Jungkook le szerette volna tenni a kéz pihenő cicát, de az nem hagyta magát. Kitartóan kapaszkodott Jungkookba, és a hozzá közeledő kezét finoman, de megharapta. Ekkor a hattyú is hirtelen kezdett pánikoló hangot kiadni. Amikor észlelte, hogy Jungkook abbahagyja, abban a pillanatban elhallgatott. A fekete kiscicája is bocsánatkérő nagy szemekkel nézett fel felé. Jungkook csak értetlenül nézte, hogy miért ellenkezik a két állat, mikor a macskáját le tudja tenni a földre. Nem azzal van a baja, hogy már nem bírja vagy elzsibbadt a keze, hanem annyira nézték egymást, hogy azt gondolta hagyja hadd legyenek együtt. De világosan tudtára adták, hogy a kezelő cicát ne tegye le a földre.

-Miért nem tehetlek le a földre? -beszélt a macskájához. Egy választ várt volna, de nem sárga.

Ekkor hangos tapolás törte meg a pár másodpercig tartó csendet. Jungkook ijedten nézett hátra, míg a kézi fekete macska és a hattyú megdermedtek a félelemtől. Feléjük nem más tartott, mint Creval Jacob. Az ő rémísztő megjelenése miatt, az eddigi élet megált, és mindenki búvóhelyet keresett. Féltek tőle, jogosan.

-Ügyes vagy Jeon Jungkook. -mondta gúnyosan a nevét szótagolva. Jungkook félelemmel teli szemekkel nézve felé, de mégis állva Jacob által biztosított szemkontaktust.

-Nem hittem volna, hogy egy ilyen magadfajta ember be merészeli tenni ide a lábát. -közölte vele elismerően, de mégis gúnyolódott rajta. Jungkook nagyokat nyelve fogta vissza magát, hogy ne essen neki.

-Mihelyst itt vagy, két választási eredmény adok neked. -kezdett bele Creval Jacob. -Az egyik kötünk egy megállapodást, mihelyst nem ölek meg, de soha el nem hagyhatod ezt a helyet. A másikat szerintem már sejted. -jelentette ki negédesen. Jungkooknak van egy tippje, hogy mit takarhat a második. De az első mögött is kell lennie valaminek, különben nem ajánlják fel. Jungkook nem mondott neki semmit, mait Jacob szóvá is tett.

-Na, mi az? Talán nem tudsz beszélni? -kezdte el sértegetni. -Ha nem választasz, akkor választok én. -mondta mosolyogva. Jungkook ereiben megfagyott a vér, de mindig nem írták meg a választani.

A napsütötte kék eget felváltotta a szürke égbolt. A fák jobbra balra dőltek. Olyan hatást értek el, hogy menten kicsavarodnak a földből. Az eddig a fák lombjai közt megbújó madarak riadtan keltek útra a tomboló szélviharban. Az állatok behúzott farokkal és lelapult fülekkel sietősen futottak el a tótól. Akik távolabb voltak, még mélyebbre, biztonságosabb helyre húzódtak. Nem is egy olyan menedék volt, ahol a többen voltak, és alig fértek el egymástól. A nagyobbak a kisebbeket és a sérülteket védték.

A növények is próbálkoztak a szélvihar ellen védekezni, kisebb-nagyobb esélyekkel. A gyengébbek már nem írták, ezért a földtől eltávozva a szél dobálta őket, amerre csak bírta. Az idősebb növények, akik már erősebbek voltak, minden energiájukat bevetve egy burkot képezni. Ez a burok csak úgy védené meg, hanem a körülöttük élő még ki nem csavarodott növényeket is védené. Ők hálából pedig energiával látták el az idősebbeket. Az élőlények így próbálták meg túlélni a szörnyű vihart.

De a tónál lévőek voltak a legrosszabb helyzetben. A hirtelen jött rémísztő vihar forrása nem más volt, mint Creval Jacob. Az ott lévő növények mind egytől egyig elszáradtak, kivéve a szigeten álló kék fa. Látszatra úgy tartja, hogy nincsen semmi baja. De mégis rohamosan csökkent minden energiája. A végletekig küzdött, ami már ott van előtte.

A tóban lévő hattyú riadtan és félve adta ki a hangokat, és megpróbálta elhagyni a vizet. De mindig nem tudta, és a szokásosnál jóval erősebben gátolta meg. Elektromos kisülések rázták meg a gyenge testét. A végén már ájulás közeli állapotba került, de még mindig küzdött.

