Aznap Jungkook nem hagyta el a házat. Ha megfenyegetnék, vagy az életére törnék sem hagyná el. Nagy trauma érte, miután egy gondolatai rendeződtek, és csillapodni látszódtak. Jungkook a nap további részét a szobájában töltötte a macskája társaságában. Nem tudta, hogy mi vezérli rá, de mindent elmondott a macskájának. A fekete kis jószág türelmesen és figyelmesen hallgatta, hogy mit mond, akinek az ölébe ül, és kényeztető szimogatást kap. Mikor Jungkook felhozta a temetőt, és benne a kriptát, már tudta, hogy ő lesz az, aki megmentheti. Oly régóta vágyott arra, hogy valaki segítsen neki, hogy törődjön vele. Alapból nem egy rossz élőlény, de hát olyant tettek a falusiak, amit soha nem fog elfelejteni. De Jungkook más, ebben már biztos volt. A családjában nem bízott, túl jól ismerte őket. Ami pedig Elvirával történt, nem tehetett róla. Meg szerette volna gátolni, de az a kígyó gyorsabb volt nála. A történtek után szerencsére már nem látta a kígyót, de a szíve mélyén mindig van félt, hogy bármelyik percben megjelenhet.

Miután Jungkook befejezte a történetét, addigra már alvó kismacskaként tette magát. Érezte, hogy Jungkook óvatosan leteszi mellé. Ezután halk motoszkálast hallott, és a résnyire nyitott szemen keresztül látta, hogy elővette azt a vaskos könyvet. Nem tudja, hogy került hozzá, mert még tisztán emlékezett rá, hogy a palotában hagyta.

Jungkook egészen estig olvasott, míg végleg be nem fejezte a könyv olvasását. Már lassan kezdett a fejében összeállni a kép. Az álma nagyban kapcsolódik a körülötte való dolgokhoz. Ezeket ő még nem vette szemügyre, de többször utal arra, hogy kis jel helyett meg körülötte. Azt már tisztázta benne, hogy bármi áron, de megkeresi azt a tavat a hattyúval együtt. Szerinte ott lehet a dolgok kulcsa. A zsigereiben érzi, hogy a macskáját is el kell vinnie. Nem tudja miért, de az álmában van megjelent. Ott igaz a nevén szólította, de ezt betudta az agy szüleményének. Végül is az elképzelhetetlen, hogy az ő kis fekete cicája nevén szólítsa. A másik logikus magyarázat erre., Hogy a beszéde után egyből felkelt. Igaz még akkor is az álmok hatása alatt volt, de már sokkal tisztábban látta a dolgokat. Az, hogy a mai nap rádöbbent arra, hogy elsősorban létezett a falu,

-De akkor hogy jön ide Creval Jacok? -kérdezte meg saját magától, ami egy kicsikét abszurdnak tűnt. Gyorsan lefeküdt az ágyba, hogy minél előbb elfelejtse az előbb történteket. Ha már arra folyamodik, akkor már nagyon fáradt lehet.

Másnap Jungkook korán felkelt. Ma volt az a nap, mikor végre felfedezheti azt a tavat. De a számításai megint keresztbe szúrták. Az ajtón kopogások hallatszódottak, és hozzájuk társult Nam hangja.

-Jó reggelt! -köszönt neki illedelmesen.

-Neked az! -válaszolta Nam. -Azt hittem, hogy majd nekem kell téged kirúgnom az ágyadból. -msolygot el Nam Jungkook felé.

-Erről most lekéstél. Amúgy miért is jöttél? -kérdezte meg tőle Jungkook és a hangjában a kíváncsiság és a gyanakvás volt benne. De ezzel Nam nem is törődött.

-Ma ráérsz? -tette fel a kérdést Nam, egy kis idő után.

-Persze. -válaszolta neki Jungkook. Egyiket sem említette meg neki, hogy előbb ő kérdezett, és arra nem jött válasz, és hogy már más egészséges volt. De úgy látszik ez is halasztódik még egy napot.

-Szuper! -lelkesedett Nam. -Ha megreggeliztél és elkészültél, akkor elmehetnénk valahova. Tegnap este mondák a szüleim, hogy az egyik hegyben van egy kis barlang. Még ő sem tudják pontosan, hogy hol van. Még sosem jártak ott, de azt úgy hallották. Ha lenne kedved, akkor ma megnézhetnénk. -mondta neki Nam. Jungkook nem számított erre, de ez fellelkesítette azért. Most már örült neki, hogy megint eltolja egy nappal, hogy megkeresse azt a tavat.

-Ki nem hagynám. Gyere be. -invitálta be Jungkook Namot. -Sietek, mindjárt jövök. -mondta neki Jungkook, és rohant el a szobájába. Már két napja ott áll az útra a felszerelés, így leginkább azzal nem kell bajlódnia. Átcserélte ruháját, és futott ki Namhoz.

-Gyors voltál. -jegyezte meg Nam. Jungkook csak vállat vont erre.

-Akkor indulhatunk? -kérdezte meg Namot, aki bólintva ment utána. Összeszedve a cuccait, amit a teraszra rakott le, és végre elindultak.