Miután felkelt a délutáni alvásából, elővette a vaskos régi könyvet. Sokkal nagyobb lelkesedéssel állt neki olvasni. Mellette a macskája még mindig alszik.

Amit az apukájától halott, most már biztos benne, hogy az igaz mondta. De nem a teljes igazságot. Az nem derült ki, hogy a herceg miért lett annyira dühös, vagy hogy mindenről miért tudott az apukája? Sok megválaszolatlan kérdés merült fel benne, melyre elvileg ebben a könyvben választ kap. De nem azt kapta, amire számított. Bár aki írta ezt a könyvet, több mindent tartalmaz a hercegről, de semmi sem volt benne. Nem adta fel az olvasást, izgatottan olvasta a sorokat, és a fontosabb részeket kijegyzetelte, vagy egy kis papírdarabbal megjelent. A könyv első negyede, csak a völgyről szólt. Annak a kialakulásáról, benépesedéséről és elzárkózásáról. Jungkook kezdte megérteni az alakváltókat, és a helyzetüket. Úgy látszik, az a könyv az alakváltók történelmét írja le. Itt-ott olyan személyek vagy dolgok jelenek meg benne, amit töri órákon tanult meg. Megállás nélkül egészen hajnalig olvasta, míg be nem ájult a könyv felett.

~ Álom kezdete ~

Magas fenyőfák veszik körbe. Körbe-körbe néz, mintha keresne valamit. Majd elindul egy általa tetszőleges úton. Egyre mélyebben megy az erdőben. A nap fénye már nem tud áttörni a fenyőfák között, olyan sűrűn nőnek egymás mellett. A talaj is kezd csúszóssá válni, pontosan emelkedőn megy felfele. A domb tetejére felérve egy ismerős hegy tárul a szeme elé. Bátortalanul lépdel előrébb, és éberen figyeli a környezetét. Az apukájától hallottaktól, és a könyvben olvasottaktól a völgyről alkotott kép teljesen megváltoztatta. Egyszere fél tőle és kíváncsi rá. Valami arra készteti őt, hogy alaposan járjon utána, és segítsen valakinek. De, hogy kinek, fogalma sincsen.

Amint újra megmászta a hegyet, szétnézett. Az első benyomása az volt, hogy valami megváltozott. Pontosan még ő sem tudja, hogy mi, de itt bizony nem stimmel valami. Túlságosan nagy a felgyülemlett energia, ami bármelyik pillanatban nagyot robbanhat.

Ekkor a távolból mennydörgő hang elkiáltotta magát, és az egész hely remegni kezdett. Földrengéshez lehetne hasonlítani, csak nagyobb nagyobb a kár. Ahol a valóságban az apró falu áll, most itt egy nagyobb nagyobb talán háromszor akkora található. Jungkook nagy szemekkel nézett egy régi falu felé, majd a tekintetét tovább vitte. Nem messze a falutól egy másik ugyan akkor falu állt, tán még nagyobb is volt. Hatalmas óratornya mutatta az idő. Jungkook ilyen távolról pontosan nem tudta kivenni, hogy a mutatók mit mutatnak. De nem is ezzel törődött, hanem hogy ekkora óratornyot, hogy voltak képesek a hegyekbe felállítani. A könyv szerint ezek a falvak a külvilágtól elzártan éltek. Ígyhogy csak a saját erejükre támaszkodhattak.

Az eddiginél nagyobb robbanás kirázta Jungkookot a gondolatai között. Egy eddig nem látott hegy vált ketté, és a hatalmas sziklái egyenesen az óratornyos falu felé tartottak. Az emberek sikoltozásait hallotta, még ilyen távolról is. A föld csak úgy remegett a talpa alatt. Olyan érzést váltott ki Jungkookból, hogy amin csak idő kérdése, és ketté szakad.

Alatta elterülő egyik falu teljesen megsemmisült. Pár másodperc leforgása alatt a hatalmas szürke sziklák elpusztítják a falut, és a növények sokasága lepte be. Ez a táj már jobban hasonlított a valóságban is szereplő látványhoz. A másik falunak csak a fele lett elpusztítva. Ott már nem nőte be ilyen gyorsan a növényzet. Az emberek itt is sikítva próbáltak elmenekülni. Egyes családoknál az apuka lelőtte feleségét, és gyermekeit, majd saját magával is végett. Voltak olyanok is, akik szembementek a nagy sebességgel legördülő sziklák ellen, de a többségük menekülőre vették.

Jungkook elképedve nézte végig a falu pusztulását. Még mindig nem tudja, hogy mi történt körülötte, de a zsigereiben érzi, hogy lesz itt valami más is. Sejtése be is igazolódott, mikor hirtelen váltott a kép, újra fenyőkkel teli helyen találta magát.

Ebben az erdőben már sokkal jobban besütött a nap fénye, búja zöld növény burjánoztak, ezzel a varázslatossá téve az erdőt. Nap sugarai lágyan szimogatott Jungkook fehér bőrét.

Jungkook halk léptek zaját hallotta a háta mögött. Száznyolcvan fokos mozdulhatott tett, és meglátta élete legszebb emberét. Karamella színű haja, sötétbarna szemei ​​csak úgy csillogtak a nap fényében. Lenge, alig takaró fehér ruha van rajta, mely tökéletes rálátás nyílik a testére. Ruhájával megegyező hófehér bőre van, ami első ránézésre selymes, puha tapintása lehet. A fiú nagy mosollyal az arcán felé fut, olyan lassított felvételben. Mire elérte Jungkookot, könnyedén kikerülte, és futott egyenesen tovább. Jungkook követni kezdte, addig míg el nem veszítette a szemei ​​elől. Csak a burjánzó zöld növényeket látta. Valami azt súgta neki, hogy menjen arra felé. Lábai maguktól indultak el, és egyre gyorsabban futott feléjük.

Amint sikeresen túlment rajtuk egy teljesen más világ tárult a szeme elé. Távolban hatalmas zöld fenyőfák nyúltak az ég felé. Őket köd lepte el, ezzel inkább rejtéjesebbé és varázslatossá téve a tájat. Jungkook előtt hatalmas, átlátszó kristálykék színű tó van. A tóban egy hatalmas gyönyörű hattyú úszik, aki szomorúan nézünk felé. Jungkook felé vette az irányt, de a vízből nem tudott kiszállni. Valami meggátolja, hogy ez a fenséges madár elhagyja a tavát. A közepes egy kis szigeten található, rajta kék színű virágzó fával. Jungkook csak ekkor vette észre, hogy körülötte a fák rózsaszín színűek. Nemcsak a virágjaik, hanem a leveleik is.

Az előtte lévő hattyú szomorúan próbált Jungkookal beszélni, aki nem értett belőle semmit. Megsajnálva ment egyre közelebb hozzá, de ő nem tudta megérteni a vizet. ~ Valamilyen védő burokban van bezárva az egész tó. -tűnődött el benne Jungkook, aki ugyan olyan bánatosan nézte a hattyút.

Ekkor megjelent a lábánál a fekete macskája, aki nagy szemekkel nézett fel Jungkookra. Kook nem értette, hogy a macskája hogy kerül ide. A fekete állat kinyitotta a száját, aki csak ennyit mondott:

-Jungkook!

~ Álom vége ~