24. fejezet

Megkönnyebbülés


A lányok nagyon örültek annak, hogy végre újra deszkára állok, a promó videó nagyrészt kész van, de nem hiányozhatok róla én sem. Kértem, hogy legyenek velem türelmesek, még be kell járatnom magam. Reggel kivettem az ágyam alól az új gördeszkámat, nem is volt olyan rossz a felirat, a nevem állt rajta fekete alapon, kék és zöld színnel, de nem volt rám különösebb hatással. Valami megszűnt bennem. Flora új szerelme Luis ott volt velünk, így élőben annyira fiatalnak nézett ki, persze tudtam, hogy 17 éves, de valami megváltozott bennem. Magasra tette a mércét Maddox-al töltött alkalom, mivel már volt összehasonlítási alapom. Szerettem volna ha idősebb vagyok, vagy pedig ő lenne fiatalabb. Nem lesz ez így jó, érzem legbelül, hogy szerelmes vagyok belé és fáj, hogy nincsen jövője a kapcsolatunknak.

-Mesélj már, mi volt Miles és közted? - kérte Bea
-Hát jól van, elmondom, annyira tanácstalan vagyok!

Bea, Clover, Flora és Luis, Glimmer, Liana és Maria is türelmetlenül várta a beszámolót. Hátha így együtt találunk megoldást arra, hogy mi legyen Milessal.

-Az apámmal voltam a stúdióban, annyira unatkoztam, hogy sétálni mentem...
-Hát én tuti nem unnám ha apádékkal lehetnék egy stúdióban. - szólt közbe Maria
-Pedig unalmas volt, mondom inkább a lényeget. Milest láttam egy csajjal, Jennyvel...
-Jenny? Az ex - barátnőjével? - kérdezte Liana
-Igen, ott ültek egy asztalnál, fogták egymás kezét és...csókolóztak is...
-Ne már!! - tiltakozott Bea
-Biztos ők voltak? - kérdezte Clover
-Sajnos biztos, Miles azt mondta, hogy Jenny hívta őt el egy ürüggyel, Ő fogta meg a kezét és Ő is csókolta meg erőszakkal...
-És? -  kérdezte Flora
-És...nem tudom, hogy mit gondoljak...
-Szerintem igazat mond, az a csaj ilyen, simán kinézem belőle. - mondta Glimmer
-Azért Milest sem kell félteni, sajnálom, de ez is igaz. - mondta Bea
-Az az igazság, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ki akarok vele békülni. - mondtam
-Azért nem ítélj ilyen gyorsan, adj neki még egy esélyt. - mondta Liana
-Igaza van Liananak, beszélj vele, hátha könnyebben tudsz dönteni. - erősködött Bea
-Talán ez lenne a legjobb, nem tudom... - mondtam nekik
-Stefanie! Szedd már össze magad, most szépen menj el Mileshoz és beszélj vele!! - mondta Bea
-Most? - kérdeztem
-Minek húzni az időt? Annál rosszabb lesz!!! Tudod mit ha akarod elkísérünk!! - ajánlotta Bea
-Nem kell velem gyertek, elmegyek egyedül!
-Legalább az egyikünk elkísérhetne. - szólt Maria
-Jó, Maria gyere te velem.

A lányok további biztatásokkal és tanácsokkal láttak el. Nem akartam kíséretet, de Miles utcájába érve jól esett, hogy ott van Maria. Megbeszéltük, hogy ha minden oké és sokáig maradok, küldök neki üzenetet. A szívem a torkomban volt, így csengettem be, fogalmam sem volt róla, hogy mit fogok mondani vagy tenni. Az ajtót a  Mileséknál dolgozó szobalány nyitotta ki, zavartan nézett rám, de azért behívott az előtérbe. Amíg vártam megigazítottam a hajamat és a saját arcomat fürkésztem a tükörben, sütött belőlem a bizonytalanság. Az ajtóban Miles anyukája jelent meg.

-Szervusz kedvesem, mit keresel itt?
-Milest keresem. - mondtam
-Most nem a legalkalmasabb, vendégeink vannak.
-Csak néhány percet tartanám fel, fontos lenne...
-Anya, beszélek vele...  - szólalt meg Miles a háttérből

Miles anyja szomorúan sütötte le a szemét, majd távozott. Miles egykedvűen méregetett, és éreztem, hogy tényleg nem akarja, hogy itt legyek.

