8. fejezet

Lopott csók



A spontán mese jutalma taps volt, ami nagyon meglepett. Akkor vettem észre, hogy nem csak a gyerekek, hanem az egész társaság hallgatta azt. A kicsik megöleltek és követelték a további meséket. Úgy úsztam meg, hogy készen lett az ebéd és végre asztalhoz ültünk mind. Bella továbbra is árnyékként tapadt rám és mellém ült az asztalnál. Az ebéd nagyon jó volt, bár láttam, hogy apám alkoholt ivott. Ez kezdett aggasztani hiszen korábban sok gondja volt az ivással és nagyrészt emiatt váltak el a szüleim. Elvileg évek óta nem ivott, legalábbis én így tudtam. Ebéd közben észre vettük, hogy az utca felőli kerítésen egy férfi ül és fotókat készít a társaságról. Korábban is fotóztak már apám társaságában, de ez azért más volt. Végül Peter beszélt vele és a férfi távozott. Peter egy szóval sem mondta, hogy mit mondott. A beszélgetést ott folytatták ahol abbahagyták, részemről egy vállrándítással el is felejtettem. Megint szedtem abból a finom salátától és megettem az egészet. Ebéd után a férfiak beszélgettek, a nők pedig elpakoltak. Segítettem én is. Kiderült mindenkinek nagyon tetszett „a kis lila póni" története és fel kellene készülnöm további történetekkel a kicsiknek, mert legközelebb is kérni fogják. Mondtam nekik, hogy spontán találtam ki mindent, nem vagyok biztos benne hogy elhitték. Bella addigra már annyira rám szállt, hogy az apja szólt rá, hogy hagyjon már békén. Buta voltam, azt mondtam erre, hogy úgy sincs nálam a gördeszkám, nem tudok mit tenni. Kiderült, hogy Bella deszkája itt van, viszont semmilyen védő felszerelése nem volt. Más kifogásom nem volt, végül belementem, hogy tartok neki bemutatót. A parkolóba mentünk Bellával, ott álltak az autók, de még bőven volt hely deszkázni is. Az első ugrás után vettem észre, hogy az asztalról pont mindenki idelát. Elfogott a kíváncsiság, hogy apu vajon látott már a gördeszkámon. A kis Bella már nem is érdekelt, mutattam pár olyan ugrást az minden gördeszkás alapugrása, néhányszor megforgattam a deszkát a lábam alatt, 180 és 360 fokban is. Csináltam pár lépést is, majd elkezdtem táncolni a deszkán ami végül is a specialitásom volt. Az egyik ilyen mozdulatnál rosszul léptem és elestem, mivel hosszabb deszkához voltam szokva. Igazából ez néha előfordult, de mindig volt rajtam térd és könyökvédő meg kesztyű is. Most viszont a csupasz bőröm ért a betonhoz. Alaposan lehorzsoltam a csuklóm és a térdem, mindkettő vérezni kezdett és nagyon fájt. Bella rögtön egy félig használt papír zsebkendőt akart rányomnia csuklómra, de elhúztam a kezem tőle. Visszamentem az asztalhoz és megkérdeztem Petertől, hogy van - e ragtapasza? Apa semmitmondó arccal nézett rám. A kezében szivar volt, amit csak ritka alkalmakkal szívott, mondjuk mint most. Előtte pedig egy újabb pohár sör volt.

-A fürdőszobában találsz elsősegélyt, a szekrényben a mosdó alatt. - mondta Peter.
-Majd én ellátom a sebedet, ki kell tisztítani - ajánlotta fel Maddox - Korábban mentős voltam.
-Tényleg, eddig csak ezerszer mesélted el. - gúnyolták a többiek.

A házban csendben sétáltunk végig, Maddox megfogta a bal kezem és maga után húzott. A vendég fürdőszoba kicsi volt és nagyon szép. Féltem nehogy össze vérezzem az egészet. Leültem a kád szélére és néztem ahogy Maddox előszedi a dobozt a szekrényből. Elém húzta a kisszéket és kezet mosott, leült velem szemben a kisszékre, zavarba ejtően közel, majd gyakorlott mozdulatokkal tisztította ki a sebeimet. Felszisszentem a fájdalomtól.

-Nem olyan vészes, csak egy kicsit csíp. - szólalt meg
-Nekem nagyon csíp.

Hamar végzett, de nem néztem mit csinál. A tőlem néhány centire lévő arcát bámultam. Olyan tökéletes volt. Még mindig tetszik nekem. Szépen beragasztotta a térdemet, majd rám emelte a tekintetét. Alig egy centi volt az arcunk között.

