26. fejezet

Otthon vagyok

Másnap reggelre meggondoltam magam a bujkálással kapcsoltban, egyszerűen ha rákérdeznek a lányok arra, hogy ki szívta ki a nyakamat azt mondom, hogy egy titkos hódoló. Ez vajon eddig miért nem jutott eszembe? Egy réteg alapozót és púdert is tettem magamra. Így eltűntek a nyáron mindig előjövő szeplőim, olyan volt az arcom mintha hibátlan porcelán lenne. A hajam most világosabb volt, mint szokott, egészen kiszívta a nap, majdnem teljesen szőke voltam. Érdekesnek találtam, nem is olyan rossz ez a sminkelés dolog, mint gondoltam. A lányok már mind ott voltak a parkban kivéve Lianat aki ma orvoshoz ment. Paolo is a társaságban volt, de nem akartam foglalkozni vele. Felszabadító érzés volt a deszkámra állni és táncolni rajta. Körbe - körbe jártam a parkban rámosolyogtam arra a lányra, aki felkínálta a segítségét amikor elestem és összezúztam a térdemet. Eleinte vártam a kérdések áradatát, de talán nem vették észre, vagy nem foglalkoztatta őket a nyakam állapota. Egész délelőtt vigyorogtam önfeledten, végre megint jól éreztem magamat és ennek a társaság volt az oka. Ebédközben ahogy szokott helyünkön ültünk a pizzériában észrevettem, hogy Paolo meglátta a nyakamat, biztos voltam benne, hogy hamarosan visszamondja Milesnek a dolgot. Különös volt, hogy ez a tény szórakoztatott. Nemsokkal később már újra a parkban voltunk, amikor megjelent Miles Jenny társaságában, néhány kínos pillanatig habozott, hogy most hova is menjenek, aztán mégis távol maradtak tőlünk. Elismerem, nem lehet könnyű nekik, azzal, hogy aljas módon megcsalt és idehozta közénk azt a lányt akivel megcsalt egyfajta kollektív kiközösítésben részesültek, még Paolo is aki a legjobb barátja volt inkább Beat választotta. Tudtam, hogy barátok most is, de nem lógnak együtt annyit mint korábban. Persze egy kicsit sem zavart a tudat, hogy mindez miattam van, ebben a sztoriban én voltam az áldozat, engem csaltak meg és ez megbocsáthatatlan tettnek bizonyult a barátnőim körében. Ez az egész dolog újra ráébresztett, hogy mennyire szerencsés vagyok a barátnőim miatt, bár sejtettem, hogy Flora előbb - utóbb kérdésekkel fog majd bombázni. Majdnem meg is feledkeztem az egészről, amikor szomorúan láttam, hogy sötétedni kezdett, haza kell mennem. Flora ügyesen használta ki azt, hogy kettesben maradjunk, mert úgy döntött,hogy egy kis időre feljön velem a lakásba. Nem is akartam neki nemet mondani, mert hiányzott az utóbbi napokban a felhőtlen beszélgetés. A lakás üres volt, a francia ablakon keresztül a naplemente halovány fénye világított be sajátos hangulatot adva a lakásnak. Elloptam két szelet csokit apám készletéből, magamhoz vettem a tegnapról maradt chipset és két doboz üdítőt, majd a szobámba mentünk a legkedvesebb helyemre az ablak elé.

-Jaj de vártam már, hogy négyszemközt tudjunk végre beszélni. - szólt lelkesen
-Mesélj! - mondtam
-Lefeküdtem Luissal!!
-Hűha, szuper, részleteket kérek!!
-Annyira szuper volt, el sem lehet azt mondani, nagyon vigyázott rám, bár eléggé fájt, de azért jó volt.
-És hogyan, úgy értem kinél?
-Náluk, tudod anyukám nem engedi, hogy barátokat fogadjak.
-Tudom, azért kérdeztem.
-Amúgy Luissal egész jól kijön, de csak egyszer találkoztak, mindegy. Luisékhoz mehetek bármikor.
-Mikor jön vissza a nyaralásból?
-Még egy hét, alig várom, hogy végre elteljen már.
-Örülök, hogy neked is sikerült az, hogy olyan vette el a szüzességedet akit szeretsz.
-Tényleg, neked is Miles volt.
-Igen.
-De gáz volt ma, hogy kihozta a parkba azt a libát.
-Igen, szemétség tőle. Mehetnének máshova!
-Egyébként.....Ki szívta ki a nyakad? Maddox?
-Igen.
-Basszus, ez már durva, vigyázz nehogy megerőszakoljon.
-A múltkor még azt tanácsoltad, hogy feküdjek le vele.
-Ja, igaz, már elfelejtettem...várj csak... apádnak mit adtál be ki volt az?
-Maria.

