BBMAs
T/N elkezdte fésülni a haját, miközben arra várt, hogy elkezdődjön az élete. Már néhány százan voltak, de meg akarta várni, hogy még többen jöjjenek, nehogy lemaradjanak az élő közvetítésről. Időnként felkereste, hogy telefonáljon, mosolyogjon, és más országok nagy rajongóknak üzenjen, és igyekezett annyi nyelven köszönni, amennyit csak tudott.
– Eltelt már egy ideje, nem? – mondta a kamerába, elővette a telefonját, és kiment a fürdőszobából. Felkapcsolta a villanyt, és csendesen az ágyához ment. Leült az egyik párnájára, hátradőlt az ágynak, és betakarta a lábát takaróval. – Igazán nagyszerűek vagyok, köszönöm. – mondta, miután az egyik rajongó megkérdezte tőle, hogy van. T/N behajlította a térdét, és rájuk helyezte a karját, hogy jobban lássák, még ha elég sötét is volt a kis éjjeli lámpa mellett, mielőtt újra beszélni kezdett. – Tudom, hogy abban a csoportban egy kicsit csendes voltam, és szinte hiányoztam, de a szemem alig akart nyitva maradni, és olyan fáradt voltam. Hosszú volt ez a nap számunkra. De valamiért most mégis ébren vagyok. Szóval ne aggódjatok túlságosan. Ha elfáradok, lefekszem aludni. – mondta mosolyogva a kamerába.
A következő percekben T/N a rajongókkal beszélt, és válaszolt a kérdésekre. Nagyon hízelgett neki minden megjegyzés, amit az ARMY-k mondtak. Még ha sötét volt is körülötte, mindenki láthatta, hogy elpirul. Mindannyian szerették természetesnek és aranyosnak gondoltál. Sok minden történt azon az éjszakán. Sok jó dolog, ami igazán boldoggá tette, de olyan is, amitől kényelmetlenül érezte magát, és mint mikor csatlakozott a fiukhoz, nem kívánt személynek érezte magát a rajongok által.
– Csak ide akartam jönni és megmondani, hogy volt valami baj az előadás alatt ami nem volt jó – vonta fel a szemöldökét T/N. Sok tweetet és megjegyzést látott a rajongóktól az előadás után. Persze voltak jók is de az utóbbi időben a rossz hozzászólások nagyon felerősödtek – Tudom, hogy néhányan dühösek voltatok, vagy még mindig dühösek vagytok, de remélem el fogjátok fogadni és túllépni rajta – tette hozzá mosolyogva.
Még ha legbelül, T/N nagyon szomorú is volt a történtek miatt, nem akarta kimutatni. Nem akarta, hogy a ARMY szomorú legyen, és inkább elhitette velük, hogy ez egyáltalán nem zavarja. Még akkor is, ha az előadás után sírni akart, amikor elkezdtek jönni a gyűlölködő hozzászólások. Szeretett Amerikába jönni és látni a rajongók izgalmát, mert tudták, hogyan kell valahogy lerombolni az összes falát. De azt is tudta, hogy a legtöbb embert a fiúk izgatják, és nem ő. Izgatottak voltak a dögös koreai srácok láttán, akik tudnak énekelni, táncolni és rappelni, és nem egy női táncost, aki egyben rapper és énekes is. És még csak nem is teljesen koreai, hiszen élete nagy részét Amerikában élte. Nagyon zavarta, de aztán három másodperccel azután felfigyelt, hogy valami ARMY a nevét kiáltja, és T/N azt mondta magában, hogy megéri.
– Valójában van saját szobám, de unni szobájában szoktam aludni legtöbbször, mert nem szeretek egyedül lenni – mondta a lány mosolyogva, és Jaehwara nézett, aki az ágyában aludt. De nyilván valami „durvát” mondott amitől a kommentszekció ismét felrobbant. – Mit csinál Jaehwa? Úgy értem, miért vagy nála? – olvasta fel a legtöbb által irt kommentet, miközben az alvó idősebb tagot figyelte. – Még mindig alszik – suttogta nevetve, és az arcára fordítja a kamerát.
