Jimin szemszöge

Már 2 napja a nagy városban élünk anyámmal. Rettentően dühös vagyok az életre. Kicseszett velem! Egész nap csak fekszem, eszem, zenét hallgatok és alszom. Nekem csak ennyi jutott. Ezt szánta neken az élet, hát elmehet komolyan egy melegebb éghajlatra. Nem tudok egyedül megcsinálni semmit, még a wc-re is anyunak kell kikísérnie, ami nagyon gáz. De már igazán nem érdekel semmi! Semmi!
Most jelenleg a kanapén ülök és hallgatom a zenét.

- ANYA!-kiabálom neki, mivel ő elvileg a konyhában van. 5 perc múlva hallodtam a lépteit, de nem a konyha felől jött hanem az emeletről.

- Jimin baj van?- kérdezte meg anya, majd helyet foglalt mellettem a kanapén. Törölköző van rajta, biztos fürdőtt.

- Csak annyit akartam, hogy szobámban van a füllhalgatom lehoznád és elindítanád a kedvenc albumom?- kértem meg anyut.

- Persze, mindjárt lehozom!- egy nagy sóhalytást hallódtam tőle, majd felállt. Azért így elég unalmas és szar az életem! Hiányzanak a barátaim, de nincs kedven ismerkedni, meg nem is tudnék kimozdulni a lakásból. Még a szobámig sem találok el. Még szerencse anyu mindent megcsinál amit én kérek.

-Itt is van fiam. - mondja anyu és a kezembe adja a fülhallgatót én pedig a fülembe rakom. Elinditja a zenét én pedig élvezem a zene harmóniáját és a kellemes akkordokat.

- Anyu még valami. -kapom ki a fülemből az egyiket.

- Igen? - kérdezi de hallom a hangján hogy már unja azt hogy nekem ugrál, de nem tehetek róla hogy ez történt vele. Én sem akartam nyomi lenni.

-Betakarnál egy poroccal?-kérdezem meg tőle. Nem mond semmit csak a lépteit hallom ahogy távolodik.

-Köszönöm - mondom amikor megérzem magamon a takarót.

***

Kissé elbobiskolhattam mert az album véget ért ami emlékezetem szerint 3 órás.

- Igen köszönöm hétfőn akkor viszem és a segítő személy mindenhol ott lesz vele. Mégegyszer köszönöm! Viszhall. - hallom meg anyu telefonos beszélgetését. Vajon kivel beszélt? És kit visz hova hétfőn? Milyen segítő?

- Anya? - hallom a lépteit ahogy felém közeledik majd leül a kanapéra mellém.

- Hova mész hétfőn? - kérdezem meg tőle.

- Hogy hova megyünk? Hát iskolába! - szerintem már mást is hallok ami. Azt mondta hogy iskolába? Megörült? A fülem is feladja a szolgálatot, így már teljesen nyomorult leszek.

- Micsoda? - kelek ki magamból. Hisz még a seggem is alig tudom kitörölni.

- Igen fiam jól hallodtad. Csak tudod én is szeretnék elmenni dolgozni, ami csak akkor jöhet össze ha valaki vigyáz rád és ha elfoglalod magad. Tudod nem ugráltathatsz mindig. Tudom hogy nagyon rossz neked és hidd el én bármit megteszek hogy neked jó legyen, de nekem is van életem. - magyaráz nekem anya. Én teljesen negertem hogy, nem akarja hogy ugráltassam, de ha egyszer nem tudok mit csinálni.

- De én nem tudok beilleszkedni vakon Anya! Megvakultam a fenébe is. - dühös vagyok magamra és most anyura is amiért el árja tőlem hogy alkalmazkodjak a nyomorult élethez.

- Ne aggódj nem lesz baj mivel lesz melletted egy fiú akit felfogadtam melléd, hogy vigyázzon rád a suliba. Elvileg mindjárt érkezik, hogy megismerjetek egymást. - mondja anyu az állam pedig a padlót súrolja. Hirtelen kopognak. Anyu kinyitja az ajtót én pedig meghallom őt.

- Jó estét a nevem Min Yoongi!

Itt az új könyvem 3 része remélem eddig tetszik nektek.
A hibákért bocsi!