-Nem is volt olyan rossz, igaz?
-Nem, nagyon ügyes mentős lehettél régen. Köszönöm doktorbácsi!

Rám mosolygott, majd adott egy puszit az arcomra. Felállt és lenézett rám. Gyorsan felálltam így újra közel került az arcunk egymáshoz. Egyetlen pillanat volt csupán és már tettem is amit akartam. Lábujjhegyre álltam és szájon csókoltam őt. Annyira meglepődött, hogy egy hosszú másodpercig hagyta magát. Majd észhez tért és ellépett tőlem.

-Mit csinálsz?

Nem válaszoltam, ijedten megérintettem a számat és kiszaladtam a fürdőszobából. Igyekeztem az udvarra nyugodtan kilépni, de láttam, hogy rám sem néz senki. Gyorsan a kicsik közé menekültem és leültem úgy, hogy az asztalnak háttal legyek, ne is lássam Maddox-ot. A gyerekek egész délután orvososat játszottak velem. Aztán amikor elkezdett mindenki haza indulni mi is elindultunk. Nagyon aggódtam, mert apa ivott, de nekem nincsen jogsim így nem tehettem semmit. Az autóból lopva Maddoxra néztem, de nem nézett rám. Szerencsére épségben hazaértünk. Apának nagyon jó kedve volt. Az úton nem szólt semmit, de a liftben már beszélt hozzám. Úgy tűnt, hogy most részegebb, mint induláskor volt. Még dülöngélt is.

-Nem is tudtam, hogy ilyen jól gördeszkázol, ügyes vagy. - motyogta nekem
-De hát elestem. - válaszoltam
-Nem számít az...büszke vagyok rád... te táncolsz a deszkán, hihetetlen vagy.
-Kösz apu.

A lakásba már úgy kellett betámogatnom, bekísértem a szobájába és az ágyra segítettem.

-Tudod mikor voltam még büszke rád? Amikor azt az édes kis mesét mondtad, aranyos voltál... nagyon, és mindenki az én....kicsikémet....hallgatta.. Az én kislányomat...

A hátán feküdt és úgy beszélt hozzám. Mellette ültem, mintha én lennék a felnőtt.

-Tényleg csak akkor találtam ki.
-Olyan jó, hogy ... itt laksz velem ... szeretném ... ha maradnál ... anyád ... anyáddal ... is ... beszéltem ... már ...
-Mi?? Apa ez minden vágyam!!

De ezt már nem hallotta, belehorkantott a szavaimba. Te jó ég, ez mindent megváltoztatna. Itt élhetnék? De jó lenne. Betakartam apámat egy pléddel, a nappaliban ittam egy fél doboz colát és lenéztem a városra. Láttam, hogy ott vannak a lányok, még csak fél 5 van. Sötétedésig még van pár óra. Írtam egy cetlit apámnak, arról, hogy hol vagyok, de valószínűleg nem fog kelleni. Észre sem veszi, hogy nem vagyok itt. A lányok olyan kedvesen fogadtak, hogy majdnem elsírtam magamat. Mindent hallani akartak, bár Flora sokat elmesélt nekik, de tőlem is hallani akarták. Végre az elejétől a végéig mindent elmondhattam. Egy dolgot viszont elhallgattam, azt hogy megcsókoltam Maddoxot. Jobb ha ezt megtartom magamnak. Kezdtem végre teljesen felszabadulni, mindenki egyetértett abban, hogy anyámnak nincsen joga beköltöztetni senkit a szobámba. Milesról is beszéltünk, de nem tudták ők sem hol volt az elmúlt napokban. Talán Bea tudta Paolotól, de nem vagyok benne biztos. A nagy hisztim közepette történtek fontos dolgok a lányokkal is. Bea, Liana és Glimmer indulhat a városi gördeszka versenyen. Ezen nem indulhatott akárki, meghívásos alapon működött. Végül is nem is bántam, hogy engem kihagytak, a három lány közül bármelyik legyőzött volna. Megbeszéltük, hogy innentől kezdve arra koncentrálunk, hogy ők a lehető legfelkészültebbek legyenek. Sok munka áll még előttük. Aznap épphogy időben értem haza, de nyugodt szívvel feszítettem a húrt, bízva abban, hogy apa részegen alszik. Szerencsére így is volt. Fürdés után alig bírtam elaludni, Maddox járt a fejemben. Mennyire kínos volt. Hogy lehettem ilyen hülye. Persze lehetne rosszabb is, mondjuk ha kiderülne.