Hangos nevetésben törtünk ki, valóban annyira abszurd volt az egész sztori.

-Maria totál hidegvérűen adta elő apámnak, mintha természetes dolog lenne, láttad volna apám képet, durva volt nagyon.
-Marian agyon jó színésznő lenne.
-Szerintem is. Jut eszembe, már akartam kérdezni, találkoztál már Luis tesójával?
-Aha...Chris. Valójában Christine, nem rossz arc, de nem nagyon kedvel.
-Hogy - hogy?
-Nem tudom, talán félti tőlem az öccsét.
-Az öccse?
-Igen Luis a fiatalabb iker. De ne aggódj, nem szól semmi rosszat csak...
-Jót sem?
-Nem.

Flora nem maradt sokáig, sietett haza webchat randira Luissal. Kissé irigyeltem emiatt, nekem is jó lenne egy normális kapcsolat, attól függetlenül, hogy élvezem azt, hogy épp tiltott kapcsolatban állok egy válófélben lévő férfivel. Mégis irigység ült a szívemben, jó lenne Maddox-al is nyíltan beszélni. Mivel már jó késő volt apám pedig még sehol nem volt, rendeltem egyedül vacsorát. Nem bírtam ellenállni a késztetésnek és írtam üzenetet Maddox titkos fiókjára a Svenre. Addig néztem a mobilomat várva a választ a kurta "hiányzol" üzenetre, míg meg nem szólalt a házi telefon, a portáról hívtak, hogy megérkezett a vacsora. Amíg ettem sem vettem le a szemem róla, de nem villant fel a képernyő. Hirtelen idegesség fogott el és az étvágyam is eltűnt. A sötét gondolataimból a bejárati ajtó felől érkező hangos hahotázás riasztott fel. Apám esett be az ajtón és láthatóan nagyon részeg volt, nem is volt egyedül ott volt vele a szintén részeg Maddox. Tátott szájjal bámultam rájuk, ahogy botorkálva beléptek a nappaliba, amikor megláttak mindkettőjük arca felderült.

-Nézd...már...itt a gyerekem.... - motyogta apám
-Hello.- köszöntem nekik

Apám megkerülte a konyhapultot mögém botorkált, majd olyan szorosan megölelt, hogy fájdalmat okozott vele.

-Auuu!! Ez fáj!

Elengedett, majd elkapta a kezemet amiben a kanál volt és a szájába vette. Maddox velem szemben támaszkodott és nézett. Reméltem, hogy nem csinál semmi ostobaságot amivel lebuktatna minket. Lecsusszantam a bárszékről és megkerültem aput.

-Kértek enni? Maradt még elég. - kérdeztem
-Naná! Éhen halok! -szólt apám
-Nekem is jöhet! - mondta Maddox

Kivettem két tányért és evőeszközöket, majd elosztottam a dobozból a másfél adagot kétfelé, közben apámék leültek az étkezőasztalhoz. Eléjük tettem a vacsorát ők pedig azonnal nekiláttak enni. Fintorogva húzódtam hátra, eszembe sem volt befejezni az én részemet, elment az étvágyam.

