Jimin szemszöge

Amikor Yoongi elment hogy találkozzon J- hoppal kissé elszomorodtam hogy itt hagyott egyedül. Tudom hogy nem sajátithatom ki magamnak hisz igazából azt csinál amit szeretne mert szabad ember, de akkor is jó lett volna ha egész nap csak fekszünk és összbujunk, vagy esetleg szeretkeztünk. Annyira jó volt vele hogy az leírhatatlan. Ő volt nekem az első és ettől csak még jobban belé szerettem.  Remélem hamar vissza jön hozzám mert megígertettem vele hogy itt alszik nálam.  Amióta együtt vagyunk sokkal boldogabb vagyok. Már tudok abban reménykedni hogy lehet normális életem, persze a szemem világa nélkül.

- Áuu a francba. - hallom meg lentről anyu kiabálasát. Basszus most hogy segítsek neki. Elhatároztam hogy megpróbálok lemenni hozzá. Végülis már sokszor maszkáltunk Yoongival.
Kikászálodtam az ágyamból, majd szép lassan elindultam előre. Kezeim előre nyújtva hogy még véletlenül se menjek neki semminek. Nagy nehezen elértem az ajtóig majd kinyitottam és kiléptem a folyosóra. Tudtam hogy itt jobbra kell fordulni és csak pár lépés választ el a lépcsőtől. Végig a falat simogattam és a lábamat is végig a padlón tartottam hogy előbb észrevegyem a lépcsőt. Amint ez sikerült a lépcső korlátja segítségével lecammogtam.

- Anya merre vagy? - kiabáltam én is mert innentől már nem tudom a járást.

- Szívem, hát te egyedül jöttél le? - hallottam meg csodálkozástól túlfűtött hangját közeledni. Én csak bólintottam mert éreztem hogy figyel engem majd, karonfogott és gondolom bevezetett a konyhába. Valami isteni illatok terjengtek ott, tudtam hogy anyu nagyon tehetséges szakács de hogy ennyire. Lehet hogy csak azért mondom ezt mert éhes vagyok. Leültetett egyszékre és a kezembe nyomott egy poharat. Szerencsére inni meg enni már tudok egyedül is. Már megtalálom hol van a szám.

- Elvágtad a kezed? - kérdeztem tőle.

- Miből gondolod?

- Hát kiabáltál az előbb és azért jöttem le hogy tudjam jól vagy-e. - mondtam. Remélem nem vágta el.

- Nyugi, nem vágtam el csak a térdem et vágtam be az asztalba amikor felkeltem hogy megkeverjem a levest. - meséltem nekem meg egy nagy kő esett le a szívemről. - De ne aggódj értem. Inkább nem szeretnél elmesélni valamit. - éreztem hogy mosolyog.

- Mit meséljek el? - fogalmam nincs mire gondol.

- Hát látom hogy jó éjszakád volt. - most már szinte érzem a saját arcomon is hogy mennyire vigyorog anyu. Honnan tudja hogy jó éjszakám volt. Mondjuk a legjobb volt eddigi életemben.

- Honnan... - motyogom az orrom alatt. Basszus rájött hogy le feküdtünk Yoongival. És most mindennek vége elküldi őt és soha többé nem találkozhatunk. Éreztem hogy teljesen elfehéredek a gondolataim miatt.

- Szivecském nyugi semmi baj. Tudom hogy meleg vagy. Ne aggódj ha attól félsz elitéllek. Már rég rájöttem. És most azért gondolom mert a nyakad tele van foltokkal. Na és jó volt? Mesélj szívem. Yoongi tényleg aranyos na meg persze nagyon helyes srác.

- Anya! - jöttem zavarba. Basszus az egész nyakam foltos ezért kinyirlak Min Yoongi.

- Jolvan neharagudj csak kíváncsi vagyok. - magyarázkodni.

