Fan incidens
Amikor csatlakoztál a BTS-hez, soha nem számítottál ilyesmire. Soha nem számítottál arra a népszerűségre, amit te és a fiúk elértetek. Természetesen ez egy álom volt, amit ti és a cég el akartatok érni, de mindig is olyan távolinak tűnt. Nyilván teljesen új nem volt, hiszen ott volt mindenkinek a maga csapata, azonban ha te is velük álltál egy színpadon úgy érezted mintha most debütáltál volna először. És ez természetesen a fiúk részéről is igaz volt.

A fiúk, és sokan mások is úgy vélték, hogy te vagy a legmenőbb ember, akit valaha ismertek. És ez még csak nem is volt vicc vagy túlzás. Legalábbis szerintük ugyanis mindig mosolyogtál, jókedvűen álltál mindenki elé, ennek ellenére soha nem tudták igazán mi jár a fejedben. Mindig is az a fajta ember voltál aki inkább magában tartotta, ha volt valami baj, ami az ipar szempontjából jó hiszen kevesebb pletykával járt, viszont ami a barátokat illeti, már más. A lehető legjobban igyekeztél eltitkolni minél több személyes dolgot a kíváncsi szemek elöl, de még így is megesett, hogy bántottak. Legtöbb esetben nem vetted annyira magadra és viszonylag hamar békültél ki vele, csakhogy két eset nem volt ennyire egyszerű.
Még a Brazíliában lévő koncerten történt. Te különösen boldog voltál hiszen azt a csekély kis portugál tudásod gyakorolhattad, Seokjin pedig inkább az ételért rajongót. Elmondása szerint olyan finom ételek és italok vannak, mint sehol máshol a világon. Jót nevettél ezen, de természetesen egyetértettél vele, ahogy a többiek is.
Maga a koncert csodálatos volt. Mindenki a lehető legjobban érezte magát, és talán ez volt az eddigi olyan külföldi koncert, ahol ennyire felszabadultnak érezted magad. Nem tudod megmagyarázni miért de iszonyatosan boldognak érezted magad.
Majdnem vége volt a koncertnek, már csak két dal volt hátra. Magic shop volt az egyik. Szereted énekelni ezt a dalt, mert olyan volt, mint egy kis kapcsolat a rajongókkal. Mindig közelebb mentél hozzájuk, megérintetted a kezüket, vagy ha lehetséges volt még meg is fogtad őket. Ezúttal azonban más volt. Amint közelebb sétáltál a színpad oldalsó részéhez, egy lányt pillantottál meg, aki különösen izgatott volt, talán egy kicsit túlságosan is. De nem igazán gondoltál semmi rosszra, ezért közelebb mentél hozzá. Nagyon örült neked és egyböl elkapta a kezed, amin kissé meglepödtél de ismét nem forditottál tulzottan nagy figyelmet erre, hiszen megszokott volt. Amikor el szerettél volna menni üdvözölni más rajongókat, a lány nem engedte el a kezed. Kissé megszenvedtél vele de végül is sikerült kiszabadítanod a kezed, és ugyan mosolyogtál, de belül majdnem felrobbantál a dühtől. Azonban ezt hamar átvette a félelem. Mikor megfordultál, hogy a többiekhez tudj menni a lány hirtelen elkapta a derekad és maga felé kezdett el húzni. Minden olyan gyorsan történt, hogy igazán felfogni sem volt időd. Az egyik pillanatban még fogja a kezed és a szemébe nézve énekelsz míg a másikban próbálsz kiszabadítani magad szoros öleléséből, mivel lerántott a színpadról. A fiúk abbahagyták az éneklést, és feléd igyekeztek, hogy segíteni tudjanak. Természetesen nem történt semmi baj, ezek inkább olyan balesetek voltak, amin elcsodálkozol, hogy egy sovány lányban hogyan van ennyi erő. Ezt azonban nem mondattad el a pár napra rá történő balesetre.
Csupán pár dal maradt hátra a koncertből mikor is egy örült személy üveg palackos vizet lökött fel a színpadra. Igaz, hogy nem neked szánták hanem Seokjinnek, és valójában nem tisztázott, hogy rossz vagy kevésbé rossz szándékkal, de abban a helyzetben nem tudtál ezen gondolkodni. Mivel mellette álltál, így nem esett nehezedre előrébb lépni és a férfi arca elé tartanod a karod, hogy ne az arcába csapódjon a palack. Igen, ott volt a lehetőség, hogy félrehúzod öt, de szinte nem is gondolkodtál a következményekre csak tetted amit a tested mond. Egyenesen a tenyerednek csapódott a sebesség miatt pedig pár szilánk belefúródott a tenyeredbe. A dal abbamaradt, egy pillanatra mindenki csak meredten állt egészen addig míg leesett az üvegpalack a lábad elé, aztán Seokjin volt az első aki reagált. Egyből kezei közé vette a tiedet, miközben a színfalak mögé sietett feled, nyomotokban a többi fiatal férfival, magukra hagyva a döbbent tömeget.

– Kérem játsszák le a fennmaradt dalokat – szól a stáb tagoknak Namjoon, miközben egy ruhadarabot adott a legidősebb kezébe, aki szorosan a sebre szorította azt, megpróbálva elállítani a vérzést. – És kerítsenek elő egy kocsit, kórházba kell mennünk.

– Nem kell – nyögted mivel Seokjin egyre erősebben szorította az anyagot a tenyeredre.
– Már hogy a bánatba nem kell? T/N és ha eret ért? Hiába szorítom mint egy örült nem akar elállni a vérzés – egy pillanatra felemelte a ruhadarabot, de a vér szinte azonnal ömleni kezdett, mitől Jimin majdnem rosszul lett. Mindenki nagyon aggódott érted, hogy esetleg komoly baj is lehet ebből, és nem értették hogyan tudod ennyire félvállal kezelni, holott nem erről volt szó. Csupán nem szereted volna ha Seokjin rosszul érzi magát, így inkább nevettél és úgy tettél mintha nem fájni, holott pokolian fájt. Taehyung szép lassan odaverekedte magát melléd, kedves mosollyal nézve rád.

– Hyungnak igaza van törpi. Majd én vezetek és nem fogadok el semmiféle magyarázatot – végül csak elvitek, de szerencsére nem kellett bevarrni. Csak kiszedték az üvegszilánkot és bekötötték.