-Tudod, már kezdem megérteni, hogy az ember élete három szakaszból áll. Az első szakaszban még nem gondolkodunk arra, hogy megöregszünk, hogy az életünk vége, és minden egyes nappal a halál leszünk közelebb. Ezután jön a második szakasz, ahol már ráébredünk arra, hogy bizony nem annyira felhőtlen az életünk, mint hittük. Ugyanakkor már nem gyerekként gondolkodunk, és ezúttal rájövünk, hogy bizony az élet mennyire is törékeny. Elkezdünk félni a haláltól, a végtől. Egyre nyugtalanabbak leszünk, és folyvást csak nő bennünk a feszültség. Ekkor érünk az utolsó szakaszhoz, mikor beletörődünk a sorsunkba. Ekkor már teljesen reális látja a valóságot, tudja már elfogadja őket. Nem fél, éli a saját törékeny életét. Tudod, nem egyszer láttam, és tapasztaltam ezt. Ott vannak a gyerekek, kik valóban így vélekednek. A gyerek felnőnek, és a gyermeki képzeletük elveszik, és helyére belép a zord valóság. A felnőttek végül megöregszenek, akik elgondolkodnak, hogy mi mindent vittek végbe. És ez egy ördögi körforgás, melyből nem tudsz szabadulni. -kezdett bele végül Andor. Jungkook és macskája figyelmesen hallgatta végig.

-Furcsának találod, hogy ezzel kezdtem, de ennek jelentősége van. Hogy megérts mindent, egy kis történettel kell kezdenem. Sok-sok évvel ezelőtt élt egy király. Ennek a királynak volt egy felsége. Boldogságban és harmóniában éltek, és egy birodalmuk is. A király halhatatlan volt, míg a felesége halandó. Felesége hiába szerette volna, hogy legyen gyermekük, a férje sorba elutasította. Teltek múltak az évek, a király felesége végül megöregedett. Az idő múlásával csak a kinézete változott meg, hanem a hozzáállása is. Szívében felgyülemlett a harag, a bánat és a megtorlás. Erős kifejezés erre, de végül is így van. Mielőtt szembenézett volna a halálra, megátkozta a birodalmat. A halhatatlan királynak csak egyetlen egy gyermeke lehet. A gyermek születése után, addig fog élni, ameddig a gyermeke. Erről az átokról csak egyetlen valaki tudott, méghozzá az, aki létrehozta ezt. Megértette a király feleségét, ezért ment bele. Teltek múltak az évek, szinte meg sem érett érezni, hogy több száz, vagy ezer év eltelt. Minden jónak látszott, mindaddig, míg a király újra szerelmes nem lett. Újra egy halandó nőbe lett szerelmes. Három évre rá, egy hatalmas nagy esküvőt tartotta. Úgy látszik, hogy a múlt ismétli magát. De nem az lett a vég kicsengése. A király felesége állapotos lett. Az egész birodalom napokon keresztül ünnepelt, és ennél az ünnepnél az volt nagyobb, mikor megszületett a király fia. Csakhogy a király fia halandó lett. Amint ezt megtudta az újdonsült anyuka is, megkérte férjét, hogy menjenek a halandók közé. Onnan is tudná irányítani a birodalmát, és a fiúk is halandók közt nőne fel. A királynak ez nem tetszett, de nem tudott mit tenni; végül is igaza van a feleségének. Így hát megépíttetett egy kis házat, ahol kényelmesen el tudtak lenni, valamint ha összejöveteleket tartanának, akkor kényelmesen elférjenek. Az ott lakók furán néztek rájuk. A semmiből jöttek, és egy házat építettek fel, ami megbotránkoztatta őket. De valamelyik nap a fiúk belezuhant a szakadékba, és meghalt. Ekkor érvényesbe lépett a régi átok, és a fiúval együtt, az apuka is meghalt. Végül magára maradt az asszony, ki bánatában elmenekült. De a meghalt fiú életre kelt. Feltámadt, mikor újjászületett a halhatatlani énje. Amint tudott visszatért otthonába, de már nem volt ott senki. Később megtudta, hogy apukája őt meghívja, anyukája elmenekült onnan. Szomorúan visszament a birodalomba, ahol ő lenne az uralkodó. De ő ezt nem szerette volna, ezért másnak adta oda a koronát. De a népe tiszteletét mutatva hercegként kezdték szólítani, annak mindig, hogy úgy élt köztük, mint ők. Az új király mindig figyelembe vette, hogy bizony jogosan nem ő. Így aztán ha a hercegnek van valami kérése, megcsinálják, bármi is legyen az. Pár év alatt megtanulta, hogyan lehet használni az erejét, és így már bátrabban visszatért a másik világba. Ott erős jótevőként emlékeztek rá, aki mindig teljesített egy kívánságot, cserébe viszont mindig kért valamit. Ez egészen addig tartott, míg nem nem sértették személyüket. Dühében elpusztította az egykori lakhelyének több mint a felét. Onnéttól kezdve mindenki félt és rettegett tőle. De ez, hogy jön ide? Úgy, hogy bizony anyukádnak, nővérednek és nekem közöm van ehhez. Én voltam az egykori király tanácsosa. A halálát szerint mi is elköltöztünk messze innen. Innéttől már úgy is tudod, hogy mi történt, mert akkor vettünk téged magunkhoz, mint új családtagot. -fejezte be végül a mesélést Andor.

