6. Biztonságos Vagy Nem Biztonságos Ha Velem Vagy?
Yoongi szemszöge
Hogy lehet valaki ennyire hülye mint én.? Mi az hogy nézzünk filmet.? Hiszen vak.
Egyértelmű hogy nem lát.
De annyira más mint azok akiket eddig ismertem. Nem tudom miért de majd kideritem.
Most épp itt ülünk a szobájába. Síri csendben. De a csendet Jimin töri meg.
- Na akkor mesélsz valamit magadról. - kérdezi meg.
-Hát ha te is.- mondom. Én is kíváncsi vagyok rá, nagyon is. Igaz hogy még nem ismerem és ő se engem de nekem már most tetszik. Kinézetre legalábbis tuti. Megfektetném az biztos. De azért van annyi eszem hogy egy vakot nem fektetek meg.
- Rendben akkor kezdem én. -ébresztett fel gondolataim sűrűjéből.
-Hát mint látod vak vagyok. A vakság előtt festő szerettem volna lenni, de mint látod nem fog összejönni. Oké most te jösz.
- Rendben. Nos én...ömm. Hát én énekes és dalszerző akarok lenni. - miért nem tudok kicsit jobban megnyílni senkinek. Eddig csak J-hopnak mondtam el ezt.
- Wao az jól hangzik de addig nem tudom eldonteni hogy jó vagy e mi meg nem mutdod az egyik dalod. Cserébe én is megmutatom a régi festményeimet. - mondja Jimin. Most ebbe menjek bele? Mondjuk bajom nem lesz tőle, max azt mondja hogy neki nem tetszik és én is láthatom hogy milyen festő lett volna belőle.
- Rendben, de nem most majd holnap megmutatom az egyik szövegem.
- Rendben. És mire kell a pénz? - kérdezte Jimin.
-Hát az albumom akarom kiadni de előtte még fel kell venni és ahoz nem kevés pénz kell.
- Áh értem.
-És ha megkérdezhetem hogy veszteted el a látásod? - remélem nem veszi zokon. Vagy még is mert rám kapja a fejét és mérgesen néz rám
- Nem.! Nem akarok erről beszélni. Érthető? - szegezi a kérdést felém.
- Igen. Jolvan akkor nincs kedved elmenni egyet sétálni? Majd én vigyázok rád.
- Okés mehetünk. - mondta majd megfogta a karom és úgy indultunk le a föld szintre. Az ajtóban megálltunk, mert Jimin törte meg a pillanatnyi csendet.
- Yoongi. Én most megyek ki először az utcára mióta ide költöztünk. - félelmet hallok a hangjában.
- Ne félj én vigyazok rád.
- Rendben. Köszönöm. - majd el is indultunk. Amikor ki léptünk a friss levegőre Jimin hatalmas levegő vételei bezengték a környezetem.
***
- Nem vagy éhes? - kérdezem Jimint. Már vagy 2 órája sétálunk össz-vissza, de nem bánom.
- De egy kicsit. Van a közelben valami fincsi kajálda? - kérdezi.
- Hát egy van de ez csak egy hotdogos.
- Az is. Én szeretem a hotdogot. Merre kell menni? - ilyenkor olyan aranyos.
- Jolvan menjünk oda.- karoltam belé meg jobban hogy ne hogy valami baja legyen.
-Jónapot, két hotdogot szeretnék. - kértem ki
- Tessék. 400won lesz. - mondta az eladó gyors odaadtam neki a pénz és már falatoztunk is Jiminnek egy közeli padnál. Szegény tiszta maszatos lett.
- Jimin. Kicsit a...a...a szád olyan lett. - harapta be az ajkam a gondolatra hogy hozzá érinthetném az ajkam az övéhez. Olyan kis puffadt és olyan puhának tűnnek. Ahhj hol jár az eszem.
- Nézd ki van itt. - jött felénk 2 végzős srác a suliból. - Yoongi barátunk. - mondta gúnyosan és flegmán a barátjának az egyik gyerek.
- Gyere Jimin menjünk. - fogtam meg a kezét és húztam felfelé és elindultam vele a házuk irányába.
- Na hova siettek nem mutatod be a barátnőd? - milyen barátnő hisz teljesen látszik hogy fiú.
- Hé nem vagyok lány, hülye gyerek. - fordult meg Jimin a járda szélén.
- Hooohoho bedurvul a kis vadmacska. - látom Jimin ökölbe szorult kezeit de nem tesz semmit mert sajnos nem lát.
- Jolvan elég lesz nem akarunk balhét. - mondtam és újra elindultam Jiminnek az oldalamon.
