
» Természetesen posztoltál egy bocsánat kérő levelet, és talán épp emiatt kezdtek kissé máshogy nézni rád
» Továbbra is kaptál gyűlöletet, de korántsem annyit mint korábban
» Pánikrohamod volt, mikor petíciót indítottak, hogy lépj ki a bangtan csapatból
» Nagyon megrémített az emberek gonoszsága, és nem tudtál mit kezdeni ezzel
» De a fiúk kiálltak melletted
» Valaki szorosan magához ölelt, azt mondva: „Lélegezz értem. Kérlek lélegezz értem bébi."
» Vettél egy nagy levegőt, majd még egyet és még egyet „Annyira félek" és „sajnálom" volt az egyetlen két kifejezés, amelyet ki tudtál ejteni
» "Nem a te hibád. Soha nem lesz a te hibád." ezekkel a szavakkal próbált Seokjin megnyugtatni
» Az élet bálványként nem volt könnyű, de velük sokkal könnyebb volt, és nem is kívánhatnál jobb családot
» Mert a fiúk és a saját csapatod is a családod lett
» Sikerült, a semmiből felépítetted magad, és hűséges rajongóid voltak, akik szinte bármit megtennének érted, és ez a támogatás mindennél többet ér
» Így már nem az volt az álmod, hogy bálvány legyél és rajongóid legyenek.
» Hanem sokkal nagyobb volt annál
» Fejlődtél és veled együtt az álmod is» Igazán szeretted a rajongóidat, és még ennél is jobban a két csapat tagokat, de egészen másról álmodoztál, csak féltél bárkinek is bevallani.