Jimin szemszöge


Ismeretlen utcákon járok keresve szerelmem de sehol nem találom. Miért tűnt el? Miért menekül előlem? Lehet hogy már nem is szeret. És csak azért jött el ma a kiállításra mert, szerette volna lezárni a benne tomboló érzelmeket. Csak egy a bibi én nem akarom lezárni vissza akarom kapni őt. Nem fogom csak úgy elengedni. Hónapok óta nem találkoztunk mert kitudja hogy hol volt vagy hogy mit csinált. De nem baj ha rosszban keveredett én megbocsájtok amiért itthagyott. Mert szeretem őt mindennél jobban. Csak vele akarok lenni.

Már nem tudom hány órája sétálgatok fel alá az utcákon. Érzem hogy kimerültem, a lábaim is nagyon fájnak és a szemem is mivel a sok sirástól megduzzadt.
A telefonom is folyamatossan csak csörög de nem nagyon érdekel most senki, meg is kihalászom a zsebemből mivel most már segítségre van szükségem. Egyedül nem fogom megtalálni őt. J-hope számára nyomok rá. Pár csengés után fel is veszi.

- Jimin hol vagy? Már vagy 100 szor hívtalak. SeokJin is aggódik érted. Hol vagy? - hallani az aggodalmát a hangjában.

- Igazából segítség kéne.

- Mi történt? Megyek érted csak mond hol vagy?

- Siess. - mondtam el gyors egy utca nevét majd egy köszönés után le is raktuk a telefont.
Talán ő tudja Yoongi helyeit, ahova szokott járni. És a házuknál is meg kell néznünk. Lehet hogy ott van.

Egy negyed óra múlva már meg is jelent J-hope az autójával. Azzal az autóval amivel Yoongi is vitt a randinkra.

- Mi történt veled? Jól vagy? - kérdezi amikor már beszéltem az autóba.

- Láttam Yoongit.

- Hogy mi? Mikor? És hol? - kérdeget hadarva a szavakat egymás után.

-  A kiállításon ott volt, de amint elindultam fel elment. Én pedig utánna rohantam de már nem találtam sehol ezért gondoltam megkeresem.

- Jaj Jimin. Úgy sajnálom nem lehet hogy csak képzeled? - kérdezi félve a reakciómtól.

- Azt hiszed halucináltam? Vagy hogy megőrűltem? - kérdezek vissza felháborodva

- Nem azért mondom.

- Tudom mit láttam, őt láttam mert hasonlított a festményre amin ő szerepel, szóval elvinnél Yoongiék házához kérlek? - kérdezem ő pedig csak bólint és elindul az autóval.
Remélem ott lesz és végre magamhoz ölelhetem, megcsókolhatom, és végre láthatom a gyönyörű arcát.

***

Yoongiék háza aranyos kis családiház egy csendes utcában. Amikor leparkolt a ház előtt J-hope megkértem hogy maradjon itt és várjon. Ő csak bólintott én pedig már a bejárati ajtó felé sétáltam. Nagyon izgulok de rettenetesen akarom már látni őt.
A nagy faajton bekopogtam és vártam hogy valaki ajtót nyisson nekem. Pár másodperc múlva meg is történt. Egy aranyos 40 év körüli hölgy nyitott ajtót. Gondolom az anyukája.

- Szervusz fiatalember. Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva.

- Jónapot, Yoongi itthon van? - kérdeztem az ujjaim tördelve.

- Nincs itthon elment egy kiállításra. Megtudhatom hogy ki ez a helyes fiú aki keresi? - továbbra is mosolyogva beszélt.

- Jimin vagyok. Park Jimin.

- Jimin? Ó hát te vagy aki ellopta a fiam szívét. Örülök hogy megismerhetlek végre. Jisoo vagyok Yoongi anyukája. - ölelt meg hirtelen.

- Én is örülök asszonyom. - mondtam miközben még a szuszt is kiszorította belőlem.

- Jaj neharagudj elragadtattam magam. Csak úgy örülök hogy végre látlak. Yoongi nagyon sokat mesélt már rólad. És megkérlek hogy tegeződjünk rendben?- kérdezte szigorú tekintettel de mégis kedvesen és lágyan.

- Rendben. - küldtem egy széles mosolyt.

- Gyere be Jimin egy teára kérlek. Épp most lettek készek a sütemények is.

- Hát...

- Nem fogadok el nemleges választ. Na gyere csak egy picit. Úgy hűvös van legalább kicsit felmelegszel. - mondta majd elállt át ajtóból így könnyedén betudtam sétálni.
Leültem a kanapéra ami a nappaliban helyezkedett el. Előtte egy üveg asztal amin újságok és egy kisebb váza helyezkedett el amiben friss virágok voltak. Jisoo két csésze teával jött ki gondolom a konyhából, majd leült mellém.

- Na és hogy vagy Jimin?- kérdezett

- Hát köszönöm jól. Azt hiszem. Igazából Yoongi az én képkiállitásomra jött el. Csak amint észre vett elment. És én gondoltam megkeresem.

