18. fejezet

Kényszerű szobafogság


Örültem volna ha Miles velem maradhatott volna, de apám "könyörtelen" módon hazavitte. Mérges voltam amiatt, ahogy apa a kórházban viselkedett. Az ágyamba bújva néztem ahogyan az asztalomon matat. Tudtam, hogy a felírt fájdalomcsillapítót akarja oda adni nekem, de meglátott valami mást is. Nézegette és gyanakvóan olvasta el a dobozon lévő szavakat. Rám nézett és a dobozt a levegőben lóbálva jött hozzám.

-Ez is kell? Vagy nem kell szedned mindennap?
-Kellene.

Odaadta és a fájdalomcsillapítót is, szégyenkezve vettem ki egy újabb szemet a fogamzásgátlóból és gyorsan bevettem a hideg üdítővel. Apa maga elé nézett közben és idegesen dobogott a lábával.

-Hogy szerezted?
-Maria anyukája kísért el az orvoshoz.
-Mikor?
-Úgy két hete.
-Értem...én éhes vagyok, megyek megmelegítem a vacsorát.

Felállt és kiment, az ajtót nyitva hagyta és hallottam ahogyan pakol. Nagyon fáradt voltam, próbáltam végig gondolni a napomat de nem ment. A melegedő étel illata megcsapta az orrom, amitől éhes is lettem, szerencsére hamar kaptam vacsorát, de nehéz volt az ágyban félig fekve enni. Apu végig ott ült az ágyam szélén, de egyetlen szót sem szólt. Miután végeztem elvette a tányért és kiment. Megpróbáltam felkelni, hogy a fürdőszobába menjek. A mankó alkartartó része pont a horzsolást nyomta. Nagyon fájdalmas volt az első lépés. Az ajtómig nagyon lassan jutottam el.

-Te meg hova mész?
-A fürdőszobába kell mennem.
-Segítsek?
-Nem kell. Megcsinálom egyedül.

Ahogy újra az ágyba feküdtem apa újra leült mellém.

-Holnap itthon maradok veled.
-Nem muszáj, csak kibírom valahogy.
-Nem akarlak egyedül hagyni.

Akkor látta még az ágyon heverő összetört mobilomat. Megpróbálta bekapcsolni, de ő sem járt sikerrel.

-Mérges vagy rám? - kérdeztem egy újabb hosszabb csend után.
-Szerinted az vagyok?
-Igen, olyan vagy mint amikor haragszol valamiért.
-Mi okom lenne rá?
-A tabletta amit szedek.
-Nem mérges vagyok, csak elgondolkodtam miatta. Még fel kell dolgoznom, hogy nem vagy már kislány.
-De én szeretek a kislányod lenni.

Végre rám nézett és rám mosolygott.

-Ennek örülök kölyök.

Nem emlékszem arra, hogy kiment volna az ajtón. Valószínűleg elaludtam. Reggel nem tudtam mennyi az idő, ösztönösen keresni kezdtem a mobilomat, aztán eszembe jutott, hogy nincsen. Megpróbáltam behajlítani a térdemet de nagyon fájt. Megnéztem, már sötétlila színe volt, de nem volt olyan dagadt mint tegnap. A bokám nem volt olyan vészesen rossz állapotban. A mankó segítségével kimentem a fürdőszobába. Mindenáron le akartam zuhanyozni. Amikor kész voltam leszedtem magamról a szétázott gézt, akkor jutott eszembe, hogy óvatosan kellett volna bánni vele. Nem kis nehézség volt a szobámban felöltözni, de valójában a közlekedés volt fárasztó. Apám a nappaliban ült de újból nem szólt hozzám. Az ágyamon ülve néztem ki az ablakon. Az eső még mindig esett és ha jól láttam a szél is fújt. Végre képes voltam tisztán gondolkodni, Milesra gondoltam, a délutáni szexre, amit annyira élvezett és arra, hogy utána milyen szorosan ölelt magához. Eszembe jutott, hogy szégyen fogott el, mert Maddoxra is gondoltam közben. Áruló vagyok. Jó lenne elfelejteni Maddox csókját örökre, mert nincs értelme rágódni rajta, ha bármit is érezne irántam akkor is van családja, és nem mellesleg apukám legjobb barátja is egyben. Nem voltam biztosabban, hogy valóban elhangzott a kórházban az a kérdés apámtól Miles felé, hogy lefekszünk -e egymással. Meg kell kérdeznem Milest, hogy mi volt amíg a doktorral voltam. Mélyenszántó gondolkodásomból apám riasztott fel.

-Hello kölyök! Kivigyelek ölben?
-Szia. Nem kell, kijövök egyedül.
-Na, ne erőltesd meg a lábadat, gyere..