Jungkook ölében lévő fekete macska is próbálta védeni saját magát és Jungkookot. Számára még nem volt biztos, hogy Jacob mit fog vele vagy velük csinálni. De ha bekövetkezne a legrosszabb, arra készenállna.

Jungkookmár remegő lábakkal állt, inkább erősen magához húzta a fekete szőrpamacsot. Tudja, hogy az előtte álló ellen nincs esélye. De mégis ha arra kerülne a sor, akkor az életét feláldozza a macskájáért. Már kezd összeállni benne a kép.

Mindeddig Creval Jacob az arcán jelenleg mosolyogva még nagyobb lett. Érezte maga körül, hogy az élőlények, hogy viselkednek tetteiért, és élvezettel nézte végig, hogy a hattyú hogyan próbálkozik kijönni a vízből, kvízből, kváden bezel. De őt ez egyáltalán nem érdekelte. Egy jó erős villámot zúdított le az égből, egyenesen Jungkookot megcélozva. A villámmal együtt még egy halálos varázslatot is küldött, hogy biztos menjen. Egy csepp erejét sem fogta vissza, teljes erőből akarta megölni Jungkookot.

A fekete macska megérezte, hogy nem ő a célpont, hanem Jungkook. Jungkook karjai közt ficánkolni kezdett, és mikor egyszerre ert oda a varázslat és a halál villám is, minden erejét összeszedve ellökte onnan Jungkookot.

Jungkook kétségbeesett szemekkel nézte végig, ahogyan a fekete macskáját eltalálja a villám és a halál varázslat. Egy hangot sem adott ki. Csupán Jungkook szemeibe nézett bele. Szeméből megbánást, félelmet és szeretettel lehet kiolvasni. Egy cseppnyi harag vagy düh nem volt a szemeiben. Később visszagondolva Jungkook elcsodálkozott rajta, hogy az utolsó pillanatban inkább neki mondott el mindet. Ekkor már nem a szavak kellenek, hanem az érzések, melyeket a másik iránt táplálunk.

Creval Jacob magában meglepődött rajta. Nem erre számított, de mégis valahogyan a Hercegnek sikerült megmentenie azt a nyamvadt embert.

-Se baj. Ami késik, az nem múlik. -mondta Jungkooknak, bár az elején inkább magának mondta. Ekkor Jungkook felé mutatott, aki Jacob szemeibe nézett bele. Jacob intett egyet a kezével, majd Jungkook is a földre dőlt, mint egy zsák krumpli. Creval Jacob mosolyogva nézte, a halottakat, majd elment. Amint elment, úgy az eddig létrehozott vihar is eltűnt. De az állatok és a növények még mindig nem lélegezhettek fel, mert még csak ezután jönnek a lerosszabb rémálmuk.

Az arany fűvön két holtest fekszik. Az egyik a fekete macska, ki oldalából még most is szivárog a vér. A másik Jungkook, aki még az utolsó pillanatban is macskáért nyúlt. Egy utolsó könnycsepp szántotta végig száraz arcát.

A tóban az eddig küzdött fehér hattyú is megdöglött. Azt már nem tudni, hogy a sok elszenvedett áramütések miatt, vagy azért, mert hozzá van elért Jacob halálos varázslata. A szigeten található kék fa is elvesztette a harcot Jacob ellen. Kiszáradva állt ott magányosan a sziget közepén.

A tó körüli növények, akik sikeresen túlélték ezt a vihart, üzentek mindenkinek, hogy mi is történt. Az egész erdő gyászba fordult. Már az énekesmadarak sem énekeltek. Az eddig reménykedő álltok könnyeket hullajtottak, és a föld alatt élők is megálltak, mintha velük együtt az idő meg lenne volna.

Ez a hatalmas változás csak ezt az elrejtett völgyben látható, hanem a hegyekben, és a házaknál élő összes növényeknél és állatoknál. Az emberek is valami tragikus érzés fogta el. Legfőképpen Namot és szüleit, valamint Jungkook szüleit: Andort és Vesztát. Mindannyian az ég felé néztek, miközben hullajtották a könnyeiket. Ekkor még nem is sejtették, hogy akiért leginkább így sírnak, Jungkook halála miatt van.