-  Nagyon jó volt.... Nagyon szeretem őt tényleg. És tudom azt is hogy ő is engem.- mesélem és érzem hogy pirbe szökik az arcom a tegnapi szeretkezés emlékektől. Ahogy gyengéden simogat és hogy annyira bevaditott a szenvedélye. Áh istenem még a testem is beleborzong.

- Azt látom hogy ő is szeret téged mert ahogy rád néz az csak egyet jelent. Szerelem. - mondja anyu majd oda jön és egy szoros ölelésben von.

- Szeretlek anyu. - mondom kissé halkabban a meghatódottságtól.

- Én is szeretlek kincsem. Gyere merek neked jó forró levest. - mondja majd el is lép tőlem hogy merjen nekem a mesterművégből.

Yoongi szemszöge

Jiminnel együtt töltöttük megint az éjszakát, mivel megígértem neki hogy a találkozom után vissza megyek hozzá. Hát így is tettem. Megfürödtünk együtt hogy gyorsabban végezzünk, de persze elragadott minket a hév, na meg persze Jimin szexi testének ki tudna ellenálni? Senki! Én biztos nem. Igaz most nem szexeltünk de rendesen kényeztetük egymást. Mind a ketten teljesen kielégülve feküdtünk az ágyba és egymást ölelgetve aludtunk el.
Másnap reggel ficánkolásra ébredtem na meg egy halk zokogágsra. Szemeim azonnal kinyiltak. Jimin összegömbölyödve feküdt és álmában sírt.

- Ne.. Kérlek ne.. Nehagyj el. - motyogta sírás közben Jimin. Én óvatosan rázogatninkeztem vállát hogy felkeltsem a rosz rémálmából, ami sikerült is. Gyönyörű szemeit kinyitotta, majd tapogatozni kezdett irányomba.

- Itt vagyok kicsim semmi baj csak rosszat álmodtál. - mondtam neki majd magamhoz húztam hogy két kezem közé tudjam zárni kicsi reszkető testét.

- Yoongihh.. úgy megijedtemhh.. hogy elhagytálhh. - szipogott folyamatosan és fejét is mellkasomba furta.

- Jimin.- vettem nagyon komolyra a szót. - Soha ismétlem soha nem foglak elhagyni téged. Szeretlek. - mondtam neki majd állánál felemeltem fejecskéjét és egy gyengéd csókot nyomtam puha ajkára.

- Igéred? - kérdezi.

- Ígérem. - majd újra csók a invitáltam.

***

Ma bemutatom Jimint barátomnak. Bevallom őszintén izgulok remélem hogy jól ki fognak jönni egymással.
Jiminbez hívtam át mert nem szerettem volna Jimint elvinni sehova, mert úgy tuti zavarba érezte volna magát.
Épp a kanapén ülünk és várjuk hogy még érkezzen J-hope.

- Érzem hogy izgulsz. Ne aggódj biztos jól kifogunk jönni. Aki a te barátod az az én barátom is. - szólalt meg Jimin, és nyugtatás kép még az összekulcsolt ujjainkat megszorította. Ekkor meghallottuk a csengőt. Én azonnal felpattantam, hogy minél előbb ajtót nyissak. Barátom az ajtóban állt és egy tábla csokit tartott a kezébe. De kedves.

- Szia haver. - ölelte meg

- Szia. Láttam ám hogy a csokit nézted. Nyugi nem neked hoztam, szóval felejtsd is el hogy a tiéd lesz. - igen ő az én barátom.

- Gyere be- mondtam majd beinvitáltam a házba és a nappaliba vezettem ahol Jimin várt minket.

- Szia én Jung Hoseok vagyok de nyugodtan szólíts J-hopenak. - ment oda barátom Jiminbez és kezét megrázva mutatkozott be.

- Szia én Park Jimin vagyok. - mosolyog Jimin. De cuki isten a pasim.

- Nagyon örülök hogy megismerhetlek. Yoongs már nagyon sokat mesélt rólad. - jaj csak ne égess be kérlek. 