-Jó éjt! Megyek aludni! - szóltam nekik
-Nem eszel ...? - kérdezte apa
-Már ettem. - válaszoltam

Gyorsan a szobámba mentem, hirtelen öntöttek el a régi rossz emlékek apám ivászatáról. Régebben sok problémája volt vele, annyira haragudtam, hogy az sem érdekelt miért ittak ma este. Bebújtam az ágyamba és magamra húztam a takarómat. Egy darabig hallottam őket nevetni és beszélgetni, majd elnyomott az álom.
Másnap nagyon korán keltem fel, az ég még halványkék volt, melegem volt és piszkosnak éreztem magamat, mert kihagytam a tegnap esti zuhanyozást. Elindultam fürdeni, de nappaliban meglepetés fogadott, aminek egy része kellemes volt. Az, hogy Maddox ott feküdt a kanapén. Az asztalon poharak voltak és hamutál, amiben irtó büdös cigi és szivarcsikkek voltak. A tányérok be voltak dobálva a mosogatóba, ami nálunk igencsak meglepő dolog. Halkan Maddox mellé lépdeltem és néztem ahogy alszik. Nyugodtnak tűnt, a légzése egyenletes volt, egy pléddel be volt takarva ami a felsőtestéről lecsúszott és egy szűk fekete trikó volt rajta. Eszembe jutott, ahogy legutóbb csókolgattam a mellkasát és az, hogy libabőrös lett az érintésemtől. Lehajoltam a plédért, hogy betakarjam őt, de nem bírtam neki ellenállni és finoman megcsókoltam, elkezdett mozgolódni és kinyitotta a szemeit. Rám mosolygott majd megfogta a kezemet és maga mellé húzott, az arca fölé hajoltam és csókolózni kezdtünk. Megsimogattam az arcát majd szó nélkül felálltam és a fürdőszobába siettem, mire végeztem a tisztálkodással és kijöttem már újra aludt. Nem akartam zavarni, szóval visszamentem a szobámba és szép hófehér fejhallgatómon zenét hallgattam. Már 8 óra volt mire meguntam, de épp időben, mert hangokat hallottam odakintről. Kimentem, Maddox az asztalnál ült, apám pedig a hűtőszekrényben matatott, a levegőt kávé illata töltötte be.

-Jó reggelt! - köszöntem
-Jó reggelt. - köszönt Maddox
-Hello kölyök. - köszönt apám

Odamentem a pulthoz és onnan figyeltem apámat.

-Hangosak voltunk este? - kérdezte
-Nem! Jól aludtam.
-Mit csinálsz?
-Reggelit! Kérsz?
-Hmm..kérek, de csak keveset.
-Igazán elmosogathatnál amíg elkészülök. - mutatott a tegnap esti hagyatékra
-Egyszer igazán használhatnánk a mosogatógépet.
-Talán egyszer.

Szófogadóan mosogattam el, közben hallgattam Maddox és apám beszélgetését. Arról volt szó, hogy Maddox hasonló lakást akar venni magának.

-Itt ebben a házban? - kotyogtam közbe
-Ki tudja? - mondta Maddox

A reggelihez megterítettem az asztalt, Maddox töltött kávét maguknak, nagyon meglepett, hogy meg sem kérdezte aput, hogy mit kér bele, hanem csak úgy megcsinálta. Végül is már több mint 20 éve ismerik egymást. Ettől megint árulónak kezdtem érezni magam. Gyorsan ettem pár falatot, majd faképnél hagytam őket és lementem a parkba. Én már rég meg is feledkeztem a promó videóról, de Paolo és Bea nem, a lányok azzal a hírrel vártak, hogy elkészült a videó. Átküldettem magamnak a mobilomra és ott néztem meg többször egymás után. Egy kicsit sem tetszett, hogy alig szerepelek rajta, holott én javasoltam, hogy Bearól és Glimmeről szóljon az egész, mert végül is őket kell reklámozni. Az egyetlen rész amin szerepeltem, még akkor készült, amikor a zenekar pólójában voltunk mind. Az volt ami feldúlt, hogy azon a rövid részletben is bénán néztem ki, Paolo legalább három hétig videózott, igaz voltam sérült is, de hogy nem készült rólam több, azt nehezen hittem el. Még Miles is többet szerepelt, mint én. Egyetlen szót sem szóltam nekik, biztos ők is tudják, inkább deszkázni akartam. Ahogy figyeltem a lányokat, rájöttem, hogy talán nem kellene megsértődnöm azonnal, lehet tényleg béna vagyok kívülről nézve. Ahelyett, hogy haragudtam volna a körbe-körbe kóricálás helyett kemény gyakorlásba fogtam bele. Délre annyira elfáradtam , hogy a számomra mérhetetlenül unott pizza helyett inkább hazamentem enni valamit. Szótlanul és dühösen léptem be a lakásba, meglepetésemre sötét volt, mert el volt húzva a sötétítő. Apám a kanapén feküdt, ment a tv, de nagyon halkan szólt, innen nem tudtam megállapítani, hogy alszik vagy sem. Letettem a gördeszkámat és apám mellé mentem, onnan már láttam, hogy ébren van, de nagyon kómás. Egész biztosan másnapos, gondoltam magamban.

