6. fejezet

Árnyékban


-Szegénykém, borzasztó napod lehetett.
-Hát nem volt túl jó.
-Tudod, hogy a szerelem nagyon bonyolult dolog. Az a srác mit szólt ehhez a Florahoz?
-Nem tudom, elszaladtam.
-Értem. Az lesz a legjobb ha holnap beszélsz a barátnőddel, nektek kell megoldást találni.
-Nem tudom, kérjen Ő bocsánatot, annyira megalázott.
-Mindenesetre le kell nyugodnod előbb.
-Már jobb is egy kicsit. Kösz, hogy végig hallgattál.
-Nem gond, bármikor számíthatsz rám, hisz tudod.
-Igen, tudom.
-Most én szeretnélek kérni valamire. Menj szépen mosd meg az arcodat, aztán gyere és egyél valamit.
-Nem igazán vagyok éhes.
-A kedvemért....és ma a kedvenc levesedet hoztam. Legalább abból egyél egy kicsit jó?
-Oké.

A tükörben nem magamat láttam, valami ijesztő csúnya lény nézett rám vissza. Jó sokáig mostam az arcomat, de nem sokat javult a helyzet. Végül feladtam és kimentem a nappaliba. A lap topom még mindig ott volt, szépen lecsuktam a fedelét. A kedvenc levesem fenségesebb volt mint bármikor. Hirtelen rádöbbentem, hogy ma nem is ettem semmit. Apám csendben figyelt én pedig az egész tányérral megettem, majd a másodikból is ettem pár falatot.

-Ha befejezted majd én elmosogatok, de előbb összeszedem a ruháimat.- szóltam bűnbánóan.

Amíg mindennel végeztem apa a kedvenc foteljába telepedett és a füzetébe írt. Mosolyogva figyeltem Őt mosogatás közben, néztem ahogyan írt és fel – fel pillant a sötét városra. Mindig is tetszett ebben a lakásban, hogy egy térben van a nappali és a konyha. Eltörölgettem, majd ledőltem a kanapén és a plafont bámultam. A mennyezeti led lámpa fénye nagyon bántotta a szememet, lehunytam. Apa keltett fel, hogy késő van és menjek a szobámba aludni, éjjel 1 óra volt. Másnap sokáig aludtam, de nem is bántam, még mindig kimerültnek éreztem magamat. Eszembe jutott Flora, de eszem ágában sem volt felhívni őt, a mobilomon láttam, hogy anya kétszer is hívott, de kivételesen most vele sem akarok beszélni. Amíg készülődtem a fürdőszobában újra csörgött a telefonom, megint anya volt az. Nem érdekel, hagyjon békén. Apa éppen a konyhában matatott.

-Szia! Már jobban nézel ki!
-Hát, kösz, jobban is vagyok.
-Beszéltél anyáddal?
-Nem! És nem is fogok, semmi kedvem hozzá! Egyébként honnan tudod, hogy keresett?
-Felhívtam ma reggel.
-Igazán? Nagyon érdekes.
-Ne pimaszkodj! Felhívtam, mert ostoba hibát követett el, azt szeretném ha tisztáznátok a dolgot!
-Jó, de kérlek apa, ma nem megy, nem akarok rá gondolni.
-Jól van, de ne halogasd sokáig, mert engem fog zaklatni.
-Kellett neked hívni ennyire korán.
-Tudod mit, hagyjuk, felhívom és megmondom neki, hogy majd te keresed, rendben?
-Kösz, ez így jó lesz! Na én megyek is, estére jövök haza.
-Hová mész?
-A városba. Szia!

Meg sem vártam a választ, az utcán már a deszkámon álltam, de nem a parkba mentem, hanem az ellenkező irányba. Biztos találok a városban olyan helyet, ahol deszkázhatok egymagam. Egész délelőtt a város utcáit jártam, igyekeztem elkerülni a forgalmasabb helyeket. Egy gyorsétteremben vettem ennivalót, de sosem voltam odaérte, két falat után a kukában landolt. Amíg a deszkán álltam, nem gondoltam semmire, csak a szél simogatására a karomon, a nyakamon és az arcomon. Az egyik utca ismerős volt, jártam már itt korábban. Itt volt apu stúdiója. Hirtelen elhatározásból bementem, de a portán egy nagy és kövér fickó megállított.

-Hé, mit képzelsz, hova mész?
-Be.
-Ide nem lehet bemenni.
-Fogadjunk, hogy bejutok? Az apám itt dolgozik.
-Persze, az enyém is! Tudod, hány kis ribanc jön ezzel ide? Takarodj mielőtt kidoblak!