- Á szóval meglépett a gazember. Pedig mondtam neki hogy beszéljen veled. Biztos betojt. - nevetett fel.

- Ne aggódj úgy is találkoztok. Szeret téged. - mondta biztató mosollyal az arcán. Majd belekortyolt a forró italba.

- De akkor miért hagyott el? - kérdeztem suttogva inkább magamtól, de Jisoo így is meghallottam.

- Jaj Jimin drágam, hát nem tudod mi történt vele? - én csak megráztam a fejem. - Hát persze honnan tudhatnád mikor a fiam egy gyáva nyúl.

- Mert mi történ hónapokkal ezelőtt? - kérdeztem félve.

- Sajnos a műtétet napján meglőtték így kórházba került, de sajnos a Seouliban nem volt hely így egy másik kórházba vitték. Megtudták menteni de kómában volt több hónapot. Egy hete jöttünk haza. A gyógyulás egy lassú folyamat drágám. - ivot megint egyet a csészéből, és láttam hogy elmereng a történetekben. Én pedig alig tudom felfogni a hallottakat a szemem megtellik könnyekkel és a szívem is gyorsabb ütemre kapcsol.

- Jézusom, és még én azt hittem hogy azért hagyott el mert nem szeret. Még haragudtam is. - hitetlenkedve saját magamon.

- Jajj Jimin ne ostorozd magad erről nem te tehetsz hanem Namjoon. - tekertem meg a fejét Yoongi anyukája.

- Ki az a Namjoon?- kérdezek rá.

- Hát ő lőtte le.

- De miért, az kiderült? - a kíváncsiság mindennél hajtott.

- Hát ugye eladta a dalait ennek az embernek Yoongi, hogy szerezzen pénzt a műtétedre. Jaj nagyon szeret téged a fiam. - nevetett megint.

- Hogy mi? Eladta? Mit csinált? - értetlenkedtem. Eladta a saját dalait hogy pénzhez jusson és kitudja fizetni a beavatkozást. És nekem erről miért nem szólt senki?

- Igen. Nem tudtál róla? - én csak megráztam a fejem. - basszus mindig túl sokat fecsegek.

- Nem baj. Köszönöm hogy elmondta, de most mennem kell. Meg kell keresnem Yoongi. - álltam fel és az ajtóhoz siettem.

- Rendben sok sikert. - mosolygott biztatóan.

- Köszönöm a teát, és örülök mégegyszer hogy megismertelek. - azzal ki is léptem az ajtón és egyenesen a kocsiba ültem.

- Na hogy ment? - kérdezte J-hope.

- Nincs itthon. De mindent megtudtam amit kellett. Minnél előbb meg kell találnom. Mond nem tudsz egy olyan helyet ahova szeret Yoongi menni?- kérdeztem a vezető ülés felé nézve.

- Hmm. Had gondolkodjak. Talán a deszkapark? Nem. Vagy a kedvenc pizzázója? Áh most nem menne oda. - gondolkodott hangosan.
- Várj volt olyan hely ahova csak ketten mentetek? Például randi csak csak sétálni? - érdeklődött J-hope.

- Várj tudom hol lehet, de én nem tudom hol van az a hely.

-Én lehet hogy tudom. Mi volt ott? Gondolom elmondta hogy néz ki nem?

- Igen. Sok virág volt. Tulipánok. - mondtam és vissza gondolva az első randinkra elmosolyodtam.

- Azt tudom hol van. És amúgy hülye vagyok hogy nem jutott előbb eszembe hogy az a különleges helye.

- Hát akkor nyomás. - mondtam. J-hope pedig már a gázra is tiposott hogy minnél előbb odaérjünk. Az út csendesen telt. Én a gondolataimba merülve barátom pedig az útra figyelt.  Remélem hogy tényleg ott lesz. Mert ha nem akkor fogalmam nincs hogy hol keressem meg. Olyan buta vagyok hogy haragudtam rá, mikor ő megsérült. Annyira szeretem istenem, és a hülye képes volt feláldozni az álmát értem. Soha nem fogom tudni neki meghállálni.

A város szélén lévő kis szűk úton haladtunk egy kisebb dombon amikor megláttam a hatalmas területet. Most csak barna föld fedte. Nem voltak szép virágok, nem volt csodálatos illat. De egy valami ott volt. Egy pad amin egy fekete kabátos ember ült és nézte a tájat. A városra lehetett látni innen. Egy magas domb tetejéről belátni a város egy részét. Éjjel milyen csodálatos lehet. És én azt Yoongival szeretném látni.

- Maradj itt kérlek. - mondtam J-hopenak, majd ki is szálltam az autóból és futni kezdtem a padon ülő fiú felé. Tudom hogy ő az. Érzem.
Amint a közelébe értem megálltam.
Egy pillanatig néztem őt, majd minden erőm és bátorságom összeszedve szolítottam meg szerelmem.

- Yoongi? - a hangom halk de határozott. A padon ülő személy teste megfeszült majd felállt és lassan fordult felém.

- Jimin. - mondta ki a nevem és láttam hogy patakokban folynak le a könnyei az arcán.