-Apa, jól vagy? - kérdeztem tőle
-Fáj a fejem. - morogta
-Kérsz egy aspirint?
-Hozol nekem?
-Igen, persze.

A tabletta mellé egy pohár hideg vizet is vittem neki, bevette majd a poharat visszaadta. Azt letettem a dohányzóasztalra és leültem mellé.

-Kérsz még valamit?
-Nem, pihennék inkább.
-Jól van, nem zavarok. Visszamegyek a parkba.
-Oké, menj.

Így ebéd nélkül maradtam, elmentem a boltba és vettem magamnak csokit és kekszet és egy fél liter vizet is. Megettem egy részét a padon, a maradékot pedig elosztottam lányok között. Délután 5 körül meguntam az intenzív deszkázást, tele voltam horzsolásokkal és még mindig fojtott düh volt bennem. Apám még mindig a tv-t nézte, de láthatóan jobban volt, köszöntem neki, majd a szobámba mentem. Az ágyamra vetettem magam és bámultam a plafont. Mielőtt rájöhettem volna mi is a bajom, felvettem egy hosszú nadrágot és sétára adtam a fejemet.

-Apa, megyek sétálok egyet oké?
-Sötétedésre legyél itthon!!
-Oké!

A belváros felé indultam el, nem volt semmi célom, csak úgy menni akartam. Sok ember járt, nagy része turista volt. Egy egész kört meg tettem, mire visszaindultam bár tovább terveztem a csavargást.Olyan lassan indultam vissza, amennyire csak tudtam, hallgattam a városi zajokat és néztem a mindenhonnan érkezett turistákat akik kint ültek a teraszokon.

-Szia Stefanie - köszönt egy ismerős hang a hátam mögül

Megfordultam és Miles mosolygott rám.

-Hello. Hát te?
-Erre sétáltam, semmi extra. És te?
-Erre sétáltam én is.
-Hogy - hogy egyedül ?
-Nem tudom, ma ilyen kedvem van.
-Ahogy nekem is..

Egy- két percig kínosan méregettük egymást és a környezetünket.

-Stefanie...szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért szemét módon bántam veled....és amiért kidobtalak a házunkból.
-Elfogadom a bocsánatkérést. Egyébként ezzel én is tartozom neked, úgy viselkedtem, mint egy öt éves.
-Ööö nincs kedved egy üdítőt inni? - kérdezte mosolyogva
-Miért is ne.

Leültünk a közelben lévő bár teraszára, Miles rendelt két üdítőt én pedig azon gondolkodtam közben, hogy mi a fenét csinálok itt vele??

-Szóval, hogy vagy mostanában ?
-Jól, bár ma éppen nem vagyok a toppon. És te?
-Megvagyok, köszi. De volt már jobb is.
-Mesélj, akár meg is hallgathatlak.
-Apám megbetegedett, nincs valami jól.
-Jaj, szegény, mi a baj vele?
-A szíve, sajnos...nemrég szívrohama volt és most otthon van, de nem szeretne otthon maradni, emlékszel még milyen életrevaló? Folyton menne. Az anyám is kivan borulva, ápolja apámat, de már ő sem a legfiatalabb...félek...félek, hogy elveszíthetem őket. Akkor nem maradna senkim.
-Sajnálom, jobbulást kívánok neki, nagyon kedves emberek a szüleid.

