Másnap Jungkook még napfelkelte előtt hallotta, hogy valaki, nem is inkább valakik suttognak a sötétségbe burkolva. Hirtelen felült az ágyában, zihálva vette a levegőt, a leghevesen zakatolt a szíve. Egyedül volt a szobában, távol mindenkitől. Ő kapta a házban a legtávolabbik szobát. Jungkook felkapcsolta az éjjeli szekrényén lévő lámpát. Körülnézett, de nem látta a hangok forrását; lehet, hogy csak beképzelte. Kikelve az ágyból nézett ki az ablakon, ahol még sötétség volt, de már érezni lehet, hogy jön a nap. Még jól lehet látni a ködöt, mely belepte a nyugati részig, valamint teljesen magába olvasztotta a távoli hegyeket.

Jungkook halkan kilépett a szobából, majd a konyha felé vette az irányt. A konyhában található fa asztalon még ott voltak a vacsora maradékai. A helyiségből egy ajtó vezetett ki az udvarra, mely keleti irányban van; mellette pedig a nővérének a szobája és az eggyel odébb pedig a szülei szobái vannak. Halkan, macskákat megszégyenítően lépdelt nyugat felé, amerre a szobája néz. Hideg levegő csapódott az arcára, pirossas árnyalatot kicsalva az arcára.

A köd felé lépdelt, mely egy távoli hegy felé vezet. Jungkook időérzéke elveszni látszott, de észrevette a tréfát, amelyet vele űznek. A köd egyre sűrűbb lett, így már nem is látta, hogy merre megy. Mindig visszafordult, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy nem e tévedt el. Már-már természetellenes volt ez a köd, melyiknek érezte magát, de azért folytatta útját, míg egy vaskapuhoz el nem ért. Ez volt a birtokot körbe ölelő kerítés. Tegnap nem tudta felmérni a kinti terepet, meg aztán mással volt elfoglalva, nem pedig azzal, hogy most van-e itt kerítés, vagy sem. A kerítésen nem volt semmilyen kapu, vagy rés, amin át tudna menni. Nem maradt más választása, minthogy átmásszon rajta. Gondolatban egyszerűen tűnt, de a valóságban nem így van. Lándzsa alakú díszek díszítették a kapu tetejét. Jungkook próbált rajta átmászni, de szerencsétlenségére fennakadt az egyik ilyen lándzsa alakú díszen, mely elszakította a ruhája egy darabját. Puha talajra érkezett, és folytatta az útját a sűrű ködben. Egyre beljebb merészkedett, míg bele nem rúgott egy macskába. Fújtatott rá egyet, majd megszülídülve ment hozzá, és nyávogva dorombolt a lábai közt. Felkapva az ölébe indult vissza a házhoz.

A konyhában sült szalonna szaga lengte be, melyre Jungkook hasa megkordult. Letette a fekete kiscicát a földre, majd elindult a konyha irányába. A család többi tagjai már az asztalnál ültek, és nagyban ették a reggelit. A tegnap esti vacsora nyomai mind eltűntek. Jungkook lábánál lévő fekete kismacska nyávogott egyet, jelezve, hogy ő is enne valamint. Jungkook ment elővenni egy tálat, melybe lagyintott tejet, és azt a macska elé tette.

-Jungkook, honnan van ez a macska? -tette fel a kérdést Veszta, és hozzá társult még két másik kíváncsi szempár.

-Ma reggel kint voltam az udvaron sétálni, és akkor találtam meg. Még bele is rúgtam, véletlenül, így fogtam és elhoztam ide. -válaszolt Jungkook. Tudja, hogy most bajban van, mert eddig sosem engedték meg nekik, hogy legyen egy házi állatuk. Most meg a semmiből hozott egy cicát, kint látszik, hogy nem egy kóbor macska ő.

-Vidd vissza ahonnan elhoztad! Nem kell nekünk egy állat sem, főleg nem egy koszos macska! -mondta Jungkook anyukája. Jungkook lehorgasztotta a fejét. Valamilyen furcsaság lengte körbe ezt a macskát, csak nem tudja, hogy mi az. Lehet emiatt vonzotta annyira a kis fekete cica, és hozta ide.

-Anya, hadd tartsam meg. Ígérem gondoskodni fogok róla, és ügyelni fogok rá, nehogy valamilyen bajt csináljon. -próbálkozott Jungkook kis reménnyel.

-Nem! -jött máris a rövid tömör határozott válasz. Anyukája mindig is utálta, ha egy állat van a házban, főleg a konyha közelében.

-Anya, tényleg maradjon az a macska. Sosem volt egy házi állatunk sem. Majd távol tartjuk a konyhától. -csatlakozott Elvira is, ki első látásra beleszeretett a macskába.

-Nem! -jött még mindig az a válasz. Mindenki lehorgasztott fejjel meredt maga elé, egy pontot bámulva.

-Drágám, hadd tartsa meg Kook azt a macskát. Már elég érett ahhoz, hogy egy ilyen pici állattal boldogulni tudjon. -szólalt meg Andor, ki eddig némaságban ült. Ritkán fordul elő, hogy feleségét megpróbálja másról meggyőzni. Általában egyforma véleményen vannak. Veszta ránézett férjére, majd a gyerekekre, végül a macskára, ki figyelmesen követte az eseményeket, és most Veszta szemébe nézett bele, olyan könyörgő tekintettel.

-Megtarthatod ezt a macskát. -törődött bele végül Jungkook anyukája. Jungkook már boldogan állt neki a reggelinek, amiből egy keveset adott az újdonsült házi kedvencének.