Jimin szemszöge

- Megjöttem! - hallottam meg Yoongi hangját a földszintről. Egyből kikecmeregtem az ágyból hogy le tudjak menni a föld szintre, így meglepve őt. Szép lassan teszem meg a lépéseket az ajtoig majd amikor már a folyosó végére érek már meg hallom a halk beszelgetést a földszintről. A lépcsőn haladva elkapok egy két mondatot.

- Yoongi ezt nem hiszem el! Köszönöm. De nem fogom tudni törleszteni neked. - hallom meg anyu boldog hangját. Szinte hallom hogy mindjárt elsirja magát.

- Jajj dehogy, nem kell törleszteni senkinek, csak az a fontos hogy Jimin boldog legyen. - hallom meg szerelmem hangját. Istenem de szeretem. Nekem is az a legfontosabb hogy ő boldog legyen.

- Mondjuk el Jiminnek a jóhírt! - mondja anyu. De mielőtt még elindulnának az emelet felé hallom Yoongi suttogását, de nem értem mit mond. Miután befejezte hallottam hogy elindulunk a konyhából egyenesen felém.

- Jimin! Te hogy kerülsz a földszintre? Egyedül jöttél le? Nem estél el? - jön oda hosszám Yoongi és két keze közé veszi az arcom. Én csak pirulok mert tudom hogy anyu is látja a jelenetet.

- Igen jól vagyok, én csak hallottam hogy meg jöttél és még akartalak lépni hogy már egyedül is le tudok jönni, de csak eddig mert innen már nem tudom mi merre van sajnos. - magyarázom neki hogy ne aggódjon miattam. Hallom ahogy kifúj egy nagy adag levegőt majd kezemért nyúl és el kezd húzni, gondolom a kanapé felé.

- Gyere, el kell mondanom valamit, nagyon jó hír. - hallom meg anyu hangját előttem, miután már helyet foglaltunk a kényelmes ülőgarnitúrán.

- Várj itt van Cho, felrakom az ölédbe. - mondja Yoongi. A kutyusom az ölembe helyezi én pedig simogatni kezdem miközben megkérdezem a hírt.

- Milyen jó hírt? - hangom kíváncsian csengett a nappaliban.

- Most hívott nem rég az orvos hogy meg műtik a szemed és akkor újra láthatsz. - mondta el anyu a hírt. Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni. Komolyan? Ez lehetséges? Újra láthatok?

- Én.. énh nem tudom mit mondjak. - sokk hatás alatt egész nehéz beszélni. A gondolataim egészen megszűntek.

- Igazából csak annyit hogy szeretnéd-e a műtétet vagy sem? - kérdezte anyu.

- Én persze hogy szeretném. - vágom is rá egyből. Persze hogy szeretnék látni, festeni. Szeretném látni anyu arcát és a szerelmem arcát. Istenem de boldog vagyok.

- Akkor jó. Holnap visszahivom az orvost hogy benne vagy. - mondja anyu majd hallom hogy elsétál, gondolom a konyhába.

- Yoongi ez hihetetlen. Végre talán sikerülhet. Láthatlak. - az utolsó szót már suttogva mondom annyira boldog vagyok.

- Igen Jimin újra láthatsz mindent. Szeretlek.

-Én is szeretlek téged. - szorosan magamhoz ölelem, és mellkasába bújva jó erőset szippantok férfias illatából.

-Gyere menjünk aludni, mert nekem holnap suliba kell mennem. - mondja majd felhúz a kényelmes ülőhelyemről.
Amikor felértünk elmentünk együtt zuhanyozni, mert így sokkal könnyebb volt és időigényesebb.

- Jó éjt szerelmem. - Puszil a hajam a amikor már mind a ketten az ágyamban fekszünk.

- Neked is Yoongi. - Mondom neki m, majd mellkasán elhelyezkedve lépek át az álom világba.