Iszonyatosan kíváncsi lettem arra, hogy hol van Jenny, ha belegondolok ma nem is voltak ott a parkban, ettől függetlenül nem kérdeztem meg. Megköszöntem az üdítőt és hazaindultam, de Miles mindenáron haza akart kísérni. Szép lassan sétálgattunk és beszélgettünk, közben sikeresen felmértem magamban, hogy bár jól esett a bocsánatkérése, érzelmileg már nem hoz lázba. A hazafelé vezető úton vettem észre, hogy az egyik épületről a Michael, Peter, Christoph, Maddox és az apám nézett le a városra. Az óriáspalkát a lemezbemutató koncertet hirdette. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam elő a mobilomat és megkértem Milest, hogy fotózzon le a plakáttal a háttérben. A képet elküldtem apám mobiljára és Svennek is, lassan sétáltunk tovább, kezdett feloldódni a hangulat közöttünk, úgy beszélgettünk, mintha mi sem történt volna. Az utcánkban már messziről láttam, hogy a házunk előtt ott áll két magas férfi, cigiztek és mintha vártak volna valamire vagy valakire. Apám már jóval korábban meglátott minket és ránk mutatott a füstölgő kezével így Maddox is meglátott. Jól esett látni, ahogy Maddox nevető arca hirtelen féltékennyé válik és le sem veszi rólunk a szemét, majd észbe kapott és végül hátat fordított nekünk.

-Azt hiszem én most elköszönök, jó? Ööö ...örülök, hogy végre beszéltünk.
-Én is, nem szeretek haragban lenni senkivel.
-Szia Stefanie!
-Szia Miles.

Mosolyogva néztem utána, ahogy a deszkájára pattan és sebesen elszáguldott, ügyesen kerülgetve a járókelőket. Mire visszafordultam apa és Maddox már engem néztek, feléjük indultam és incselkedve pillantottam a bosszús tekintetű Maddoxra.

-Sziasztok! Hát ti mit csináltok itt?
-Várjuk a futárt. - mondta apám
-Itt lent várod a vacsorát?
-Nem azt a futárt, a vacsorád fent van, menj egyél.

Már megettem a vacsorámat, mire az apám feljött a lakásba, egy csomag volt a kezében, de bevitte a szobájába szóval tudtam, hogy nem szándékozik tudatni velem, hogy mi van benne. Hirtelen elfogott a kíváncsiság és tudni akartam, mi lehet az a titkos csomag, de úgysem fogja elárulni, hiába kérdezném meg.

-Befejezted?- kérdezte
-Mit?
-Az evést.
-Ja ,mindjárt, miért?
-Beszédem van veled!

Elképzelésem sem volt, hogy mit akarhat, talán a csomaggal van összefüggésben? Vagy Miles miatt van? Mit követtem el már megint? Esetleg Maddox mondott valamit? Az íróasztala mellett állt a kedvenc fotelje mögött, onnan nézett ki a városra, nem látszott rajta, hogy mérges lenne rám, mostanában sokkal nyugodtabb. Amint befejeztem felálltam az asztaltól, amire apu azonnal reagált és felém fordult rámutatott a kanapéra, hogy üljek oda.

-Ööö...nem baj ha előbb fogat mosok? - kérdeztem

Nem válaszolt, gyorsan a fürdőszobába siettem, a tükörben láttam magamon, hogy sápadt vagyok. Tényleg ennyire félek tőle? Félek, hogy mit akar mondani? Ha Maddox-al kapcsolatos akkor végem, elfogok ájulni...fogat mostam és alaposan megmostam az arcomat. Kimentem és leültem a kanapéra, oda ahová az előbb mutatta nekem. Ő addig amíg a fürdőszobában voltam elmosogatta a tányéromat. Odajött elém és leült velem szemben, a szívem olyan erősen vert, hogy azt gondoltam, hogy kívülről is látható.

-Figyelj rám kölyök. Jövőhéten lesz a lemezbemutató koncert, utána pedig haza kell menned!
Olyan nagyot nyeltem, hogy köhögnöm kellett tőle. Egy kisegér hangján szólaltam meg.
-Miért?
-El kell hoznod a holmidat vagy nem??
Elsírtam magamat a megkönnyebbüléstől, éreztem ahogy a kezébe veszi a kezeimet és megszorítja.
-Mi van veled? - kérdezte
-Azt hittem...azt.., hogy azt...akarod, hogy örökre menjek haza.

