Jungkook azt a hosszú utat futva tette meg. Még elindulása előtt sírva nyávogott utána a macskája. Akkor erősen gondolkozott, hogy magával vigye a kis fekete kiscicáját, de végül elvette az ötletet. Ez pedig a cicájának egyáltalán nem tetszett, de jelenleg nem tehetett mást.

Az utca végén Nam várt rá. Mintha megérezte volna, hogy Jungkook nem tudja pontosan, hogy melyik házban élnek. A házuk az utcától beljebb első, így aki nem olyan jártas a környéken nem egy könnyen találja meg.

A házba belépve frissen főzött kávétól illatozott. A padló és a falak sötét készült készültek. A nappaliban, ahol Nam szülei vártak egy hatalmas, roskadásig megrakott könyvesszekrény áll.

Jungkook illedelmesen köszöntötte Nam szüleit, majd velük szemben helyet foglaltak. És ekkor kezdődött a hosszas beszélgetés, mely végre fiatal fiatalnak felfedte a titkot.

-Tudjátok, sosem hittem volna, hogy eljön ez a nap is. Senkinek sem szerettük volna ezt elmondani, főleg nem neked Nam. De hát mindig az ellenkezője megváltoztathatja, mint amire számítunk, nem? -kezdett bele Nam anyukája. -Mielőtt a lényegre térnénk kérlek mondjátok el, hogy mi mindent tudtok. És tényleg mindent, még azokat a részleteket is, amelyek látszólag lényegtelenek. Világos?

Jungkook és Nam egymásra néztek. Végül a csendet Jungkook törte meg, aki mindent elmondott barátja szüleinek. Fél ideje alatt, megállás nélkül beszélt. A beszéd közben Nam szüleinek az arcukat nézte, melyen semmilyen érzelmet, meglepődést nem tudott kiolvasni.

-Nem rossz, nem rossz. -szólalt meg előszőr Nam apukája. -Jungkook, amit most mi elmondunk azt a szüleidnek kell elmondaniuk. De, amit hallottam fiamtól, jelen helyzetben ez nem lehetséges. És most már eljött az idő, hogy megtudjatok mi folyik itt. De amint hazaértél, és a szüleiddel is tudsz egy kicsikét beszélgetni mindenképpen vesd fel a témát. Bár mi keveset tudunk a dolgokról, de már elég régóta vagyunk itt, hogy egyes tényekről mi is tudomást szerezzünk. Legfőképpen ebben a dologban a családod azokkal. -mondta Jungkooknak, aki csak bólintott rá egyet.

-Régen ez a falu még a térképen sem tűntették fel. Olyan kis apró, jelentéktelen volt, de annál több mindent rejt magában. A helybeli emberek tudják, hogy mi rejtőzik a hegyek közt. Régen, úgy 90 évvel ezelőtt megsértették az Alakváltók Hercegét. Dühében elpusztította a falu egy részét. Az utáni napon költöztünk ide. De nemcsak ennyi történt. A Herceg elátkozta a falut, hogy vezekeljenek a bűneikért. Az idegeneket, mint mi is vagyunk elüldözi, hogy ránk ne legyen hatással az átka. Nagy valószínűséggel emiatt történt, hogy a nővéred hirtelen rosszul lett. Nem kizárt, hogy majd te leszel a következő célpont. -intézte a szavait Jungkook felé.

-Az ideköltözésünk első hetében mentünk el a hegyekbe túrázni. Akkor találkoztunk először azzal a fiúval, bár fogalmunk sem volt mindenről. Minso akkoribban légzőszervi baja voltak, így az orvosok utasítására felköltöztünk ide. Nehezen járt, így mire elértük a hegyet, ahol a fiú is volt, már ment lefelé a nap. Aggodalmat tükrözött a szemei, és felajánlotta nekünk, hogy segít lejutni a hegyről és biztonságos helyet ad nekünk egy éjszakára. Mi akkor nem tudtunk mást tenni elfogadtuk az ajánlatát, de annak ára volt. Aznap levitt minket a hegyről, és egyenesen egy völgybe mentünk, ahol fura állatok voltak. Nyugodt elegáns léptekkel ment közelebb, miközben a karjaim közt tartottam a feleségemet. Félve mentem utána, de meglepődésünkre senki nem bántot minket. Ekkor egy kapuhoz értünk, ahol két őr is vigyázzállásban állt. A fiú előtt földig meghajoltak, és valamilyen fura nyelven beszélgettek egymással. Mint utóbb kiderült az őröknek elmondta, hogy vele vagyunk. Egy teljesen másik világ tárult a szemeink elé. A közeli kis házba vezetett be minket, ahol egy anya és a fia élt együtt. Szállást kínáltak mindhármunknak. Másnap kora reggel, elhagytuk a különös világot. Minso váratlanul meggyógyult, és az orvosok is betudták valamilyen csodának.

-Azóta sosem voltak légzőszervi bajaim. -vágott közbe Nam anyukája. Nam élesen emlékezett erre az esetre, mikor a szülei az első alkalomkor nem értek haza, hanem csak másnap. Anyukája pedig hirtelenjében meggyógyult. Most már neki is kezd összeállni a kép.

-De mielőtt elhagytuk volna a völgyet, az a fiú megkért minket, hogy senkinek ne mondjuk el. Ezért próbáltunk téged távol tartani attól a hegytől. Félő, hogy most átadtuk nektek ezeket az információkat, lehet, hogy bennünk is kárt tesz. -folytatta tovább a családfő. - A falusiaknak és nekünk is volt egy kívánságunk. Cserébe mindenkitől egy dolgot kért. Aki nem teljesítette, halál várt rá. De mi akkor nem kívántunk semmit, de a lelkünk mélyén kívántuk mégsem mondtuk el neki. Nem is jött hozzánk, hogy teljesítsük a kérését. De az egyik nap eljött hozzánk. Ekkor jöttünk rá, hogy amit eddig hallottunk és tudunk róla, az csak a kezdet volt.