Nagyon jó volt T/Nnek látni a támogató rajongókat. Egész nap nem volt ideje velük beszélni, noha ilyenkor szokás egy-egy live, a díj miatt, és most, hogy volt egy kis ideje önmagára, nagyon örült a reakciójuknak. Az a tény, hogy nem volt rossz megjegyzés vagy kérdezés a többi tagról, ugyan megdöbbentette, de örült neki, hiszen számos kellemetlen pillanattól mentették meg őt. Látta, hogy sok ember aggódik amiatt, hogy az előadás után félrelépett, de nem volt biztos benne, hogy kezdje-e el ezt a témát. Tudta, hogy sem a cége, sem a többiek nem örülnének ennek, mivel újabb pletykát generálna.
– Tudom, hogy aggódtok értem, de nem kell. Jól vagyok – mondta mosolyogva a kamerába. Látta csapattársát néhányszor megmozdulni az ágyában. T/N ránézett, és miután megbizonyosodott arról, hogy alszik, tovább beszélt. – Szóval kérlek ne aggódjatok miattam – mondta T/N mosolyogva a kamerába. Még pár percig adásban volt, de utána aranyosan elköszönt a rajongóktól, ugyanis nem érezte jól magát. Szerette volna valakinek kiönteni szívét, elmondani mi bántja, így az egyetlen emberhez ment akinek szégyen nélkül mesél ezekről.
Amint a férfi előtt állt, könnyek csorognak végig az arcán. Gyorsan elkezdte letörölni őket, hogy ne lásson a férfi semmit, de teljesen tisztában volt vele, hogy látta.
– Jól vagy? – kérdezte óvatosan Seokjin, holott tudta a választ, de jobb ötlete nem volt, hogyan bírja szólásra a lányt. T/N vörös szemekkel nézett rá, és gyorsan bólintott. Tudta, hogy valószínűleg nem látja tisztán, mert most ébredt fel, legalábbis a kócos haja ezt árulja el. Na meg a kinyúlt pizsamaként használt póló. Nem szólt semmit csak szipogott mire Seokjin közelebb lépett hozzá és megölelte, mire a lány vállára hajtotta fejét.
– Egyedül érzem magam Jinnie oppa – motyogta a lány és újra szipogott.

– Hosszú nap volt, talán ezért – mondta a férfi állat a lány fejébe helyezve óvatosan. – Ne légy csalódott önmagadba, hiszen csodás ember vagy T/N-yah – mondta lágy kellemes hangon.
– Haszontalan vagyok. Annyira haszontalan vagyok ebben a csapatban. Nem is vagyok a része, hiszen a bangtan mindig hét tagú fiúbanda lesz. – mondta szinte fuldokolva a könnyeitől.
– Miről beszélsz? – zavartan nézett a lányra hiszen nem értette miért mondja ezt. Általában nagyon magabiztos volt, és tudta, mit akar, most mégis annyira elveszettnek látta. Ez hülyeség.
– Nem, nem az. A legtöbb műsorban figyelmen kívül hagynak engem, vagy csak felszínesen szólítanak meg, hogy ne legyen annyira feltűnő. A legújabb visszatérő albumhoz, csak én nem kaptam saját szólót, holott mikor először merült ez fel, abban állapodtunk meg, hogy kiadhatom a dalom. Lassan eltávolítanak tőletek. Más hírességek gyűlölnek, mert egy kicsit más vagyok. Az emberek úgy bánnak velem, mintha valami idióta lennék, aki nem tud angolul kommunikálni, holott az angol az anyanyelvem, a lehető leghülyébb kérdéseket teszik fel. És az, túl arrogáns vagyok ahhoz, hogy egy koreai csapatban legyek? – mondta T/N szinte már üvöltve. Letörölte a könnyeit, próbált erős maradni, de egyre több tört utat magának. – Mindenki utál engem, és jobban szeretik, ha nem is lennék egy dögös koreai fiúbanda tagja, a vörös szőnyegen. – viszont ahelyett, hogy a szokásos nyugtató szavait mondta volna, a lány ajkaira hajolt. T/N nagyon meglepődött. Ugyan már csókolózott, nem erről volt szó, csupán annyira meglepte a legidősebb tettétől, hogy levegőt is elfelejtett venni. Nem volt hosszú csók, sőt viszont a legédesebb amit valaha kaphatott volna.
– Tudom, hogy nehéz, de az én álmom itt áll előttem – simogatta a hátát, és próbálta megnyugtatni. – Ragyogni fogsz T/N-ah– suttogta, mire a lány csak bólintott még közelebb férkőzve a férfi karjaiban. Talán mások nem értették, de neki nagyon sokat jelentettek ezek a szavak.
– Köszönöm Jinnie – suttogta, még mindig a férfi mellkasába rejtve arcát.