Felállt és óriás termetével fölém magasodott, felemelt a kezeimnél fogva és megölelt.

-De butus vagy, nem akarom, hogy elmenj innen, már nem tudnék úgy élni, hogy nem vagy itt, kivel veszekednék akkor? Kire kellene vigyáznom akkor? Sosem foglak elengedni Stefanie. A kislányom vagy, egyszer már elhagytalak, többé nem foglak, akármi is lesz.
Felemeltem az arcomat a mellkasáról és ránéztem, a szemei könnyesek voltak és kedvesen mosolygott rám.
-Apa... - suttogtam

Visszafúrtam az arcomat a mellkasába és hallgattam a légzését, ő a fejemet simogatta, úgy ahogyan szokta, nagyon megnyugtató érzés volt.

-Most már figyelsz rám?
-Igen.

Visszaültem a kanapéra apa pedig velem szembe ült le a dohányzóasztalra. Folytatta ott ahol abbahagyta az imént, mielőtt kiborultam volna.
-Szóval....hazaviszlek, hogy összeszedd a maradék holmidat rendben?

Hevesen bólogattam válaszként.

- Autóval megyünk vagy repülővel?

-Repülővel, autóval majdnem 20 óra lenne. Én kiveszek egy hotelszobát te pedig anyádnál leszel arra a pár napra.
-Pár nap?
-Egy-kettő, talán három.
-Anyu tudja?
-Hát persze, ma hívott fel, hogy ideje hazalátogatnod....na megnyugodtál végre?
-Igen apa.
-Kérdezhetek valamit?
-Aha, igen...persze - hebegtem még mindig
-Ma a volt barátod kísért haza?
-Igen, Miles volt az, találkoztam vele séta közben és ...megbeszéltük a dolgokat.
-És akkor most ti ketten újra...
-Nem, nem csak beszélgettünk, ennyi, egyébként tudomásom szerint van barátnője.
-Ó..
-Igen, de igaziból nem tudom...nem volt róla szó.
-Nem?
-Nem, az apukájáról mesélt nekem, beteg.
-Na, mi baja van?
-Szívrohama volt...és Miles most nagyon fél, hogy elveszíti őt.
-Szegény kölyök, biztosan nehéz most neki.
-Nem akarom tudni, hogy milyen érzés lehet, de ha segítséget kér tőlem akkor megpróbálok segíteni.
-Kedves lány vagy Stefanie.
-Ááá, nem annyira.

Kedvesen, szívből mosolygott rám, homlokon csókolt majd felállt és elindult a fotelja felé.
Nem egészen voltam benne biztos, de úgy véltem, hogy sokkot kaptam. A heves érzelmi reakció miatt leizzadtam, még mindig folyt rólam a víz. Annyira megijedtem, hogy el akar küldeni...még sosem éreztem ilyet, félelmetes érzés volt. Hosszú zuhanyt vettem, majd már pizsiben és kevésbé pánikban a nappaliban mentem. Elképesztően szomjas voltam. Apa a kedvenc foteljában ült és hol a várost kémlelte, hol írt pár szót a füzetébe. Megittam egy egész pohár vizet egyszerre. Ahogy a konyhapultnál álltam és onnan néztem az apámat, a várost, a lakásunkat és végtelen nyugalom kezdett megszállni. Itt van minden ami szeretek, a barátnőim, a gördeszka park, Miles akivel talán örök barátok maradunk, Maddox az én titkos szerelmem és az én kegyetlen tekintetű, de vajszívű apukám aki fontosabb nekem mint valaha is volt. Az ablakhoz sétáltam és felülről néztem a csodálatos Madridra, az otthonomra.
.
.


VÉGE

folytatása következik Ezüst tükör címmel.

Ezüst tükör – A Tükör sorozat második része
Stefanie Kruger idén Madridban kezdi a gimnázium 3- ik évet. Új emberekkel ismerkedik meg, folytatja Maddox-al a titkos kapcsolatát, közben egyre jobban bonyolódik az élete, egy Emma nevű iskolatársa miatt. Időközben Miles szeretne vele kibékülni, de vajon barátságot akar vagy annál többet?