Yoongi szemszöge

A nap sugarai keltenek reggel. Érzem a testemen Jimin alvó lényét, és előnt a boldogság. Hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy egy ilyen csodálatos fiú az enyém.
Mivel nem akarom felkelteni Jimint ezért megprobálok nagyon óvatosan kimászni az ágyból. Sikerül is ezért reggeli rutinom után vittem fel Jiminnek egy üveg innivalót hogy tudjon inni. Közvetlen a polcára raktam mert tegnap este úgy beszéltük meg hogy oda rakom neki.

Elindultam a suliba miután adtam egy puszit szerelmem buksijára. Meg szerencse hogy gondoltam rá és el hoztam a hátitáskám.

A suliba beérve egyből észreveszem legjobb barátom.

- Szia haver. Miújság veled? - kérdezi nagy mosollyal tőlem amikor oda értem hozzá.

- Szia. Minden okes. Képzeld elaudtam az albumom.

- Mi? Komolyan megvette? - mosolyog barátom mint a tejbe tök.

- Igen és ma terveztem elmenni hozzá hogy odaadja neki és hogy ő is odaadja nekem a pénzt. - magyarázom neki. Nagyom örülök neki hogy sikerült pénzt szereznem Jimin műtétjére.

- Örülök neki haver. Na gyere mert becsengetnek. - mondta majd el is indultunk a terem felé.

***

Végre vége a tanításnak. Semmi különös nem történt egész nap. Szinte végig unatkoztam. Szívesebben lettem volna Jimin mellett egész álló nap.
Kifelé menet az iskolából elköszönök J-hopetól majd elindulok haza, hogy össze szedjem a dalaimat.

- Jónapot Min Yoongi vagyok. - szólok bele a telefonomba. Emlékszem mondta Namjoon hogy hívjam előtte mielőtt viszem a munkáim.

- Szia. Miben segithetek Yoongi. - szólal meg mely hangján Namjoon.

- Csak annyit szeretnék hogy ma rá ér-e mert akkor elvi nem a dalaimat.

- Persze. Gyere 5 re az irodámba. A pénzed is meg van már.-mondja majd egy köszönés után le is rakta a telefont.
Most épp 3 óra, így még van elég időm hogy mindent elintézzek.
Amint nálam van a pénz viszem is egyből a kórházba hogy minél előbb le legyen tudva a dolog.

A szobámba érve észre kell vennem hogy nem mostanában takarítottam ki. Az asztalomon dobozos italok és az ágyam on egy hatalmas üres pizzás doboz. Basszus ilyen rendetlen lennék. Le kell szoknom erről.

Az asztalomon kutakodok a kottáim után amik minden bizonnyal ott vannak csak elbújtak előlem a kupiban. A szemem hirtelen megakad egy papíron. Istenem ez a kedvencem és Jimin is ezt hallotta tőlem. Ezt basszus nem adhatóm el. Biztos örökké bánnám. Hirtelen akarok fordulni az asztaltól, de nem számolok azzal hogy neki fogok ütközni, ezért az asztalon lévő dobozok amiben még minden bizonnyal üdítő is van kiborul, egyenesen egy kottámra ami benn az albumban amit eladok.

- Bassza meg. - káromkodom el magam majd kezdem el egy papirzsebkendővel törölgetni a lapot hogy minél előbb fel szívja a nedvességet. Sajnos csak még rosszabb lett. Teljesen elmosódott.
Most mitévő legyek? Így tuti nem kapom meg a pénzt. Basszus hogy vagyok ilyen szerencsétlen? Segítség kell, ezért tárcsáztam legjobb barátom.

- Haló bajban vagyok. - szólok bele a telefonba.

- Szia. Mi történt? - szólal meg a telefon másik végén J-hope.

- Szerencsétlen vagyok az van. Leontottem véletlenül az egyik dalom és most nem tudom hogy adjam igy oda Namjoonnak. - hadarom el.

- Basszus. Gondolkodjunk. Hány számot adsz el neki? - kérdezi.

- 10 db van az albumba de most már csak kilenc. A first love című dalom nem adom el ezért egy régi szart raktam be. De így is csak kilenc van basszus. Mit csináljak? - kétségbe vagyok esve. Most mindent elbasztam. Nem lesz műtét.

- Figyelj van egy ötletem. De lehet hogy nem kéne átverni Namjoont.