- Mi sem csak gondoltuk kölcsön kérnénk a kis vadmacskád hogy játszunk vele egy kicsit. Ha érted mire gondolok. - kacsintott az állatja. Na most kihúzta a gyufát. Jimin csak az enyém lehet.
- Na ide figyelj te barom. Ő nem egy kiskedvenc hogy csak úgy játsszon vele valaki. Oké? Most pedig tűnjetek el míg nyugodt vagyok. Vagy akkor én is játszom veletek egy kicsit. - mondtam rezzenéstelen arcal. Láttam a szemükben hogy egy kicsit beparáztak. Helyes.
- Jolvan. De ezt még nem fejeztük be Yoongi. - mondta az előttem álló aztán hátra fordultak és elmentek.
- Jimin? Jól vagy? - mentem oda hozzá.
- Igen és köszönöm hogy megvédtél, de nem kellett volna. - mondta de én annak ellenére gyors össze kulcsoltam a kezeinket. Nem tudom mit csinálok de nem bánom.
- Menjetek szobára hülye buzik. - kiabálta át egy pali az út másik oldaláról.
Itt elszakadt bennem valami. Elengedtem Jimin kezét majd átmentem az út másik oldalára ahol a tata volt. Épp az úton volt amikor is hatalmas duda szót hallottam. Szerencsére kikerült engem. Hátra néztem és azt hittem szivrohamot kapok. Jimin a földön ült és a lábát fogta. Gyors vissza szaladtam hozzá a tatát leszarva.
- Jimin jól vagy? Mi történt? - gugoltam le hozzá és fogtam meg kezét.
- Megijedtem és véletlen félre léptem. És így a bokám kibicsaklott. - mondta és láttam hogy néhány csepp legördül az arcán. Ahoz képes amilyen erősnek mutatja magát olyan sebezhető szegényem.
- Fáj nagyon?
- Nem - kicsit idegesen mondta. - amúgy miért mentél el?
- Mert az a tag beszolt nekünk.
- És akkor? Engem nem zavar. - fogta meg az arcom kis kezeivel. - és téged sem kéne hogy zavarjon hogy mit gondolnak mások. - mondta majd ajkait az enyémre helyezte.
ITT AZ ÚJ RÉSZ. REMÉLEM TETSZIK.
Szeretlek titeket.
Jó olvasást.
Hogy lehet valaki ennyire hülye mint én.? Mi az hogy nézzünk filmet.? Hiszen vak.
Egyértelmű hogy nem lát.
De annyira más mint azok akiket eddig ismertem. Nem tudom miért de majd kideritem.
Most épp itt ülünk a szobájába. Síri csendben. De a csendet Jimin töri meg.
- Na akkor mesélsz valamit magadról. - kérdezi meg.
-Hát ha te is.- mondom. Én is kíváncsi vagyok rá, nagyon is. Igaz hogy még nem ismerem és ő se engem de nekem már most tetszik. Kinézetre legalábbis tuti. Megfektetném az biztos. De azért van annyi eszem hogy egy vakot nem fektetek meg.
- Rendben akkor kezdem én. -ébresztett fel gondolataim sűrűjéből.
-Hát mint látod vak vagyok. A vakság előtt festő szerettem volna lenni, de mint látod nem fog összejönni. Oké most te jösz.
- Rendben. Nos én...ömm. Hát én énekes és dalszerző akarok lenni. - miért nem tudok kicsit jobban megnyílni senkinek. Eddig csak J-hopnak mondtam el ezt.
- Wao az jól hangzik de addig nem tudom eldonteni hogy jó vagy e mi meg nem mutdod az egyik dalod. Cserébe én is megmutatom a régi festményeimet. - mondja Jimin. Most ebbe menjek bele? Mondjuk bajom nem lesz tőle, max azt mondja hogy neki nem tetszik és én is láthatom hogy milyen festő lett volna belőle.
- Rendben, de nem most majd holnap megmutatom az egyik szövegem.
- Rendben. És mire kell a pénz? - kérdezte Jimin.
-Hát az albumom akarom kiadni de előtte még fel kell venni és ahoz nem kevés pénz kell.
- Áh értem.
-És ha megkérdezhetem hogy veszteted el a látásod? - remélem nem veszi zokon. Vagy még is mert rám kapja a fejét és mérgesen néz rám
- Nem.! Nem akarok erről beszélni. Érthető? - szegezi a kérdést felém.
- Igen. Jolvan akkor nincs kedved elmenni egyet sétálni? Majd én vigyázok rád.
