Reggeli befejezése után Andor lement a faluba, hogy beszéljen Bogánnal, aki mindenki számára az üzletet. Andor mivel asztalos, de mellette még sok más szakmát is megtanult, köztük a villanyszerelőt vagy éppen a gázszerelőt. Ezek a tudásai a költözés során bizonyítják hasznosnak bizonyultak. De nem ebben jeleskedett Andor, hanem a művészetek terén is. Mikor ideje engedte festett vagy verseket írt, ami nem csoda, mert egyenesen rajongott értük.

Jungkook reggeli befejezetével elindult ki az apukájához, ki már nagyban készülődött a távozásra. Mielőtt odaért volna hozzá, a szeme sarkából észrevett egy sötét árnyékot. Nem lehettek a családtagjai, mert anyuákja az ebédet főzi, Elvira a szobáját rendezte, is pakolt ki a csomagokból Földbegyökerezett lábbakkal állt meg, teljesen transzba esett. Ebből az állapotból az apukája tudta csak kirázni, aki éppen hozzá szólt.

-Mi a baj fiam? -tettel fel neki a kérdést Andor.

-Semmi ... Mintha láttam volna valamit, de úgy tűnik, csak az elmém játszik velem. -felelte Jungkook, majd felvette az ölébe a lábához bújó fekete cicát.

Andor fia feleletére nem válaszolt semmit, folytatta tovább az kezdett munkáját immár fia használható.

-Kook! -szólt Andor a fiához, ki elmélyülten nézte a tájat. Valami nem stimmel itt, csak ezt nem akarja hangosan kimondani. -A garázsban találtam jó sok dobozt. Egy kettőbe bele is néztem, és eléggé érdekes dolgokra bukkantam rá. Ha lenne kedved, akkor megnézhetnéd, hogy mit is rejtenek a dobozok.

Jungkook a napja egy része a dobozok kicsomagolásával töltötte. Külön válogatta a felhasználható dolgokat, hogy melyik kell nekik. Ezen kívül volt még más két kupac is. Az egyik a kidobásra szántak voltak, míg a másik az eladhatóakat képes megadni. Mire végzet, a garázs 500 méter körzete teli volt, nem lehetett túljutni rajta. Ez után jött még egy fárasztóbb rész, mikor ezeket a dolgokat vissza kell tenni a dobozokba osztályozva, valamint az olyanokat bevinni a házba. A kacatok között megtalálható egy jó vastag könyvet, amiben valamilyen írás volt benne. Nem ért rá arra, hogy most ezzel foglalkozzon, így ezt majd beviszi a szobájába, ahol alaposan nyugodtan át tudta tanulmányozni.

Délután elment egy kisebb magaslathoz, melyet biztonságosan meg lehetett közelíteni gyalog is. A sziklaszirtre leülve bámulta tovább a tájat, míg valaki le nem ült mellé. Oldalra fordította a fejét, és vele egymagas fiúval találta szembe magát. Barna haja és szemei voltak. Látszott rajta, hogy ő is koreai. Jungkookot úgy fogadták örökbe, így a saját családját sem ismeri. De emiatt sosem szomorkodott, mert a mostani családja őt mindennél jobban szerette, mintha a saját fiúk lenne.

-Szia! -köszönt neki az ismeretlen fiú. -Ti vagytok azok, kik abba a házba költöztek? -mutatott fel a házukra.

-Igen. -felelt Jungkook. -Jungkook vagyok. -nyújtotta a kezét a másikhoz, hogy kezet foghason vele.

-Namjoonak hívnak. Üdvözletem a világ végén. -ráztak egymással kezet mosolyogva.

-Mik eddig a tapasztalatok? Milyen a ház? -kérdezte meg Namjoon.

-A vélemények eléggé megosztóak. Apa és a nővérem szeretnek itt lenni, de én és anyukám már annál kevésbé. Egy kicsit fura az egész.

-Meglehet. Állítólag az előző ház tulajai sikítva menekültek el innét. Az itteniek szerint a halott gyerek lelke kísérti azt a házat, és a betolakodókat pedig elijeszti. -mesélte el Namjoon a ház történetét, ami miatt Jungkook nem tudod nyugodt lenni.

-Az itteniek szerint? Ti is úgy költöztettek ide? -kérdezte meg Jungkook Namjoont.

-Igen, úgy 10 évvel ezelőtt. Anyukámnak légúti bajai voltak, és az orvosai mondták, hogy költözünk ide fel. Azóta hála Istennek meggyógyult, de már itt maradunk. Ti miért költöztettek ide? -tette fel a kérdést Namjoon, miközben a múltja lebegett a szeme előtt.

-A háború miatt. -szólalt meg egy kis idő után Jungkook.

-Hmmm háború... -tűnödött el egy kicsikét Namjoon. -Tudod nekem is nemsokára oda kell mennem. Már elég idős vagyok hozzá, így engem is besorolnak. Na de most ne ez legyen a téma. Gondolom még nem is mered a falut, igaz? -nézett rá kérdően Namjoon Jungkookra.

-Igaz. -ment bele Jungkook is, majd felállva indultak el a közös túrájuknak.

Jungkook késő délután ért haza. Szülei nem voltak otthon, csupán egy cetlit hagytak hátra az asztalon, melyen közölték, hogy elmentek vásárolni. A maradék időben Jungkook elment lefürdeni, majd megette a késői ebédet. Ekkor odakint nekiállt esni az eső. Hangos macskanyávogásra lett figyelmes, így lassan araszolva közelítette meg a hang forrását. Az ajtóban az ő kis fekete cicája nyávogott kétségbe esve. Beengedte az ajtón, majd egyből a fürdőszoba felé vették az irányt, mert a fekete cicát már cirmos macskának is lehetne mondani a vastag sárréteg miatt. A fürdetés közben végig nyugodt volt a macska, árgus szemekkel figyelte, hogy mit is csinál Jungkook. Fürdetést követően megette a macskáját, majd a szobájába ment be, ahol nekiállt elolvasni azt a könyvet, melyet a garázsban talált a sok holmi közt. Felfigyelt rá, hogy a macska is nézi a könyvet, majd megunva Kook mellé feküdt le aludni.