-Mit akarsz? - kérdezte
-Beszélni..
-Beszéltünk, de feleslegesen járattam a számat, napokig ott álltam előttetek és téged nem érdekelt.
-Nem tudtam, hogy ott vagy...
-Mert inkább letiltottál...gyerekes módon.
-Nem lehetne normálisan megbeszélni a dolgot?
-Nincs mit megbeszélni Stefanie...befejeztem veled!
-Miles? Minden oké? - kérdezte valaki a háttérből

Jenny jelent meg mellette, bizonytalanul nézett rám, majd megfogta Miles kezét.

-Minden rendben, Stefanie már megy is. - válaszolta

Egyetlen szó nélkül távoztam, annyira feldúlt amit láttam, hogy majdnem megfeledkeztem Mariaról.

-Na mi volt? - kérdezte
-Végleg szakítottunk...ennyi volt.
-Sajnálom.
-Ne tedd, gondoltam, hogy ez lesz, vagy ilyesmi..
-Mit mondott?
-Tulajdonképpen kidobott.
-Az durva.
-Nem az a durva, hanem, hogy ott volt Jenny is, na az durva!

A parkban újból el kellett mesélnem a lányoknak mindent, bevallom jól esett kibeszélnem magamból az egészet. Később megkönnyebbülten álltam a gördeszkámra, felszabadultam. Nem is vettem észre, hogy Miles milyen nagy nyomást tett rám. Nem haragszom Jennyre, nem érdekelnek. A gondolataim mélyén tudtam, hogy miért tudtam ilyen könnyen túllépni rajtuk, mert én már Maddoxot akarom. Bea és a többiek kétkedve figyeltek, de nem feszegették a témát ők sem. Nem árulhattam el, hogyan, nem mondhattam el mi a titkom. Még Flora sem fogja tudni, ez csak az enyém, az én titkos szerelmem. Persze fogalmam sincs hogyan fog alakulni a dolog kettőnkkel, de ebben a percben nem is volt fontos. Még órákig tudtam volna gurulni, de kezdett sötétedni, mennem kellett haza. Apám nem volt még otthon, loptam a csoki készletéből és szívem teljes nyugalmával ültem az ablakomba megnézni a naplemente színeit az égbolton. Majdnem tíz óra volt, mire apám hazajött, addigra a tv-t néztem. A kezében vacsorát hozott és mosolyogva pakolta ki az asztalra.

-Megterítenél? - kérdezte
-Persze.

Kikapcsoltam a tv-t és megterítettem.

-Milyen jó a kedved, mesélj! - mondtam
-Kész vagyunk!
-Mivel?
-Az új lemezzel!!
-Apa,hát ez csodálatos! Gratulálok!!
-Kösz kölyök! Buli lesz a hétvégén, meg kell ünnepelni a dolgot.
-Már van is cd?
-Persze, kész van minden, hétfőn megy a boltokba.
-Szuper. Hol lesz a buli? Én is mehetek?
-Egy klubban lesz.
-Na és eljöhetek?
-Ha akarsz, jöhetsz.

Jókedvűen vacsoráztunk meg, mosogatás közben elmeséltem neki Milest. Gyanakvóan nézett rám, Ő sem hitte el, hogy jó a kedvem.

-Látod, megmondtam, hogy még fiatal vagy egy kapcsolathoz.
-Azért gondolod ezt, mert nem sírok?
-Hm..igen, mert éretlen vagy!
-Szerinted éretlen vagyok mert nem sírok?
-A legtöbb ember sír ha szakít a párjával.
-A legtöbb, de én lehet más vagyok....apa...amikor Miles kimondta, hogy vége...én megkönnyebbültem, nem is igazán akartam már beszélni vele, a lányok erőltették. Magam sem értem igazán.
-Nem fogsz megsértődni, ha mondok valamit?
Kíváncsian ültem le a kanapéra, apa a kedvenc foteljébe ült le, a kezébe vette a füzetét és komolyan rám nézett.
-Mond.- kérleltem
-Azért éreztél így, mert nem szeretted a fiút, nem szerelemből, nem szívből, nem a teljes lelkedből.
-Ez most egy dal?

Felnevetett, majd a fejét rázva kinyitotta a füzetét és írni kezdett. Egy darabig elmélyülten figyeltem, szuper tanácsot adott, de azt magamtól is tudtam, ha szerettem is Milest az csupán fellángolás volt nem igazi szerelem. A következő három napon csak a promó videónkkal foglalkoztunk, miattam volt némi csúszás, de nem haragudtak érte a lányok. Paolo megmutatta az eddig felvett anyagot, nekem nagyon tetszett. Hétvégére el is készült minden olyan felvétel amit szerettek volna. Addigra már csak egy dolog járt a fejemben, a zenekar bulija és Maddox.