Friendly coat

A díjátadások komoly gondok számodra. Sok olyan ember volt jelent, akit ismersz, de nem feltétlenül barátkozol velük. És nem, nem azért mert annyira prűdnek képzelted magad, csupán volt pár dolog amiben teljesen eltértek véleményeitek, valamint az életvitel, hogy jobbnak láttad nem barátkozni velük. Belül mindig is aggódtál az ismeretlen arcok láttán, és soha nem tudtad mi tévő légy vagy hogy hogyan viselkedj. Ezért szereted ha valaki ismerős veled volt, hiszen valamennyire fel tudtál zárkózni, sokkal rövidebb idő alatt. Az Mnet Asia Music Awardson voltatok jelen, és éppen most fejezted be fellépést a Bangtan srácokkal. Az egyéni fellépés és a saját kis csapatoddal már megtörtént, szóval ezek miatt nem kellett aggódnod. A menedzser viszont siettetni kezdet titeket, hogy minél előbb menjetek vissza a nektek kijelölt helyre, és „élvezzétek” a műsort. Mind a heten nagyon sietek a helyükre téged lehagyva a színfalak mögött. Nagyot sóhajtva igyekeztél te is, nehogy leszidják a fejed amiért pár másodperccel később foglalod el a helyed, ám ahogy látóteredbe került az idol-oknak kijelölt hely, észrevetted, hogy sem a lányok sem a Bangtan mellett nem volt szabad hely. Az utóbbi mellet az Exo foglalt helyet, míg a lányok mellett az Itzy egy félszéknyi helyet sem hagyva neked. Kissé dühös voltál, hiszen egészen kellemetlen helyzetbe kerültél, ám mint solo énekes, talán nem nézik rossz szemmel ha odébb állsz tőlük. Mikor végre rávetted magad, hogy kilépj a kis zugodból, unokatestvéred Baekhyun egyből észrevett és eszeveszett módon kezdett integetni neked. Apró mosolyra húztad ajkaid, majd megrázva fejed indultál el felé.

– Szia T/N. Éppen neked melegítettem – mutat maga mellé vigyorogva, amire képtelen vagy másképp reagálni.

– Sziasztok – köszöntötted illedelmesen a fiúkat annak ellenére, hogy a színfalak mögött már találkoztatok futólag. Ámbár a tiszteletet meg kell adni, még akkor is ha éppen utáljátok egymást, mivel sokaknak példát kell mutatnotok. Habár az Exo esetében nem volt így, sőt más előadókkal sem, legalábbis a te szemszögedből.

– Nagyon ügyes voltál – szólt oda Sehun, aki kicsivel arrébb foglalt helyet, ám válaszolni nem volt időd mivel egy torok köszörülés félbeszakított. Érdeklődve pillantottál jobb oldalra, ahol Seokjin ült szigorúan előre nézve. Gondoltad nincs jó napja, mivel kora reggel óta ilyen kis morcos, és bár sokan nem gondolnák de ilyenkor jobb nem ujjat húzni vele. Na nem mintha bárkit is bántana, viszont néha iszonyatosan félelmetesen tudd nézni, hogy még a vér is megfagy az ember ereiben.

– Nagyon köszönöm – tátogtad oda neki mosolyogva miközben óvatosan a két egyidős férfi közé ültél. Mosolyogva nézted a műsört időnként pedig a ritmusra ringattad tested néha valamelyik férfi vállához érve, de látszólag egyikőjüket sem zavarta.

– Szerintem az idén is ti nyeritek a legjobb női előadó díjat – suttogtad büszkén mosolyogva Baekhyun füledbe, hogy senki se hallja.

– Nem biztos oppa, hiszen számtalan más előadó is a listán van.

– Ugyan már T/N, tizenhárom éve zsigerben ti nyeritek meg, kevés esélye van a többieknek – továbbra is büszkén mosolygott rád. Nos, igen. Baekhyun soha nem is rejtette a szőnyeg alá mennyire büszke a sikereidre, de legfőbbként rád, ahogy te sem őt. Voltaképp egymást támogattátok, amire nagyon sokan felfigyeltek és nagylelkűnek tartották.

– Ez nem így működik oppa, tudod jól – motyogod szomorúan a nemlétező bajszod alá. Igen, számos olyan díj van amit évek óta a ti polcaitokon díszeleg, azonban ez korántsem jelent annyira jót, mint ahogy mások kívülről látják. Sokkal több az utáló, mivel hosszú éve elveszitek a kedvencüktől az esélyt miszerint megnyerjék a díjat, sok előadó éppen ezért nem szeret titeket és vagy az utálok listára kerültetek, függetlenül attól, hogy tulajdonképpen ezek a díjak semmik. Mert nem ezektől lesz valaki jó előadó. Csupán egy kézen fogható szimbólum, de a siker nem ebben rejlik és rengetegen megfeledkeznek erről. Baekhyun nem mondott semmit, helyette inkább teljesen a műsorra koncentrált. Egy idő után elkezdted mozgatni a lábad mivel fázni kezdett. Rövid, ám annál csinosabb ruha volt rajtad, viszont ha sokáig voltál egy helyben bizony fázni kezdett a lábad. Néha még a combod is simogattad ezzel is próbálva valamennyire fel melegíteni fázó testrészed, ami ugyan sokat nem segített de legalább picivel jobb volt. Egyszer csak valami meleget éreztél meg lábaidon. Érdeklődve pislogtál le mire észrevetted a puha kis takarót. Egyből Baekhyun felé fordultál, aki látszólag nagyon belemerült az előadásba így semmiképp sem lehetett ö. Az egyetlen aki elég közel volt hozzád az Seokjin. Bár mikor felé fordultál ő is szintén előre tekintett, annyi különbséggel, hogy neki ott díszelgett egy aprócska mosoly ajkai sarkában, illetve néha oldalra pillantott rád.

– Köszönöm Jinnie oppa – motyogtad magadra terítve a kapott takarót, boldogan dúdolva magadban, hiszen ez az aprócska kis gesztus jobb kedvre derített. De nem ez volt az egyetlen meglepő dolog azon az estén. Egész pályafutásod során akkor nyerted meg először az „Artist of the year” díjat. Ugyan a csapatoddal már lassan öt éve a tietek ez a díj, de ezúttal egyedül csak te nyerted meg.