10. fejezet

Megszöktem otthonról



Amikor felkeltem már majdnem 9 óra volt. Az éjjel megint lejött a kötés a térdemről és véres nyomott hagyott a lepedőn. Undorodva húztam le és dobtam le a földre. Ha anya itt lenne, most nem nekem kellene kimosni. Fogtam a mobilomat és felhívtam őt. Nem volt időm végiggondolni a mondani valómat, mert az első csengetés után felvette.

-Stefanie?
-Szia anya!
-De örülök, hogy hívtál, mesélj minden rendben van? Olyan régen beszéltünk.
-Hm...jól vagyok...ne haragudj, hogy nem hívtalak.
-Jaj édesem, én nem haragszom rád, csak nagyon aggódtam. Sajnálom, hogy ennyire megbántottak a tetteim, de ezt kellett tennem. Nagyon szeretem Mike-ot.
-Elhiszem...őszintén szólva egy kicsit gyorsan jött.
-Mondtam neked, hogy megvárunk az esküvővel, egyelőre csak polgári eskü volt.
-Anya...beszéltem apával...
-Arról, hogy odaköltözz végleg? Nem vagyok oda ezért az ötletért, szeretnénk mind ha hazajönnél és megismerkednél a húgoddal.
-Anya...szeretnék apával lakni.

Egy darabig hallgatott...hallottam ahogy a háttérben szól a tévé.

-Még megbeszéljük ezt a dolgot.
-Beszéljük meg most.
-Nagylány vagy már, tudod, hogy szükségünk van a pénzre amit apád fizet. Most épp nincs munkám és Mike sem keres túl jól. Egy család lettünk és te hozzánk tartozol. Hogy őszinte legyek, nem tetszik ez a dolog. Apád sokat utazik és hetekre távol maradhat. Rengeteg nője van, nem egy tinilánynak való hely az a lakás.
-Anya, te csak azért akarod, hogy veled maradjak, mert kell apa pénze?
-Nem, Steff. Félre érted a dolgot. Igen kell a pénz is, de nekem te is kellesz. Szeretlek és hiányzol nekem.
-Én is szeretlek anya, de én akkor is apával maradok.
-Stefanie apád csak azért mondta, hogy maradj vele, hogy engem bántson...sajnál téged és tudod mit, apád szereti az ő rocksztár életét!! Nem fér bele, hogy vele élj. Érts már meg!

Nem tudtam megszólalni, összeszorult a torkom és égett a szemem.

-Sajnálom Steff, ez az igazság, nem akartam, hogy így tudd meg. Nyár végén hazajössz, úgy ahogy terveztük. Rendben?
-Még...beszélünk...most mennem kell.

Letettem. Forgott körülöttem a világ. Nem, apa nem hazudna nekem. Nem tenné meg. Anya hazudik? És Ő miért tenné? Tudom, hogy kell a pénz, de hazudna ezért? Ki mond igazat? Lehúztam az egész ágyneműt és mindent betettem a mosásba. Kerestem egy friss huzatot és felhúztam. Amint kész voltam, fogtam a füzetet amibe irkáltam és elindultam a parkba. Lianna és Glimmer már ott voltak. Megnézték az ötleteket, közben megérkezett Flora és Bea is. Ők is megnézték és mindenki elmondta a saját ötletét. Végül is Flora ötlete volt a legjobb. Azt találta ki, hogy Bea, Liana és Glimmer közös koreográfiát tanuljon be.Ez mindenkinek tetszett. Maria csak ebéd után érkezett meg és neki is tetszett az ötlet. Miles végre megjött, megcsókolt és kézen fogva gördeszkáztunk. Korábban azt gondoltam, hogy elmondom neki, mit mondott az anyám. A lányokat nem akartam ezzel zavarni. Most sokkal fontosabb dolguk van, mint azén családi drámám. Miles olyan cuki volt, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy elrontsam az együtt töltött időt. Majd este elmondom Floranak. Talán apa nem bánná ha feljönne beszélgetni. Már lemenőben volt a nap amikor rezegni kezdett a mobilom a zsebemben. Apa hívott.

-Most azonnal gyere haza!
-Indulok.

Nagyon dühösnek tűnt a hangja, egész biztos beszélt anyával. Most megtudom mi az igazság. Viszont így nem hívhatom fel Florat. Miles elkísért hazáig. Szerettem volna ha fogja a kezemet és mellettem van, amikor megtudom ki az aki hazudik nekem. Az anyukám vagy az apukám? Csókkal köszöntünk el egymástól. A lift belső falán láttam az arcomat, most ki néz vissza rám? Látszólag teljesen nyugodt a tekintetem, Miles és egyik lány sem vette észre rajtam, hogy belül mennyire feldúlt vagyok. Beléptem a bejárati ajtón. Apa a nappali közepén állt, nagyon dühösnek nézett ki. Gyors léptekkel indult meg felém, megijesztett. Megragadta a karomat és a kanapéhoz húzott, majd lelökött rá. Nem tudtam mire vélni. Most mi baja van? Mielőtt kérdezhettem volna rám kiabált.