Ellenkezni sem volt időm, felkapott és kivitt az asztalhoz. Meg volt terítve két személyre.

-Nem kérek reggelit.
-Tudom, hogy nem szoktál reggelizni, de ez már az ebéd. Délután egy óra van.
-Na ne már... ilyen sokat aludtam??
-Igen. Főztem neked.
-Te főztél?? Mit?
-Spagettit, az megy egyedül is.
-Szuper, szeretem a spagettit.

Ebéd után a kanapéra ültem, apa kihozta a lap topom és azonnal írni akartam Milesnak. Beültem a kanapé sarok részére, beugrott, hogy itt még sosem ültem, de itt kényelmesen fel tudtam tenni a lábam. Mindig a tévével szemben szoktam letelepedni. Innen nézve egészen más volt a nappali, egyenesen az ebédlő asztalra láttam és a konyhára. Miles közben válaszolt, aggódó szavai lelkiismeretfurdalást okoztak, amiért szex közben Maddoxra gondoltam. Otthon volt és a szülei is nagyon aggódtak, holnap lett volna az ebéd, de így nem fogok tudni elmenni, amit ők nagyon sajnálnak. Épp azon voltam, hogy megkérdezem mit beszélt apuval, amikor videohívás érkezett. Flora!

-Szia ribi, hogy vagy?
-Már jobban, nagyon fáj a térdem, lejött a kötés a karomról, tettem fel egy ujjat, elvagyok.

Igyekeztem könnyűre venni a figurát és reméltem, hogy a tőlem két méterre a kedvenc foteljében ülő apám nem hallotta a „ribi" szót. Egész délután a gépemen lógtam, Milessal beszéltem. Megírta, hogy miután bementem a vizsgálóba, apám felállt és járkálni kezdett. Majd hirtelen megállt előtte és lenézett rá, de olyan közel, hogy azt hitte bántani fogja. Egy kicsit meg is ijedt tőle, de végül annyit mondott neki, hogy " nem baj, csak vigyázzon rám nagyon. "
Először haragudtam, mert ráijesztet Milesra, ismerem ezt a sötét oldalát neki én is. Tudom, hogy tényleg ijesztő tud lenni. Ma is úgy kapott fel az ölébe mintha nem lenne súlyom. Végül inkább nem tettem említést neki a dologról. Vacsorára a spagettit ettük meg, tényleg jó volt.
Bekapcsoltam a tv-t, gondoltam egy kicsit nézem, de nem sok érdekes dolog volt benne. Aztán apa mellém ült és önkényesen elvette a távirányítót, majd ő is körbe kapcsolta az adókat. A finom vacsora és az utána bevett fájdalomcsillapító hatására álmos lettem. Nekidőltem a karjának apa pedig magához ölelt.
A következő néhány nap keservesen telt el, apa csak a harmadik nap hagyott magamra, de megengedte, hogy Miles feljöjjön hozzám.

-Annyira hiányzol! - mondta köszönésképpen.
-Te is nekem Miles.

Hevesen megcsókolt, de csak eddig jutottunk el, a térdem még mindig nagyon fájt. Kicsit később rájöttem, hogy az órákig tartó csókolózás ugyanolyan izgalmas volt mint a szex. Lehet hogy ő ezt nem így gondolta, mert többször vissza kellett tartanom, mert nehezen bírt magával.
Apám szólt előre, hogy csak nagyon későn jön és örültem, hogy nem vagyok egyedül. Miles pizzát akart rendelni vacsorára.

-Tudod mit, valami mást ennék inkább! Kivagyok már a pizzától. Amióta itt élek majdnem mindennap ettem.
-Oké akkor mit kérsz?
-Valami olyant amiben nincsen pizza hozzávaló.
-Süssek neked palacsintát?
-Jól hallottam, azt kérdezted tőlem, hogy "Süssek neked palacsintát?"
-Tudok sütni.
-Mióta?
-Úgy egy éve tanultam meg.
-Nem tudom, hogy vannak- e itthon hozzávalók, vagy palacsinta sütő.
Szerencsére találtam mindent ami kell, leültem a konyhapulthoz és csillogószemmel néztem ahogyan Miles süt.
-Hihetetlen, hogy még mindig meg tudsz lepni ilyen dolgokkal. Kíváncsi vagyok még mit titkolsz.

Egy pillanatra szomorú lett a tekintete, de aztán vidáman folytatta a tésztakeverést. Ahogy elkészült ettünk egy pár darabot, arról megfeledkeztem, hogy nincs itthon semmi amit beletehetünk, így üresen ettük. Gyorsan elmosogattam és el is pakoltam. Miles akart segíteni, de kértem, hogy ne, végre csinálhatok valami hasznosat is. Aztán bekövetkezett azt amit halogattam volna ha lehet örökre. Anyu hívott a lap topon.