Az új családi ház aranylóan csillogó fával fedett kinézette magára vonta az arra járók figyelmét. A falunak az északi oldalon található, messze a többi lakostól. Gyomnövényekkel befedett területen épphogy kikandikál a ház. Hasonló képen nézett ki a többi ház is. De azok a kanyargó utcát követve, annyi különbséggel, hogy rendezett, tiszta volt a környezetük. Jungkookban egyre erősödött az érzése, mintha már járt volna itt. Az új házuk felé útjukat keresztre a falu főbb nevezetességei, mit Jungkook nővére Elvira nagy lelkesedéssel magyarázott.

Nyugodt egy falu volt, mely vagy fényességben úszott, vagy a sűrű köd szállt le az emberek közé. Látottak alapján többnyire gyalog, de olyan is előfordul, hogy valaki biciklivel közlekedett. Az utcák tiszták és rendezettek voltak, mutatva, hogy mennyire odafigyelnek a környezetükre.

Jungkook néha rápillantott családja arcára, leolvasva róla, hogy nekik mennyire is tetszik ez a hely. Elvira csillogó szemekkel nézte a házakat, s azok szerkezetét. Anyukája aggodalmát palástolva öltötte fel magára az áll mosolyát. Jungkookt ezzel nem tudta megtéveszteni, így ő is aggódott anyukája felől. Végül Jungkook apukája elismerően mérte fel az új lakóhelyet.

Jungkook elismerőn gratulált apukájának, hogy jó döntést hozott, mert így a nyugodt falut kémlelve megnyugodott, s elfelejtette a háborút. A fuvarosok lassan megérkeztek az új házuk elé, ami a legmagasabb helyen áll. Jungkook csodálkozva nézte a beautiful tájat, ahol a hegyek közt köd úszott, mintha magába akarná rejteni a hegyeket. Az egyik hegy tetején egy sötét alakot vélt felfedezni, de mikor egyet pislogott, már eltűnt. Lehet, hogy ott sem volt, csak az elméje játszik vele.

A ház száz évvel ezelőtt épített meg egy gazdag család, üdülés szempontjából. A kinézete eléggé hivalkodott volt, elsősorban is falusiak számára, később később jött a kor stílusa. Egy házaspár lakott benne egyszem fiúkkal, Jiminnel. Élettel teli, kis vidám fiú volt, kit a kíváncsiság hajtotta. Ez is lett a végzete. Az egyik nap, ahogyan játszott megcsúszott egy kövön, és le a szakadékba esett. Szülei mély gyászba burkolództak, s ennek meg is lett az eredménye. Másfél hónapra rá az apukája egészsége megromlott, s nemsokára meg is halt. Ezt már anyukája sem bírta tovább, így elhagyta a helyet, s eladóvá tette a házat. Jungkook családja előtt csak egy család élt itt, de azok sem sokáig. Ők is valamilyen oknál fogva azonnal elhagyták a házat, így újra eladó vált, amit most ők vettek meg.

Az első nap szerencsétlenül telt el. Jungkook nővére megcsúszott egy kövön, így arccal a sáros földre esett. Odafutott hozzá anyukája, s segítette felállni, miközben a két fuvaros kipakolta a kocsikból a bőröndöket, s amilyen gyorsan csak tudtak elmentek. Jungkook apukája kitárta a bejárati ajtót, melyen keresztül távozott a büdös, dohos áporodott szag, mely az évek során belengte a házat. A koszos ablaküvegen áthatolt a nap sugarai, ami megvilágítva a por fellegett, mely ott lebegett a ház belsejében.

-Oh Istenem! -mondta halkan magának Veszta, miközben belegondolt, hogy mennyi ideig fogják normálisan kitakarítani a házat. Jungkook anyukája mindig is szerette, ha maga körül rend és tisztaság van.

Jungkook és Elvira egymásra néztek, majd nagy levegőt véve beléptek az új házukba. Jungkook apukája elégedetten lépett be, miközben Veszta éppen felmérte a terepet, majd megkérte családját, hogy nyissák ki az ablakokat, ahol csak lehet. Előfordulhat, hogy az évek során beragadtak.

Mindenki sürgött, forgott az új otthonukban. Elvira megcsinálta az alváshoz alkalmas helyeket, miközben Jungkook port törölgetett, majd próbálta azokat összesöpörni. Veszta listát írt, hogy mi mindet kell még csinálni és még milyen hiányoságok vannak. Ez után ő is belevetette magát a munkába. Andor –Jungkook apukája- próbálta megjavítani a vezetékeket, s áramot vinni a házba. Nem álltak meg, csupán alkonyatkor, mikor a család kiment a tó partjára, s ott beszélték meg a holnapi teendőket.

-A szobákban pókok vannak. -jelentette ki Elvira. -Legalább tenyér méretű. -magyarázta tovább, miközben a tenyerét felmutatva próbálta szemléltetni. -Én nem alszok velük egy szobában. Még a végén rám támadnak, vagy valamilyent fertőzést is elkapok azoktól a szörnyektől. -jött elő Elvira pók utálata. Sosem bírta a pókokat a rovarokkal együtt. Mindig, ha bejött egy a szobájába Jungkookot kérték meg rá, hogy távolítsa el őket. Ez most sem volt másként.

Jungkook megcélozta a szobákat. Lépteit a nyikorgó fa padló kísérte, mely a sötétségnek és a csendnek köszönhetően félelmetes volt. De ettől egyáltalán nem félt, így bátran ment be az első szobába. Ott csupán kisebb pókok voltak ott, így gond nélkül távozott, majd ment a következőbe. Amelyik kelet felé néz a szobának ablaka, ott talált egy tényleg egy tenyér méretűt, aki őt vette célba. Az erőviszonyokat nézve Jungkook könnyedén le tudta győzni egy seprű segítségével. A legutolsó szoba ahova ment, az volt mind közül a legrosszabb. Egy patkány lapult meg az árnyékok között, ki támadásba vette az éppen bejövő fiút. Jungkook a falig hátrált, miközben a seprűvel próbálta magától eltaszítani az állatot. Hirtelen kivágódott a szoba ablaka, melyen keresztül beáramlott a rideg szellő. A patkány visítva próbált elmenekülni, majd egy utolsó kiáltás után elpusztult, ott Jungkook előtt, ki mit sem tudva csukta be az ablakot, majd vitte ki a szobából a patkányt.

-Mi történt odabent? Mi volt az a sikítás? - tették fel a családtagok a kérdést az éppen kijövő fiúnak.

-Az? Egy patkány volt bent az egyik szobában, így azt megöltem. Annak a hangja volt. -magyarázta Jungkook, de hazudnia kellett. Ha elmondaná az igazságot, akkor mindenki hülyének vennék, hogy csak úgy magától elpusztult volna.