Írói szemszög:
Sosem sting Jungkook elfelejti azt a nyári szünetet, amikor akarata mindenki felfedezte másságát. Akkoriban háborúk dúltak, amelyek kegyelem nélkül pusztítják a világot. Május közepén, Jungooknak volt a tizenkilencedik születésnapja. Ezen a napon hívta össze a családot Jungkook apukája, mert nemsokára elköltöznek innen. A család fel az égig érő hegyekbe, messze a háborútól egy aprócska kis faluba költöznek. Dönteni és háborogni már nem lehet, mert ez már végleges, visszavonhatatlan. Másnap a nappal indulva kelnek útra, addig össze kell csomagolniuk, és fel kell készíteniük a hosszú olcsó vezető útra.
Senkit nem érte váratlanul a hír. Mindenki számított erre a bejelentésre, csak azt nem tudták, hogy mikor jön el. Vagyis nem mindenki számított rá. Jungkook sokkolva érte a hír, hogy új otthonuk lesz, távol mindentől. Megkövülve futott át az agyán a gondolat, hogy többé nem szorosan látni az itteni barátságosat, nem fog találkozni az utca végén található pékségbe dolgozó asszonnyal, akivel sokat tud beszélni
Jungkook még mindig ott állt megfagyva, várva hátha vicceltek vele. De nem ez történt. Ezt meglátva apja odament hozzá, majd vallára tette a kezét.
-Ne félj fiam! Nem lesz semmi baj. Majd az új helyen új barátokra találsz.
-A háború az oka, hogy innen elmegyünk? -kérdezte Jungkook.
-Nyugodj meg fiam .... Minden a legnagyobb rendben lesz. -mondta megnyugtatóan az apuka.
Jungook még mindig ugyan ott állva nézte ahogyan a családja fel s alá járkálnak a különböző méretű, súlyú csomagokkal. Ekkor még nem tudta, hogy az élete gyökeresen meg fog változni.