Incidens

– Üdvözlök mindenkit – a szőke hajú nő a kamerába mosolygott. – Ez a hét legjobb ideje, és ez nem csak azért van így, mert péntek este van, hanem mert ma este nagyon különleges vendégeink vannak… – még a mondatát sem tudta befejezni, a rajongó máris ujjongani kezdtek, ki jobban ki kevésbé.  – Tudom. Tudom, mennyire izgatottak vagytok –  nő felnevetett, és miközben a kezével próbálta megnyugtatni a székeken ülő embereket, óvatosan a különleges vendégekre pillantott. Bizonyára azon gondolkodott mennyire kellemetlen lehet ez a fiuknak és neked is. Még csak meg sem említette a csapatnevet, máris megörültek, akkor mégis mire számítsanak a későbbiekben? Ha valóban ez járt a fejében, akkor nem jár messze az igazságtól. Noha, T/N nem tudta biztosan a többiek is hasonlóra gondolnak-e, de neki amióta betették a lábukat, ez jár a kis zseni fejében. Régen, még a debüt utáni pár évben imádta ezeket a sikolyokat hallani, és bár hazudna ha nemet mondana, viszont mára ez kissé megváltozott benne. Annak ellenére, hogy nem sikerült elhallgattatni a tömeget, a kamera mögött álló operatőr intett neki, hogy folytassa. – Az első számú Billboard dal, Grammy-jelöléssel és frissen érkezett a Koreánból: Itt a BTS! – az utolsó részt szinte sikoltoznia kellett a kamerába, annyira hangzavar lepte be a termet, ami még hangosabbá vált mint addig. A kamera a mosolygó nőről a színpadra vándorolt, ahol éppen kinyílt egy nagy ajtó. Az erős fényből, amely most a nagy nyílás felé vetült, 8 alak lépett ki. Mindegyik mosolyog és integet, mert ezt kellett tenniük. Mindig mosolyogni, még ha belül legszívesebben egy kis porfészekben elbújnának. Kellemetlen volt perceken át azt várni, hogy végre lenyugodjanak a rajongók, és abba maradjanak az olyan mondatok mint „Szeretlek, Jin oppa!” vagy „Vegyél el Jungkook!”, „ Légy a szeretőm Min Yoongi”. De voltak olyanok is, akik igazán örültek a nyolc fiatalnak, T/N pedig éppen ezeket az embereket kereste minden alkalommal a tömegben. Örült annak, hogy vannak normális rajongók is.
Ellen most egy karosszékben ült, a kártyák, amelyeket korábban a kezében tartott, most a jobb oldalán lévő kis asztalon hevertek. A bal oldalon ismét egy férfi ült, akinek csak az volt a feladata, hogy Ellen szavait lefordítsa koreaira, a fiúk szavait pedig angolra, mert bár ketten nagyon is jól beszélték a nyelvet, nehézkes lett volna a nőnek és a fiuknak is fordítani.

– Sziasztok – a fiúkra és a vele szemben lévő kanapén ülő lányra mosolygott. – Először bemutatkoznál azoknak a nézőknek, akik nem ismernek olyan jól? Nyilván mindenki tudja ki vagy, azonban mint ahogy láttuk a csapatban egészen más stílust, karaktert mutatsz be nekünk.

– Sziasztok. A nevem… – azonban nem tudta befejezni mivel valaki kiabálása szakította félbe.

– Te vagy a legszebb lány a világon, T/N! Légy a feleségem – szinte belerekedt ahogy kiabált a férfi, de nem igazán izgatta ez, csak hogy eljusson üzenete a lányhoz. T/N ezt nagyon kényelmetlennek érezte, de nem tehetett mást mint szélesen mosolyogni és integetni a férfinak.

– T/N és köszönöm – fejezte be előző mondatát mosolyogva és két szívet formált az ujjaival, míg a csapat többi tagja a fejét rázta, vagy éppen rosszallta a férfi álmát. Seokjin még a kezét is a fiatal nő vállára helyezte jelezvén, nem lehet az idegen férfié.

– Ő az enyém ezt jegyezze meg mindenki – mondta cuki törött angollal, amit mindenki aranyosan reagált le, gondolva biztosan csak viccel és így akarja megvédeni a lányt. Nos, hát ez nem egészen volt így. A tömeget viszont nagyon meglepte ez. Egy pillanatra még talán el is csendesültek, de aztán újra neki kezdtek az ujjongásnak újabb ship neveket adva a párosuknak.


– Sziasztok srácok – Taehyung úgy dönt köszön nekik, habár a nagy lárma miatt bizonyára nem lehetett hallani, viszont az ironikussá vált V, amit az ujjaival formált, szépen kivehető volt. Ezt követően mindenki sorban bemutatkozott, annak ellenére, hogy valószínűleg nem lehetett tisztán hallani szavukat.