- Gyere ülj le mellém és mesélj magadról- mondja Jimin és már helyet is foglalnak a kanapén. J-hope neki is kezd a mesélésnek én pedig a konyhába megyek hogy vigyek nekik valami innivalót.
Ma 4 re mennem kell az ügynöksége hogy beszéljek Namjoonnal. Remélem hogy tetszeni fognak neki a dalaim és megveszi őket. Nagy szükségem lenne a pénzre hogy ki tudjam fizetni Jimin szem műtétjét.

***

Egész jól elbeszélgettünk hárman a nappaliban, minderről szó esett. Nagyon jól éreztem magam. Láttam hogy szerelmem is jól érezni magát és barátom is. Miután 3 - at ütött az óra J-hope elbúcsúzott, szerelmem pedig  felvittem a szobájába hogy tudjon egy picit pihenni. Remélem este vissza jöhetek és mondtátok egy jó hírt neki. Ha meg nem akkor mást kell kitalálnom. Elköszöntem tőle, de még előtte elinditottam halkan a kedvenc albumát. Egy csók után már indultam is a híres épület felé. 

Hamar oda értem a hatalmas felhőkarcoló elé. Erőt véve magam indultam is befelé a hatalmas üvegajtón.  A recepcionál egy kedves lány álldogált.

- Szia én Min Yoongi vagyok és Kim Namjoonnal van megbeszélésem. - mondtam mosolyogva.

- Szia- ment közben a gép elé és kereste a nevem. - Áhh igen meg is van. Menj a 10 emeletre és a folyosón jobbra kell fordulni és az utolsó de ki lesz írva a főnök neve. - mondta ő is mosolyogva, majd egy köszönöm es egy meghajlás után el is indult fel.
Amint odaértem a nagy barna ajtóhoz pár kopogást követően kiszolt egy mély rekett hang. Beléptem a szobába. Egy hatalmas üvegablak, előtte egy forgós szék amiben a főnök ül egy hatalmas barna asztal mögött.

- Jónapot Min Yoongi vagyok - hajoltam meg.

- Én Kim Namjoon vagyok. Gyere ülj le és meséld el miért jöttél el hozzám. - tettem amit kér és hejet foglaltam a kengyelmes kanapén.

- Nos azért jöttem hogy még mutassam a dalaimat és maga pedig meg vegye tőlem. - mondtam határozottan.

- Tetszik a határozottságod rendben akkor mutasd a dalaidat. - mosolyodott el. Elétettem a telefonom amin elinditottam az első otthon felvett dalom.
Nem tudtam semmit kiolvasni az arcáról amikozben hallgattuk a legjobban sikerült dalaimat. Elhangzott az a dal is amit Jiminnek is mutattam meg és előtörtek a szép emlékek. De szeretem ezt a dal. Amint ennek a dalnak vége lett Namjoon leállitotta a zenét majd a szemembe nézett.

- Tehetséges vagy. Tetszik a munkád. - mondott majd állát kezdte simogatni és úgy nézett rám majd hirtelen megszólalt. - Mennyit kérsz értük? - kérdezte. Itt a lehetőség.

- 3,000,000 won - mondtam neki határozottan.

- Az nem gondolod hogy sok egy albumért? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Sajnálom de nem vagy ennyi vagy semmi. - nem tudom honnan van ennyi bátorság egy ilyen nagy emberrel szemben.

- Rendben akkor hány szám is lesz? - egyezett bele velem pedig madarat lehetett volna fogatni.

- Az albumban 10 szám van. - mondtam.

- Rendben. Áll az alku. Megveszem. Itt a mobil számom majd hívj ha eltudod hozni a kottákat és a szövegeket. Én pedig egy köteg pénzel foglak várni.

- Köszönöm uram. - mondtam majd kezét fogtam az asztal felett.

- Én köszönöm - viszonozta a gesztust.

Boldogan léptem ki az épületból. Sikerült. Jimin mennyire boldog lesz ha ezt megtudja. Isten de boldog vagyok. El is indultam szerelmemhez hogy minél hamarabb közöljem vele a jó hírt.