Magam mögött hallottam az ajtót, megfordultam és közben éreztem, hogy a nagy kövér fickó a hátamhoz ért és meglökött, hogy induljak el végre. Az ajtón Maddox lépett be.

-Szia! - köszöntem neki
-Csak nyugi Derek! Stefanie hozzánk tartozik, Ő Richard kislánya.
-Oké, bocsesz, nem tudtam.

Nem reagáltam a kövér Derek bocsánat kérésére, menjen a francba, gondoltam magamban. Maddox megölelt és átkarolva vitt tovább be az épületbe.

-Tudod, hogy nem vagyok kislány! Már 16 vagyok!
-Már 16? Ki gondolná rólad.

A keze a derekamon pihent, kellemes érzés töltött el. Apa nagyon meglepett volt amikor meglátott.

-Na kit találtam az bejáratnál? - kérdezte Maddox
-Sziasztok! - köszöntem nekik
-Derek majdnem kidobta. - nevetett Maddox
Odamentem apámhoz és mellé ültem.
-Minden oké Stefanie? - kérdezte
-Aha, erre jártam és gondoltam benézek. Ti mit csináltok?
-Dolgozunk. Bár épp ebédelni készülünk, ettél már valamit?
-Nem igazán. Veletek mehetek?
-Persze. Hogyne jöhetnél.

A sarki étterembe mentek enni, jó kedvűek voltak és nevetgéltek. Apa és Maddox között foglaltam helyet. A pincérnő furcsa pillantásokat vetett rám, de ilyen gyakran előfordult ha az apámmal vagyok, nem is beszélve arról ha az egész zenekar ott van. Szuper ebéd volt, a fiúk végig ugratták egymást, de leginkább engem. Például tudtam arról, hogy apám rólam ír dalokat? Azt mondtam nekik, hogy persze, minden este elmesélem a napomat. Ugrattak a deszkázással is és azzal, hogy keveset eszem.Még a „van pasim téma" is felmerült, amire kitérő választ adtam. Végül nagy nevetés közepette megállapították, hogy egyre jobban hasonlítok az apámra, a sötétszőke hajamat leszámítva pont olyan vagyok, mint Ő. Csak úgy dagadtam a büszkeségtől, tetszett a hízelgésük. Azt hiszem apa is büszke volt abban a pillanatban. A stúdióba már csak a deszkámért akartam bemenni, de kiderült, hogy mára végeztek, így autóval mentünk haza.

-Hogy - hogy bejöttél?
-Tényleg csak arra jártam, miért baj?
-Nem baj, azt hittem a barátaiddal vagy.
-Nem, egyedül akartam lenni.
-Előbb - utóbb beszélned kell velük.
-Tudom.
-Az nem vezet sehová ha halogatod ezt is.
-Tudom.
-Ha tudod, miért halogatod?
-Nem tudom.
Felnevetett.
-Sokkal jobb, ha előbb túl vagy rajta, hidd el nekem.
-Tudom.
-Van valami amit nem tudsz?
-Van. Például, hogyan dolgozzam fel anya házasságát és mit tegyek, hogy az a liba Lana eltakarodjon a szobámból.
-Ne beszélj így.
-Nevezhettem volna ribancnak is, de nem tettem.
-Igaz.

Azt hittem rám szól a ribanc szó miatt, de nem tette. A lakásban hirtelen tehetetlennek kezdtem érezni magam. Bekapcsoltam a tv -t és néztem amit találtam.

-Jut eszembe - szólt apa - Peter és a felesége a hétvégén grillpartit rendez, minket is meghívott.
-Most hétvégén?
-Igen, mint mondtam az előbb. Mindenki hozza a srácait, családi buli lesz.
-Oké, szívesen megyek. Bírom a fiúkat.

Egész estig néztem a tv-t. Végre én rendeltem vacsorát, majd a szobámban az ágyon fekve hallgattam zenét. Másnap már annyira sem voltam hajlandó, hogy kimozduljak a lakásból. Azért igyekeztem hasznosan tölteni az önkéntes szobafogságot, kitakarítottam. Késő délutánra ragyogott minden, ez biztos tetszeni fog apámnak, gondoltam erre egész nap. Végül előszedtem a lap topom, de nem néztem meg sem a Facebook fiókomat sem az e-maileket. Zenét hallgattam. Nemsokkal később, talán 3-4 zene után hallottam a bejárati ajtót. Megjött apa, de azt is hallottam, hogy beszél valakihez. Most vagy telefonál vagy valaki van itt. Kopogtak az ajtómon...