- Okés mehetünk. - mondta majd megfogta a karom és úgy indultunk le a föld szintre. Az ajtóban megálltunk, mert Jimin törte meg a pillanatnyi csendet.
- Yoongi. Én most megyek ki először az utcára mióta ide költöztünk. - félelmet hallok a hangjában.
- Ne félj én vigyazok rád.
- Rendben. Köszönöm. - majd el is indultunk. Amikor ki léptünk a friss levegőre Jimin hatalmas levegő vételei bezengték a környezetem.
***
- Nem vagy éhes? - kérdezem Jimint. Már vagy 2 órája sétálunk össz-vissza, de nem bánom.
- De egy kicsit. Van a közelben valami fincsi kajálda? - kérdezi.
- Hát egy van de ez csak egy hotdogos.
- Az is. Én szeretem a hotdogot. Merre kell menni? - ilyenkor olyan aranyos.
- Jolvan menjünk oda.- karoltam belé meg jobban hogy ne hogy valami baja legyen.
-Jónapot, két hotdogot szeretnék. - kértem ki
- Tessék. 400won lesz. - mondta az eladó gyors odaadtam neki a pénz és már falatoztunk is Jiminnek egy közeli padnál. Szegény tiszta maszatos lett.
- Jimin. Kicsit a...a...a szád olyan lett. - harapta be az ajkam a gondolatra hogy hozzá érinthetném az ajkam az övéhez. Olyan kis puffadt és olyan puhának tűnnek. Ahhj hol jár az eszem.
- Nézd ki van itt. - jött felénk 2 végzős srác a suliból. - Yoongi barátunk. - mondta gúnyosan és flegmán a barátjának az egyik gyerek.
- Gyere Jimin menjünk. - fogtam meg a kezét és húztam felfelé és elindultam vele a házuk irányába.
- Na hova siettek nem mutatod be a barátnőd? - milyen barátnő hisz teljesen látszik hogy fiú.
- Hé nem vagyok lány, hülye gyerek. - fordult meg Jimin a járda szélén.
- Hooohoho bedurvul a kis vadmacska. - látom Jimin ökölbe szorult kezeit de nem tesz semmit mert sajnos nem lát.
- Jolvan elég lesz nem akarunk balhét. - mondtam és újra elindultam Jiminnek az oldalamon.
- Mi sem csak gondoltuk kölcsön kérnénk a kis vadmacskád hogy játszunk vele egy kicsit. Ha érted mire gondolok. - kacsintott az állatja. Na most kihúzta a gyufát. Jimin csak az enyém lehet.
- Na ide figyelj te barom. Ő nem egy kiskedvenc hogy csak úgy játsszon vele valaki. Oké? Most pedig tűnjetek el míg nyugodt vagyok. Vagy akkor én is játszom veletek egy kicsit. - mondtam rezzenéstelen arcal. Láttam a szemükben hogy egy kicsit beparáztak. Helyes.
- Jolvan. De ezt még nem fejeztük be Yoongi. - mondta az előttem álló aztán hátra fordultak és elmentek.
- Jimin? Jól vagy? - mentem oda hozzá.
- Igen és köszönöm hogy megvédtél, de nem kellett volna. - mondta de én annak ellenére gyors össze kulcsoltam a kezeinket. Nem tudom mit csinálok de nem bánom.
- Menjetek szobára hülye buzik. - kiabálta át egy pali az út másik oldaláról.
Itt elszakadt bennem valami. Elengedtem Jimin kezét majd átmentem az út másik oldalára ahol a tata volt. Épp az úton volt amikor is hatalmas duda szót hallottam. Szerencsére kikerült engem. Hátra néztem és azt hittem szivrohamot kapok. Jimin a földön ült és a lábát fogta. Gyors vissza szaladtam hozzá a tatát leszarva.
- Jimin jól vagy? Mi történt? - gugoltam le hozzá és fogtam meg kezét.
- Megijedtem és véletlen félre léptem. És így a bokám kibicsaklott. - mondta és láttam hogy néhány csepp legördül az arcán. Ahoz képes amilyen erősnek mutatja magát olyan sebezhető szegényem.
- Fáj nagyon?
- Nem - kicsit idegesen mondta. - amúgy miért mentél el?
- Mert az a tag beszolt nekünk.
- És akkor? Engem nem zavar. - fogta meg az arcom kis kezeivel. - és téged sem kéne hogy zavarjon hogy mit gondolnak mások. - mondta majd ajkait az enyémre helyezte.
ITT AZ ÚJ RÉSZ. REMÉLEM TETSZIK.
Szeretlek titeket.
Jó olvasást.
Коментарі