-Hogy hívták azt a fiút? -tette fel a kérdést egy idő után.

-Jiminnek. -válaszolta röviden.

-Milyen ereje van? -tért rá az egyik kulcsfontosságú dologra.

-Olyan ereje van, mint a többieknek. Képes egy alakot felvenni. Ez jól állati, ami a birodalomban megfordul. A te szemszögedből nézve kevertnek mondanám, furcsa színekkel.

-Olyannak, ami abban a videóban is benne volt?

-Igen, és amit Nam is látott. -helyeselt az apuka Jungkook kérdésére. -De a Herceg csak egy alakot és olyant tud felvenni. Bármelyik állat alakját képes felvenni, és úgy kinézni, mint az itt élők.

-Miii? Szóval felveheti simán egy arany kutyának az alakját? -lepődött meg Jungkook rajta.

-Persze. Ne feled, hogy királyi vér csörgedezik benne. Amiatt is tudott újjászületni. És Jungkook, ajánlom, hogy olvasd el végig azt a könyvet. Abban még sok megválaszolatlan kérdésedre választ kapsz. Nekem már lassan mennem kell. Várnak vissza a kórházban. -mondta végül Andor szomorúan. Nem jól jött ki az egész. Mindkét helyen szükség van rá, és nem tud ketté szakadni.

-Menjél csak apa. Megleszek itthon. -nyugtatta meg Jungkook apukáját. Látta rajta, hogy a szomorúság, és a megértés suhannak át az arcán. Andor egy utolsó mosolyt tett a fia felé, majd véglegesen elhagyta a házat. A házban Jungkook és a macskája maradt, aki figyelmesen végig követte Andor történetét.

-Éhes vagy cica? -kérdezte meg Jungkook a házi kedvencétől, aki nyávogva adta tudtára, hogy ő bizony éhes. -Amúgy ideje lenne már valamilyen nevet adnom neked. Mit szólsz hozzá, hogy majd kaja után kitalálnánk neked egy nevet. -mondta a macskának, mintha ő azt megértené. De a fekete macska már nem rá figyelt, hanem türelmetlenül futott a konyhába, hogy tudtára adja, mennyire is éhes.

-Jól van na. Nem kell annyira sietni. Majd kapsz te is. -mondta neki mosolyogva Jungkook, aki már a hűtőszekrényt nyitotta ki. Magának egyszerű szendvicset csinált, míg a macskájának odaadta az ételét.

Uzsonna után már jólakottan lefeküdt aludni. Most sok mindent kell megemésztenie, de előtte alszik egyet. Magát ismerve, miután felkel tuti, hogy addig lesz fent az este, míg be nem alszik.