13. fejezet

A szponzor

Miles olyan édes és hosszú csókkal köszönt, hogy minden addigi kétségem elszállt. A ház előtt és a portással beszélgetett. Hirtelen elkapott az érzés, hogy most már nő vagyok. Kézen fogva mentünk ki a parkba.

-Jól éreztem magam tegnap, de főleg éjjel.
-Én is, nagyon jó volt.
-Ma is eljöhetnél egy kicsit.
-Most?
-Ha akarsz. A szüleim dolgoznak.
-Menjünk! - vágtam rá hirtelen

A következő héten, minden nap így telt el. Miles és én órákra eltűntünk a parkból. A többiek nem tettek említést erről, legalábbis előttünk nem. Flora este többször beszámolót kért én pedig a nagyját megosztottam vele. Segítségre volt szükségem, így végül amint alkalmam nyílt rá, mert Miles nem volt ott, beszéltem a lányokkal.

-Az a probléma, hogy nem szedek gyógyszert, pedig jó lenne. Van érvényes biztosításom, de nem tudom hová kellene orvoshoz mennem.
-Voltál már nőgyógyásznál? - kérdezte Clover
-Igen, még otthon, de itt nincs orvosom. És apámnak nem kéne tudnia, hogy nőgyógyászt keresek.
-Szerinted nem tudja, hogy lefekszel a barátoddal? - érdeklődött Bea mosolyogva
-Talán inkább nem akarja tudni. - szólt Maria
-Nem tudom, lehet hogy tudja, de nem akarok erre gondolni...fúj!
-Fúj? Stefanie, Miles milyen az ágyban? - kérdezte Glimmer olyan hangosan, hogy azt hittem az egész park hallotta.
-Egész jó!
-Az mit jelen, hogy egész jó? - kíváncsiskodott Bea
-Úgy gondolom, hogy nagyon jó vele, egy kicsit fáj, de egyre jobb.
-Nekem van egy ötletem, beszélek anyukámmal, hogy kísérjen el az orvoshoz! Mit szólsz? - ajánlotta fel Maria
-Jó lenne. Szeretem anyukádat.
-Ez nem is rossz ötlet. - mondta Bea.

Aznap délután elmentünk Liannat meglátogatni. Tegnap engedték ki a kórházból. Pár nappal a gipszelés után annyira erős fájdalmat érzett, hogy a szülei vissza vitték az orvoshoz. Mint kiderült rosszul illesztették össze a csontot, szilánkos törése volt, így meg kellett műteni a kezét. Közösen vettünk neki lufit, csokit és egy plüssfigurát, mert mint megtudtam gyűjti őket. Liana nagyon kimerültnek tűnt, biztosan erős fájdalmai lehettek, fekete hosszú haja volt és ilyen sápadtan kissé ijesztő látványt nyújtott. Liannatól rögtön Miles elé siettem, még nem szólok neki a tablettákról, csak akkor ha sikerült elintézni.Egyre jobban élveztem az együttléteket, de kezdett zavarni, hogy utána rohannom kellett haza, vagy siettünk vissza a parkba deszkázni. Jó lenne már együtt aludni egyszer. Mikor hazafelé sétáltunk, már majdnem sötét volt, de még mindig forróság áradt a betonból.

-A hétvégén szeretnélek bemutatni a szüleimnek. Meghívtak ebédre.
-Tényleg? Ööö... Oké.
-Nem szeretnéd?
-Dehogynem, de mi lesz ha nem tetszem nekik?
-Szeretni fognak téged. Szép vagy és kedves.
-Remélem Ők is így látják majd. Ha már család, szeretnél megismerkedni az apámmal? Már találkoztál vele egyszer, de úgy igaziból?
-Örülnék neki.
-Én is, de tudod apám nem beszél sokat. Kicsit furcsa... néha.
-Nekem te vagy a fontos, mindegy milyen az apád.
-Ha így belegondolok, valószínűleg anyámmal nehezebb dolgod lenne.
-Hűha!
-Ne vedd komolyan, csak Ő más, mint a többi anyuka. Nem épp szokványos.
-Beszeltél vele mostanában?
-Igen, tegnap. De nem beszéltem rólad. Még nem akarom, hogy tudja.
-Miért nem?
-Részben azért, mert beleszólna a kapcsolatunkba, részben azért mert nem érdemli meg, hogy tudja.
-Még mindig haragszol rá?
-Talán. Nem tudom, azt hiszem inkább nem bízom benne.