- Mond már mi az ötleted. Nem érdekel mibe kerül de Jimin újra látni fog, ha a gatyám is el kell adnom azért.

- Jolvan. Amúgy egyszerű 10 db kell.

- Igen. - ne játsz az idegeimmel kérlek.

- Akkor fénymásolj le egy másik kottát és még van a 10. De ragd valahova középre úgy nem annyira feltűnő.

- J-hope te egy zseni vagy. Mire mennék nélküled?- dicséret meg haverom aki most minden bizonnyal örül a fejének.

- Örülök hogy segíthettem. Szia. - köszöntünk el egymástól és már álltam is neki a fénymásolásnak. Meg szerencse hogy van itthon ilyen gépünk.

Amint végeztem az idő is azt mutatta hogy indulnom kell a céghez, ha nem akarok elkesni a megbeszélt időpontról.

Amikor már a hatalmas épület előtt álltam, hatalmas mosoly terült el az arcomon. Szerelmem újra látni fogsz. Ígérem.
A recepcióhoz érve köszöntem kedvesen a lánynak.

- Szia Namjoonhoz jöttem. - szolgálok meg én először.

- Szia. Ó igen mondta hogy jössz, de neki sajnos közbejött egy nagyon fontos dolog. - mondta én pedig abban a pillanatban szomorodtam el.

- Áhh értem. - lehajtottam a fejem majd már épp akartam fordulni hogy élmények de újra megszólalt a lány.

- De azt mondta hogy ha ide érsz akkor adjam át a táskát, te pedig valami papírokat. - mondja. Hát ez hihetetlen ugylátszik ma játszik velem a szerencse és a balszerencse. Egyszer össze jön egyszer meg nem, de most össze jön.

- Ó oké. Itt is vannak a papírok. G adom a kezébe, ő pedig a pult alól egy hatalmas aktatáskát vesz elő majd a kezembe adja.

- Tessék. További szép napot. - azzal ment is gondolom Namjoon irodájahoz hogy felvigye a kottákat.
Basszus nagy szerencsém volt hogy nincs itt mert akkor tuti lebukom. Ezért most gyorsan el is indulok a kórházba hogy átadjam a sok pénzt.

Végre megnyugodhatok. A levegő is lehült már. A fák is színesben öltöttek jelezvén hogy itt az ősz. Örülök hogy újra láthat szerelmem. És hogy én segíthettem neki. Jimin az első szerelmem és remél az utolsó is. Nagyon belopta magát a szívembe a kis aranyos.

Olyan sokan vannak mindig a kórházba hogy az nem igaz. Bárcsak mindenki jobban vigyáznia a másik embertársára. Amint beléptem az épületbe, orromat megcsapja a vegyszer és a tisztítók szaga.

A folyosón sétálva eszembe jutott hogy elfelejtettem megkérdezni Yurát hogy mi Jimin orvosának a neve. Telefonom elovéve írtam neki egy SMS-t.

Yoongi. :Szia. Megszeretném kérdezni Jimin orvosának a nevét.

Yura. :
Szia. Dr. Bang Chan.

Jött egyből a válasz Jimin anyukájától.

Yoongi.: köszi.

Azzal el is raktam a telefonom és oda sétáltam a recepcióhoz. Miután elmondta kit keresek a hangosbemondon elmondta a dr. nevét és azt mondta hogy várjak itt.
Nem telt el 5 perc egy magas szőke hajú férfi közeledett felénk.

- Jó napot. Maga dr. Bang Chan? - kérdeztem tőle.

- Igen. Miben segithetek... - basszus be sem mutatkoztam.

- Min Yoongi. - fogtam vele gyors kezet. - azért jöttem hogy Park Jimin szemműtétjének az összegét elhozzam.

- Ó, maga Jimin hozzátartozója?- kérdezi.

- Nem én a barátja vagyok. - mosolygok kedvesen. Az orvos is így tesz, mert látom érti mire gondolok, majd mondja hogy fáradjak utánna, hogy nyugodtam körülmények között beszéljük meg a részleteket.