Cooking lesson
Kétszer is átgondoltad, hogy jó ötlet lenne-e Namjoont megkérni, hogy segítsen a konyhában, de mivel nem volt más választásod a segítség még jól jött, végül csak megkérted rá. De sajnos az lett a vége, hogy az egész konyhát tészta boritotta. Ugyan nem tudod hogyan történhetett ez mivel mindvégig a szemed rajta tartottad a fiatal férfin, mégis megtörtént, aminek szegény Jin itta meg a levét. Merthogy magára vállalta a takarítást.  Viszont erről beszélt az egész Bangtan a következő hetekben, és még most is, ha valamelyikük felhozza a témát.

De a második alkalom, amikor úgy döntöttél teszel még egy próbát, nagy siker volt, mivel egy másodpercre sem hagytad szem elöl a fiatal vezetőt, így majdnem sértetlen maradt. Igen, majdnem. Hogy ne érezze magát Namjoon magatehetetlennek, megkérted rá hogy főzze meg a rizst. Igazán egyszerű volt, hiszen csupán a rizs főzőbe kellett volna tegye az előre kimért ételt, de valamit félidőben elrontott. Ennek ellenére mégis szépen megfőtt a rizs. A következő feladatta a zöldségek felvágása volt, amiben meglepő de igazán ügyes volt Namjoon, amire meg is dicsérted őt. De az egyetlen amit semmiképp sem hagytál neki, az a hús szeletelés volt. Seokjin egyszer megmutatta, hogyan kell szépen egyenletesen felvágni őket hosszú, vékony csíkokra és nem szereted volna ha elrontja.

– Próbáld meg, hogy szépen egyenletesen rakd rá őket  – tanácsoltad Namjoonnak, miközben rizst rakott a tányérokra. – És borítsd melle a zöldségeket majd a húst, hogy Jungkook megegye. – tetted hozzá, tudván, hogy a legfiatalabb csakis akkor fogja megenni ha szépen mutat a tányéron. Sokan nem tudják róla, de kamerákon kívül bizony nem eszi meg az ételt ha nem egyenletesen van elosztva a tányérra. Eleinte kissé furcsán pislogtál rá emiatt, de végül rájöttél, hogy igaza van. Voltaképp senki sem eszik szívesen egy rendetlen tányérról. – A borsód pedig csak úgy keverd össze felük. Úgy túl babrás lenne kiszedni és inkább megeszi Jimin.

– Tehát így csempészed be őket? – kérdezte, miközben szorgalmasan tette amit mondtál. Válaszként csupán bólintottál.

– Ameddig kiszedné őket éhen hal, szóval inkább megeszi – mondtad mosolyogva egy kanalat adva, hogy keverje össze a szószt.

– De Jimin nem is szereti a borsót – tűnődött el mire felnevettél.

– A formáját és a színét valóban nem, de az izét annál jobban. Tudom, hogy furcsának hangzik, de én is hasonlóképp vagyok az eperrel. Ha krém vagy bármilyen formában van és nem érzem az illatát megeszem.

– Gonosz vagy.

– De egészsége ételt esztek és csak ez számít – mosolyogva mentél szólni a fiúknak, akik sorakozva mint valami kisgyerekek mentek le az ebédlőbe.

– Igazán szép a tálalás. – jelentette ki Jin az előtte lévő tányérra nézve. Mind a nyolcan az ebédlő kerek asztalánál ültetek.

– Namjoon érdeme. Én csak besegítettem – válaszoltad mire mindenki felvonta a szemöldökét, viszont Seokjin furcsán pillantott rád. – Esetleg valamit rosszul csináltunk oppa? – kérdezted kissé félve hiszen tudod mennyire kényes téma az étel nála. Azonban csak legyintett egyet majd belekóstolt az ételbe.

– Baszki Namjoon a rizsfőzőt kikapcsoltad? – kiáltott fel Seokjin mikor megérezte az égett szagot.