-Neked teljesen elment az eszed? Mi ütött beléd? Hogy tehetted ezt? Ez nem normális!!
Nem értettem semmit, de nem hagyott időt szóhoz jutni. Fel - alá járkált előttem.
-Én ezt nem értem, azt hittem mindent megadok neked erre így viselkedsz. Most mi a fenét tegyek veled? Megmondanád?

Megállt és rám nézett, egy pillanatra abba hagyta a kiabálást, majd egy fokkal halkabban folytatta. Addigra már sírtam. Teljesen összezavart amit mondott. Nem tudom miről beszél, talán anya mondott neki valamit? De mit? Mi az ami miatt ilyen dühös?

-Először is! Bocsánatot kell kérned tőle! Megcsókolod? Hát házas ember, gyereke van...és mit akartál ezzel?? Gyereke van!!

Akkor értettem meg mindent. Maddox elmondta apának, hogy amikor bekötözte a sebeimet, megcsókoltam őt. Hirtelen erős fájdalmat éreztem, mintha a mellkasom leszakadt volna a hasamba. Ilyen érzés lehet amikor megütnek, hányinger kerülgetett. Apa továbbra is dühösen járt fel - alá.

-Csalódtam benned Stefanie, az lesz a legjobb ha hazamész anyádhoz.

Abban a pillanatban elhánytam magam, a szám elé kaptam a kezemet, beszaladtam a fürdőszobába és a mosdó fölé hajoltam. Hosszú percekig öklendeztem, minden erőm elhagyott. Miután kicsit lenyugodott a testem fogat mostam. A tükörben most egy ijedt tekintetű kislányt láttam. Maddox....miért mondta el?...hogy tehette ezt velem?...szemétség volt tőle és apa emiatt kidob? Én nem akarok hazamenni, de itt sem akarok maradni. Nem akarok...kilestem a fürdő ajtaján....apa a hányást takarította fel a szőnyegről, háttal volt a nekem. A bejárat felé osontam olyan halkan amennyire tudtam és kiszöktem az ajtón. A folyosón már szaladtam, a liftben végig csak bőgtem. Elindultam futva a park felé, keresni valakit aki meghallgat és megvigasztal. Ott vettem észre, hogy teljesen sötét van, senki ismerőst nem láttam. Gondoltam, leülök az egyik padra, de akkor megláttam Mariat. Aggódó arccal jött felém én pedig zokogva omlottam a nyakába.

-Veled mi történt? - kérdezte
-Összevesztem apámmal, és eljöttem otthonról.
-Bántott?
-Nem, csak kiabált velem.
-Gyere menjünk innen, eljöhetsz hozzám.
-Biztos?
-Persze, hogyne.

Útközben többször is hátranéztem, de nem láttam senkit. Azt mondtam Marianak, hogy anyám miatt veszekedünk. Nem mesélhettem neki Maddoxról. Maria háza egyszerű volt, aggódni kezdtem, hogy mit szólnak majd a szülei, hogy este beállítok hozzájuk ilyen állapotban. A házban kellemes virág illat volt, kissé bódító de mégis finom.

-Megjöttem! - szólt Maria az ajtóból - hoztam vendéget is.
Egy ismerős hang válaszolt.
-Kit?

Beléptünk a konyhába és reméltem a nap utolsó meglepetése várt ott. A pizzériából a szakácsnő volt Maria anyukája.

-Szervusz kedvesem. - köszönt
-Jó estét.
-Anya, nem lenne baj ha ma este Stefanie itt maradna? Csúnyán összeveszett az apukájával.
-Maradj csak amíg szeretnél, mi minden vendéget szívesen látunk!
-Köszönöm, nagyon kedves.
-Köszönöm anya!
Maria megölelte az anyját.
-Csinálok nektek egy forró kakaót, ahogy rátok nézek jól fog esni mindkettőtöknek. - mondta kedvesen
Maria a szobájába vezetett, pontosabban a szobájukba, mert két ágy volt a kicsi szobában.
-Az a nővérem ágya, de ő nincs itthon, gyakorlaton van Barcelonában. Aludhatsz az ágyában.
-Biztos nem bánná?
-Nem!

Leültem az ágyra, hirtelen nagyon ébernek éreztem magamat. Körülnéztem a szobában. Igyekeztem nem nagyon meghökkenni a plakátokon. Majdnem az összes apa zenekarának a posztere volt. Az egy - két kivétel pedig extrém sportos kép volt.

-Már tudod a titkomat, nem csak a nővérem rajong apád bandájáért.
-Elmondhattad volna.
-Tök cikinek éreztem.
-Nem az.
-Azt hittem zavarna.
-Nem zavar, sőt miért is ne? Az apámék zenekara egész jó banda.

Maria anyukája közben megérkezett a két bögre kakaóval. Nagyon forró volt az ital, így mindketten a két ágy közötti íróasztalra tettük.