Furcsa viselkedés.
A srácokkal való első visszatérés után egyre inkább úgy érezted, hogy valóban a BTS család tagja vagy. Egyik reggel mikor felébredtél, gyorsan elvégezted a teendőidet, ami egy irtózatosan gyors zuhanyból állt, majd a reggelit kihagyva elindultál a közeli kávézóba a kedvenc italod megrendelve. Soha sem fogod elfelejteni a tekintetét, mikor először meglátott a kávézóban. Úgy tett mintha nem vett volna észre, azonban tudtad, nem így volt de mivel nem akart figyelmet kelteni továbbra is úgy tett mintha semmi sem történt volna. És ez ebben a pillanatban is így történt. Elmosolyodva lépsz a pulthoz, a már elkészült kávédhoz, majd fiatal férfihez lépsz.

– Komolyan úgy akarsz tenni, mintha nem lennék itt? – kérdezted játékosan egy csepp gúnnyal hangodban, amit bár nem vett sértésnek mégis láttad rajta, hogy nem vette jó néven.

– Bocsáss meg hölgyem, ilyen kora reggel nem vettelek észre – mondta Jin olyan vidám hangon, mintha csak tényleg most vette volna észre a jelenléted.

– Hogy érted ezt? Nyilvánvalóan bámultál oppa – szem forgatva végül helyet foglalsz vele szembe, egy elégedett mosollyal kortyolva az italodba.

– Őrült vagy, soha nem bámulnálak meg – mondta egy kis mosollyal, mire érdeklődve figyeltél rá, majd mikor tudatáig milyen sértő szavai, egyből mentegetőzni kezdett – Mármint úgy értem, gyönyörű vagy T/N, mindenkinél jobban

– Még tőled is? – úgy döntöttél mégis közbeszólsz, hiszen akármilyen aranyos nem esik jól, ha mentegetőznie kell, mivel akkor minden bizonnyal kényelmetlenül érzi magát.

– Azért ne esünk túlzásokba. – a szokásos kis pimasz mosolyát vette elő, mitől sokkal jobban érezted magad. Fogalmad sincs hogyan, de Hoseok édes mosolya után, az övé az egyetlen amelyik pár pillanat alatt képes megváltoztatni a hangulatod. Talán ez Seokjin titkos képessége, ami nagy hatással van rád – Azon gondolkodtam, hogy maradjak egyedül vagy veled fogyasszam el a reggelim – mondta Jin komolyabb hangnemben, miközben kibámult az ablakon. Láttad rajta mennyire komolynak szánta szavait, ezért nem is próbálkoztál semmi poénos dologgal. Pontosan tudtad mire van szüksége, és ő is viszont nem merte szóvá tenni, így neked kellett megtenned az első lépést. Lassan felálltál majd az italod magadhoz véve léptél Seokjinhez, majd óvatosan fölé hajolva pusziltál hajába. Mindig ezt teszed ha valami miatt rosszul érzi magát vagy zaklatott. Egy pillanatra behunyja szemét majd értetlenül nézz fel rád.

– Tudom, hogy egy kis magányra van szükséged, de ha baj van kérlek hívj oppa, rendben? – megvárod míg válaszként bólint és csak ezután hagyod magára, hogy a próbaterembe menj.

– Úgy nézett ki, mintha mérges lenne rám – mondtad egyik oldalról a másikra sétálva, amikor Namjoon észrevette, hogy valami nincs rendben – Mintha bosszantotta, hogy én is ott voltam, esetleg...megbántottam valamivel? – néztél kétségbeesetten az idősebbre, mire az akaratlanul is elnevette magát – Nem olyan nagy dolog ha egy kis egyedüllétre van szüksége, de végig úgy éreztem mintha útban lennék – fejezed be óvatosan Namjoonra pillanatra, tartva attól miszerint butaságnak fogja vélni ezt. Nem említetted senkinek, de igenis észrevetted, hogy időnként a legidősebb nem annyira aktív mint szokott lenni általában, és sokszor nem vesz részt a közös programokban a próbák után. Mindig a fáradtságot veszi elő mint okot, azonban ismered már annyira, hogy biztosan tudd, akkor is veletek tartana ha a kimerülés szélén áll. Lehet most is ez van?

– T/N, miért vagy ennyire levert? – Hoseok úgy beszélt, mintha egy kisgyerek lennél. Nem azért mert annak gondolt, csupán tudta jól ha ezt a hangnemet használja mindig jobban érzed magad. Ezúttal nem sikerült. Túlságosan is lefoglalt Jin szokatlan viselkedése, és az hogy úgymond senki sem vette észre. Talán csak beképzeled az egészet, és a fáradtságtól már rémeket is látsz?

– Csak túlaggódom megint, de minden rendben – mosolyogtál el, próbálva a lehető legjobban azt mutatva, hogy valóban minden rendben. – De...ti is észrevettétek, hogy Seokjin kissé másként viselkedik mostanában. Olyan mintha kerülne engem – nagy vonalakban elmesélted neki, hiszen úgy gondoltad mint legjobb barátod illene tudnia róla, mik kavarognak benned, azonban erre a reakcióra álmodban sem mertél gondolni. Namjoonal szemben, egyből elkomorult arca és mintha dühös lenne valami miatt. Itt már teljesen biztos voltál benne, hogy történt valami.

– Nos, a helyedben nem érdekelne annyira – mondta nyersen pár másodpercnyi csend után. – Hyung most kicsit nehéz időszakon megy keresztül és ha engem kérdeztél, ne vesztegesd erre az időd – meglepett Hoseok hűvössége és ahogy láttad nem csak téged. Namjoon is hasonlóan figyelte a férfit mint te. Nem igazán tetszett ez a válasz, mégis úgy döntöttél ráhagyod. Emelet Seokjin biztosan tudja mit csinál és bízol abban, hogyha valóban baj lenne már szólt volna.