21. fejezet

Új telefon


Amikor végül harmadszor ismételte a sztorit, félbe szakítottam.

-Velem is történt valami, de nem jó dolog.
-Na. Mi?
-Tegnap láttam, ahogy Miles csókolózik egy lánnyal.
-Mi?? Ezt nem hiszem el.
-Pedig így volt.
-Kivel? Hol? Mikor?
-Azzal a csajjal aki ott volt a versenyen is. Te mondtad, hogy Miles ex-nője... nem tudom a nevét... de nem is akarom...ott voltak a cukrászdában, és a csaj megcsókolta őt, Miles pedig hagyta.
-A ribanc. Én sem tudom mi a neve.
-Nem is akarom tudni...nem érdekel a neve.

Miután minden részletét elmeséltem neki, csendben ült egy darabig. Úgy éreztem, hogy olyan jó kedve van, de igyekszik együtt érezni velem.

-Tudod Stefanie, azért ezt nem gondoltam volna Milesról.
-Én sem, előző éjjel itt aludt velem.
-Mi van akkor ha tényleg van valami a háttérben. Lehet tényleg a csaj nyomult rá, kinézem belőle még a szeme sem áll jól.
-Nem tudom. Ha nem akarta volna, miért volt ott vele? Miért hagyta, hogy a kezét fogja?
-Nem gondolod, hogy adnod kellene neki egy esélyt arra, hogy megmagyarázza?
-Egyenlőre nem. Látni sem akarom. Ma reggel letiltottam a messengeren is. Nem érdekel mit talál ki.
-Talán pár nap múlva meggondolod magad.
-Lehetséges!...Flora...
-Igen?
-Történt még valami, közvetlenül az után, hogy láttam Milest.
-Várj kitalálom....megint csókolóztatok Maddox-al...

Elnevettem magam.

-Ööö...honnan tudod?
-Szóval igen?
-Igen.
-Én mondtam már, hogy totál oda van érted, bejössz neki és kész.
-Hát mindegy, mert többé ilyen nem lesz...akármit is mondott.
Erről is mindent elmondtam, kivéve, hogy milyen fizikai hatással volt rám.
-Tudod mit mondok? Legyetek túl rajta, feküdjetek le egymással.
-Ja, persze, valószínűleg csóknál tovább nem jutnunk soha. Ennyi volt. Nem tehetjük meg ezt. Tabu!
-Pont ezért kéne megtenni, mert tilos.

Flora nem maradt sokáig, sietett az újabb randijára Luissal. Ahogy elment az járt a fejemben amit mondott, hogy le kellene feküdnöm Maddox-al. Kicsi korom óta vágytam a csókjára, de ennél tovább nem gondoltam. Hiszen majdnem egyidős apámmal. De ahogy Flora mondta, azonnal elfogott a vágy, kíváncsi lettem milyen lehet vele. Mit éreznék közben ha a csókjától is elolvadok. Az ágyamon feküdtem és fejhallgatóval hallgattam zenéket. Fél szemmel láttam, hogy anyukám hívott, de nem akartam reagálni rá. Nincs 24 órája, hogy elmondtam neki, hogy van barátom, azóta pedig már nincsen. Apám megint rám ijesztett, nem hallottam bejönni, ő pedig megérintette a karomat. Összerezzentem. Levettem a fejhallgatót és mérgesen néztem rá.

-Ettél már valamit? Hoztam friss ennivalót.
-Nem ettem és éhes vagyok.

Egyedül ebédeltem meg, majdnem mindent amit hozott, az elmúlt napokban igen kevés ételt ettem meg. Kezdtem érezni a kimerültséget amit az éhség okozott. Ráhagytam apura a mosogatást, ha már úgyis szereti, gondoltam gonoszan. Amúgy is jókedvű volt. Amikor befejezte megszólalt.

-Beszélni akarok veled.

Mutatott a kanapé felé, hogy üljek oda. Remek, semmi kedvem hozzá, de szót fogadtam neki és odaültem.

-Csukd be a szemedet!

Rossz érzés fogott el. A kezem mögé rejtettem az arcomat, hallottam ahogy elment majd pedig visszajött és leült mellém.

-Kinyithatod.- szólt

Lassan, gyanakvóan engedtem le a karomat és nyitottam ki résnyire a szemem. Előttem a dohányzó asztalon egy ajándék táska volt. Ránéztem apámra aki üres tekintettel figyelte a reakciómat.

-Mi ez? - kérdeztem tőle
-A tiéd, nézd csak meg.

