Jimin szemszöge

A hangja mély és férfias nem mind az enyém. Jó azért nekem is fiús a hangom de nem annyira mint neki.

- Gyere be Yoongi. Foglalj helyet a kanapén és érezd magad otthon. - mondja anyu én pedig hallgatom a cipők kopogását a parkettán. Hirtelen hangosodik a kopogás és mellettem lévő helyen lesülyed a kanapé. Yoongi mint kiderül leült mellém. Hmm? Mi ez az illat? Kicsit mentolos és egy kis csokit is érezni benn mintha valaki itt olvasztana mellettem egy mentolos csokit. Olyan jó és még is férfias. Tudja egyáltalán hogy miért van itt?

-És honnan ismered anyukámat? - kérdezem tőle és türelmesen várom a válaszát. Remeg a lába vagy direk csinálja ezt. Az egész kanapé remeg! Vicces, ennyire izgulna.

- Az iskolából amikor bejött hogy kérdezősködjön. - a hangja halk és rekettes.

- Miről kérdezősködjön? - mintha nem tudnám de elakarok érni hogy még kínosabban érezze magát de csak azért hogy végre jót röhögjek valamin. Én egyáltalán nem akarom hogy segítsenek nekem.

- Hát igazából a diákokról, hogy vállal-e valaki munkát. - hát persze. Anyu mindig tudja honnan szerezzen embereket.

- És te miért szeretnél munkát? - kérdezek rá. Mondjuk kíváncsi vagyok rá de a célom jobban érdekel hogy halad. Vajon elég zavarba van már?

-Ömm...hát csak... - most mért makog össze vissza?-hát igazából...- és ekkor anya zavarja meg a tervem hogy zavarba hozzam.

-Jimin.- szól nekem édesanyám. - arra gondoltam hogy ha Yoongi elválalja a munkát akkor hétvégente itt aludhatna nálunk, mert nekem a munkám olyan hogy hétvégén vagyok bent a legtöbbet. - mondja el anyu  és közben letesz valamit az asztalra előttem. - De persze a hétvége az plusz pénz lenne Yoongi.

- Részemről rendben. És mi a feladatom, takarítani, tanulni a fiával vagy,... - hadarja izgatottan Yoongi. Tetszik ez a név.

- Nem, nem sajnos nagyobb feladatod lesz. - anyu hangja szomorkásabb lett az eddiginél. - Jimin mellett kell lenned éjjel nappal ha kíván valamit és tanítanod kell.

- Mégis miért? - Yoongi kérdése szomorúvá tesz. Bár csak ne kelljen itt lenni és akkor nekem se lenne szükségem segítségre.

- Mert vak vagyok basszus. - fakadó ki és hirtelen felálltam a kanapéról. A fejem zugni kezdett. Nem éreztem körülöttem semmit, csupa sötétség volt minden.  Hirtelen egy kezet éreztem még a mellkasomon és a hátamon. Meleg a keze, és olyan ovatossággal ért hozzám hogy teljesen megbabonázott.

- Neharagudj Jimin nem vettem észre hogy ez a helyzet.

- Semmi baj csak ne érj hozzám.- ha tovább ra is mellettem lesz akkor szerintem nagy bajban leszek még a végén beleszeretek.

- És mikor kezdhetek? -Yoongi kérdezte anyukámat.

-Hát ha neked nem gond akár már most. - Jaj basszus. Komolyan anyu azt akarja hogy bajban legyek. Bár lehet jól fogok szórakozni mivel ugraltathatom folyamatossan. Hát akkor kezdetét is veheti az ugraltatás.

- Rendben nekem jó ha most kezdek.

- Ez remek akkor én szerintem megyek is vissza dolgozni. Kaja a hűtőben van nyugodtan érezd magad otthon. Akkor én el is mentem. Jók legyetek. Sziasztok. - és már csak annyit hallottam hogy anyu kimegy az ajtón.

- Na és mit szeretnél csinálni. El menjünk sétálni vagy nézzünk filmet. - ez most komoly vak vagyok bassza meg

- Komolyan?

- Jaj basszus neharagudj, még hozzá kell szoknom.- cuki ahogy mentegetőzik. Lehet hogy jobban megkéne ismernem. Nem is, hanem szeretném megismerni.

- Igen nekem is. Rendben egyezzünk meg hogy most felviszel a szobámba és mesélsz magadról. Meg akarlak jobban ismerni hamár sokat leszünk együtt.

Itt az új rész. Remélem tetszik annak ellenére hogy ez kicsit uncsi lett.
Puszi nektek.