– Olyan jó, hogy végre újra itt vagytok, Amerikában, srácok… és T/N. Ha jól emlékszem ez lenne a negyedik interjúd itt velem, ebben a csapatban, nem? – kérdezte, mire a csapat büszkén bólintott. – Hogy vagy, mióta utoljára találkoztunk? – kérdezte Ellen. A tolmács éppen le akarta fordítani Ellen következő szavait, amikor a fiatal nő felemelte kezét jelezvén, érti a kérdést, csak éppen gondolkodik a helyes válaszon. De amint szólásra nyitotta ajkait, Seokjin odahajolt és valamit a fülébe súgott. Láthatóan vicces lehetett, mivel a fiatal lány jót szórakozott rajta.

– Miért nem kérdezed meg őt magadtól? Egészen jól megy már az angol oppa, igazán megmutathatnád a tudásod – kacsintott rá T/N de látta mennyire zavarná ez Jint, ezért megköszörülte a torkát és Ellenhez fordult. – Csak azt szerette volna kérdezni, hogy miért nem nyitod ki a dobozt – nevetett, és a nagy dobozra mutatott az ujjával. – Csakhogy megnyugodjon, senki sincs benne.

– Ne aggódj. – mondta Ellen nagyot nevetett. – Megígérem, hogy ezúttal senki sem lesz bent. Jinre mosolygott, és felemelte a dobozt ahol valóban nem volt senki, csupán üresen hevert. – Visszatérve a kérdésemre. Milyen érzés ismét itt lenni, ha úgy vesszük kétszeresen is, hiszen a saját csapatoddal is részt vesztek az előadáson. – habár számított erre a kérdésre, és bár többször is szembesülnie kellett vele, igazán őszinte választ soha nem adhatott. Nem azért mert a cégek megtiltották, hanem mert jó maga sem volt azzal tisztában hol is van igazán a helye. Kissé feszülten megszorította a mellette helyett foglaló fiú térdét, hogy a kérdés megválaszolására erőt adjon neki. Ez amolyan titkos kis érintés volt, amiről senki sem tudott csak ők ketten. Bármilyen helyzetben is volt, úgy érezte meg kell őt érintenie, ahhoz hogy éppésszel tudjon gondolkodni. Nem adta meg rögtön a választ mivel kereste a megfelelő szavakat, de amint ez megvolt, édesen elmosolyodva felelt a kérdésre.



– Hihetetlen. Szavakba nem tudom önteni mennyire meg vagyok lepve. Ugyan nem ez az első alkalom, mint ahogy te is említetted – itt egy pillanatra elhallgatott míg az idősebb nőre pillantott, majd egy nagyot sóhajtva folytatta – De soha nem léptem még fel két bandában ugyan azon az estén. Főleg nem egy ilyen fontos eseményen.

– Viszont te vagy a legjobb kislány, sikerülni fog – ökölbe szorította a kezét ezzel is kimutatva örömét, illetve azt, hogy szurkol neki – Elképzelni sem tudom mennyire megterhelő lehet ez számodra, de kérlek vigyázz magadra – nem időzőt sokat mivel nem akarta, hogy a rajongók gyanút fogjanak, tehát gyorsan témát váltott – Még mindig együtt éltek, igaz?

– Ez igaz, azonban nem T/N- re is, mivel ő a lányokkal van egy lakásban. Bár azt hozzá teszem, hogy lassan már mindenkinek kialakul a saját kis otthona és csak egy-egy fontosabb fellépés előtt töltjük az időnket a dormba – még mielőtt Seokjin elsütött volna egy bénácska viccet, Namjoon közbe szólt ezzel megnyugtatva pár rajongót.

–  Egy időben felkapott volt az, hogy T/N veletek él egy fedél alatt, és bevallom itt egy picit megijedtem – Ellen mosolyogva felmutatta azt az apró kis mennyiséget amire gondolt. – mert így teljesen elkerültétek a kínos pillanatokat – természetesen nem hitt ebben, csakhogy kellett egy téma amit górcső alá vesznek, nem pedig a tömény üzleti részlet. Na meg aztán egy kis lehetőséget kellett adniuk a fantázia dús rajongóknak.

– Úgy érted, véletlenül belépett a fürdőszobába, miközben valaki átöltözik vagy zuhanyozott? – ez volt Jin pillanata, és nem volt rest nem kihasználni. Először Ellen meglepődött hirtelen aktivitásán de nagyon nevetett mikor tudatáig jutott mit is mondott.

– Na de hyung, ez nem igaz – mondta félénken a legfiatalabb ezzel magára vonva a figyelmet – Tudod nagyon jól, hogy mi haton mindig kopogunk akárhova szeretnénk bemenni – és ez volt az a pillanat, ahol a legidősebb rák vörösen nyekkent fel, T/N szégyenlősen próbált elbújni Hoseok háta mögött, míg a rajongók többsége ujjongani kezdett az új információ hallatán.


– Megesküdtem, hogy egy szót sem szólok erről az esetről – a fiatal lány  huncutul vigyorgott. A bátorság hirtelen hulláma futott át a testén majd közvetlenül a kamerába nézett. – De ki tudja, mihez vezetett ez az eset… – mondta lassan, és szemöldökével nyilvánvalóan tréfásan felhúzta.

– Komolyan meg kell beszélnünk otthon, de most légy jó, kérlek – suttogta Jin az említett lány fülébe, hogy senki se hallja.