Elvettem az asztalról és belenéztem. Majdnem sírva fakadtam az örömtől. Egy új telefon volt benne. Egyetlen szó sem jött ki a torkomon a meglepetésről. Kinyitottam a dobozt, a legújabb típusú mobil volt, szinte csak most kezdték el reklámozni.

-Apa...ez nagyon szuper....de ez nagyon drága lehetett.
-Nem számít, pár napot várni kellett rá, ezért tartott eddig.

Odahajolt hozzám és adott egy puszit a fejemre.

-Pont olyan fehér színe van mint a fejhallgatómnak. Gyönyörű. Köszönöm apa. Ez a legszuperebb ajándék amit valaha kaptam.
-Nincs mit Stefanie. Örülök ha örülsz neki.

Bekapcsoltam és együtt néztük meg, mi hogyan működik benne. Majdnem egy órán át nyomkodtam, nagyon tetszett. A legjobb, azon kívül, hogy a legújabb mobilt kaptam ajándékba amit kapni lehet, az volt, hogy sem Miles sem Maddox nem jutott eszembe. Még apu is alaposan átnézte, kíváncsi volt ő is. Miután lemerült a szobámba feltettem tölteni. Apu bekapcsolta a tv- t és estig azt néztük.
Másnap orvoshoz kellett mennem, nekem erről is Miles jutott eszembe, legutóbb amikor itt voltam, ő a kezemet fogta végig. Most meg az újságot olvasó apám mellett ülök. Szemben velünk a fal tükröződött, abban néztem magunkat. Az eltorzult kép jól mutatta, milyen állapotban van most a lelkem. Hiányzik Miles, de annyira haragszom rá, hogy soha többé nem akarom látni Őt. Megörülök attól, hogy Maddox és én egyfajta titkos viszonyba kezdtünk bele. Már bántam, hogy elmeséltem Floranak, bár megbízom benne, mégis csak veszélyes dolog. Kíváncsi lettem mit szólna apám ha megtudná a dolgot.

-Úgy döntöttem, hogy ettől fogva idősebb pasikkal fogok randizni. - mondtam egyhangúan
-Mi lesz a barátoddal?
-Semmi, már nem a barátom.
-Tegnap este ott volt a házunk előtt, a portás szerint majd két órát várt.
-Miért nem mondtad?
-Nem voltál olyan állapotban.
-Ezt nem te döntöd el.

Letette az újságot maga mellé és felém fordult. Így ülve is egy fejjel magasabb volt nálam, szúrós tekintettel meredt rám. Utálom amikor így néz rám, nem akartam feladni de erősebb volt nálam. Szégyenkezve fordítottam el az arcomat, újból a torz tükörképemet néztem.

-Az idősebb férfiak talán nem ilyen bunkók. - folytattam dacosan
-Nem a kor miatt van ez. Különben pedig, szerintem egyáltalán nem kellene fiúznod. Ezt a Miles kölyköt is nehezen viseltem el.
-És mi lenne ha lenne egy idősebb pasim?
-Hallottad amit mondtam?
-Ja.
-Akkor mit nem értesz?
-Összezavarodtam...
-Még nagyon fiatal vagy és tapasztalatlan. Most sem látod, hogy a barátod szeretné tisztázni veled a dolgokat. Megint elszaladsz a problémák elől. Olyan vagy ebben, mint az anyád.

Ez nagyon rosszul esett nekem, még akkor is ha tudtam, hogy részben igaza van. Félek attól amit Miles mondani fog. Honnan tudjam hogy mikor mondd igazat? Anyát is ismertem annyira, Ő is faképnél hagyta az embereket vita közben. Szomorúan vártam az orvosra apám pedig folytatta az újság olvasását.
A vizsgálat után, miután egészségesnek nyilvánították a térdemet és a bokámat is, kissé jobb kedvem lett. A folyosón még néhány fotót is kellett készítenem. A kórház dolgozói fényképezkedni akartak apámmal és mind rajta akartak lenni a fotón. A kijelzőn keresztül néztem apa arcát. Nevetséges volt, hogy milyen bárgyú képet tudott vágni, vagy akár ártatlan szemekkel nézett mindenkire ami miatt megharagudtam rá, hiszen nemrég olyan szigorúan figyelt engem. A negyedik fotó után visszaadtam a telefont az egyik nővérnek és sarkon fordultam. Ezt a bájos tekintetet a rajongóknak szánta, nem nekem. Tele voltam dühvel. Az autónál vártam meg apámat, hogy haza vigyen.