Hosszan ölelkeztünk és csókolóztunk búcsúképpen. Adott egy usb- t amin a versenyről voltak videók. Mire a felét megnéztem haza ért az apám is. Megterítettem magunknak és vacsoráztunk. Együtt mosogattunk el, ami már mindennapi szokássá vált.

-Rá érsz? - kérdeztem apámtól
-Mire?
-Mutatok néhány videót a versenyről. Már ha érdekel.
-Érdekel.

Leültünk a kanapéra és elölről kezdtem lejátszani a videót. A görkorisokat át tekertem. Bea, Glimmer, Liana és Paolo videóit mutattam meg. Ránéztem, az arcára egy csepp érdeklődést sem mutatott, de azért nézte. Még Liana balesete sem hatotta meg.
-Szóval úgy áll a helyzet, hogy a lányok kaptak lehetőséget arra, hogy más versenyeken induljanak, úgy értem más városban. Benne lesznek az Extrém Sportok Magazinjában is, majd ha megjelenik. Még egy szponzor is van, bár sajnos az kevés, de csak találnak még. Ha ezt a videót terjeszteni kezdjük akkor több esélyük lesz erre. Paolo majd össze vágja és csinál egy kis filmet is. Szuper lesz....

-Szponzort kerestek?
-Igen...az előbb mondtam.
-Stefanie, mit szólnál ahhoz ha én.... vagyis mi lennénk a szponzor?
-Apa....az szuper lenne....wooow...!!
-Még beszélek a többiekkel, de szerintem benne lennének.
-Nem is tudod, ez milyen fontos lenne!!
-Mikor beszélsz velük? És biztosra kell tudnom, fel kell hívnom őket...
-Várj...Várj még. Előbb még beszélek velük. De megígérem neked, segítek a barátnőidnek.
-Kösz apa.

Köszönetképpen megöleltem őt. Olyan feldobott voltam a hírtől, hogy alig bírtam megállni, hogy ne mondjam el senkinek sem. Apával megígértettem, hogy felhív másnap amint biztosat tud mondani. Már majdnem dél volt, mire végre jött egy üzenetet. Liana kivételével minden lány ott volt. Elolvastam az üzenetet, az állt benne, hogy a banda minden tagja támogatni fogja a lányokat. Minél előbb szeretnék megismerkedni Beaval és Glimmerrel. Amikor közöltem a lányokkal az volt az érzésem, hogy nem fogják fel amit mondok. Részletesen el kellett meséltem, hogy hogyan történt ez, majd megnyugvásomra ujjongásban törtek ki. Az új szituáció új reményt is adott. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fontos. Akkor tudtam meg, hogy a verseny hivatalos szponzora csak részben támogatja Beat és Glimmert. Az utazást és a szállást fizetik ki. A többit maguknak kellene megoldaniuk, mint a felszerelés és bármi más, amire szükségük lehet. Bea miután szorosan, de hálásan megölelt azonnal egy új koreográfián kezdett agyalni. Glimmer egyenlőre ott tartott, hogy találkozni fog apukám zenekarával. Nem is emlékeztem mikor voltam ilyen elégedett magammal. Szuper érzés volt örömet okozni a barátnőimnek. Ki is találtam, hogy csináljunk egy olyan videót amiben megköszönik nekik én pedig elküldöm. Hihetetlen, de Bea ebben is precíz volt, ragaszkodott ahhoz, hogy Clover "rendezze" meg, mint legutóbb azt, amivel kiszabadítottak engem a szobafogságból. Azért végül elkészült, én vettem fel, hogy ők mind rajta legyenek, majd miután Bea ötször megnézte és elégedett volt elküldtem apámnak. Miles kicsit meg is sértődött, mert a videó forgatása közben észre sem vettem, hogy megérkezett a parkba. A hírnek azért ő is örült. Estig mindenki jól érezte magát, igazi felszabadult napunk volt. Az jutott eszembe, hogy soha, tényleg soha nem akartam testvért magamnak, ezért is bosszant a hülye Lana, de ha ezek közül a lányok közül választhatnék, mindegyiket választanám egyszerre. Hamar rájöttem, hogy ez a szeretet, amit érzek.
Szombaton elérkezett az ideje, hogy Miles szüleivel ebédeljek. Nagyon féltem. Mi lesz ha nem leszek szimpatikus nekik? És ha butának tartanak? És ha csúnyának látnak? Ha jobbat akarnak a fiúknak? Tele voltam kétségekkel emiatt. Egyedül apának beszéltem erről, Ő pedig igyekezett megnyugtatni, hogy minden rendben lesz.