Néha mikor túl fáradt vagy a hosszú próbák után, van, hogy a fiúk dormjában töltött az este további részét. Ugyanis időközben a srácok kialakítottak egy rozsaszin – hála Jinnek-, kis szobát neked, épp az ilyen alkalmakra. Természetesen Jinnel együtt készíttettétek el a vacsorát, ami kissé elhúzódott de ennek ellenére nagyon jól telt. Viszont ez után jött az igazi rémálom. A mosogatás. Vannak már mosogatógépek, viszont Seokjin úgy gondolja azok nem megfelelőek így mindig kézzel kell elvégezni a munkát. Rendszerint vagy ő vagy Taehyung végzi el ezt a munkát, de mivel most mind a ketten felemelt kezekkel álldogáltak, maradtak a többi tagok. De mint egyetlen nő, nem hagyhattad, hogy egy férfi mosogasson. Végül Jimin önként segített neked. Eltanultál pár viccet Jintol, amit most a Mochi becenévre hallgatóra teszteled.
– Mi az abszolút nehéz?
– ???
– Egy decemberben született gyereknek bemagyarázni, hogy őt is a gólya hozta! – Jiminnek a nevetéstől megcsúszott a szappanos keze a tányéron és a mosogatóba landolt. Próbáltad elkapni a tányért de nem sikerült helyette pedig elvágta a kezed. A nagy hangzavarra a többiek is visszamentek a konyhába és döbbenten álltak a helyzet előtt.

– A tányér összetört, és egy darabja a tenyerembe ragadt – mondtad remegő hangon. Nem sírtál, vagy ilyesmi, de a sebből kifolyó vérmennyiség egyértelműen megrémített. Az egész helyzet zűrzavarba fordult kevesebb mint 5 másodperc alatt. Jimin könnyes szemekkel kezdett mélyen bocsánatot kérni tőled, mondván, hogy soha nem akart bántani, Jungkook és J-Hope is kihátrált a konyhából a vértől. Namjoon és Jin milliónyi kérdést kezdett feltenni, egyik hangosabban, mint a másik, tudni akarták, hogy fáj-e, érzed-e a kezed, és hasonló bugyuta kérdések. Taehyung pedig „megnyugtatóan, de nem igazán” módon átölelte a derekad, és folyamatosan üvöltött, hogy minden rendben lesz.

– Mindenki fogja már be – kiabált az egyetlen épeszű ember, Yoongi félrelökve az idősebb fiúkat, és megfogta a másik kezed, hogy "mi kórházba megyünk"

– Én is megyek

– Igen, én is

– Én is – hallatszott a srácoktól a válasz, bár senki sem kérdezte őket.

– Hyung, hadd vigyem én, elvégre ez az egész az én hibám – mondta Jimin még mindig nagyon szomorú hangon.

– De fiuk, emiatt nem kell kórházba menni. Taehyung szépen kiveszi, Seokjin meg beköti. Nem olyan nagy dolog – viszont amilyen gyilkos tekintettel néztek rád, inkább behuztad a füled és hagytad, hogy Jimin kivezessen a kocsihoz. Ilyen gyorsan Seokjin még soha nem hajtott. Rendesen szidta is azokat akik elétek akartak menni, ami igazán meglepett. Röpke fél óra alatt le is parkolt a legidősebb tag, majd a kezed ismét egy tiszta törölközőbe csavarva karjaiba vett és sietett az épületbe. Elkuncogtad magad, hiszen valóban nem volt annyira mély a seb, ugyanakkor iszonyatosan jól esett az aggódásuk. Mindvégig veled volt Seokjin míg bevarrták a sebet, a többiek pedig kint vártak.

– Szóval mi is történt igazából, hogy ide jutottunk? – érdeklődött mikor már kötötték be a kezed.

– Mondtam egy viccet neki, de ezt ne most oppa, jó? – összehúzta a szemöldökét de nem firtatta. Biztos volt benne, hogy egyszer elmondod mi volt ennek a kiváltó oka.