Jungkook néhány perccel napfelkelte után ébredt fel. Amikor kinézett az ablakon a napsugarak gyenge fénye tört utat magának az üvegablakon keresztül. Nagyot ásoló ült fel az ágyában. Még az álmok hatása alatt volt, de mér szemeivel az ő kis fekete macskáját kereste. Nem is kellett sokáig nézelődnie, mert az állatkája az asztala tétjéről árgus szemekkel figyelte minden egyes mozdulatát. Nem ez volt az első alakom, hogy ilyen furcsaságon kapja a macskáját. De nem őt figyeli így, hanem a család minden egyes tagját. Bár látszatra a konyhát messziről szükséges, de a valóságban teljesen másként néz ki. Az árnyékok közt meglapulva figyeli a konyhában sürgő-forgó anyukát, aki a család számára készíti a finomnál finomabb ételeket.

Jungkook megrázta fejét, ezzel minden gondolatát és álma maradványait kiűzte gondolatai között. Nam csak néhány óra múlva fog érkezni. Az ágy mellőli éjjeliszekrényről levette a régi régi könyvet, majd folytatta az olvasást, ott, ahol abba hagyta.

Egy óra elteltével letette a könyvet, majd halkan, lábujjhegyen állva kiosont a szobájából. A család többi tagjai még nagyban aludtak, mikor Nammal az oldalon elhagyta a házat.

Észak felé vették az irányt, ahol hatalmas hegyek nyúlnak az ég felé. Jungkook és Nam egy-egy hátizsákkal a hátukon vágtak neki az útnak.

Ilyenkor, reggel még minden nagyon vizes, ezért, ha nem figyelnek könnyen összetörhetik magukat. Jungkook számára igencsak ismerős volt ez a hely. A videón, amelyet tegnap nézett a család, pont ugyan ezt mutatta. Izgalmi bizsergés járta át a testét, melytől befeszültek változtatni. Bár ezt kívülről nem annyira lehet látni, de belül már kettős harc folyt. Az egyik oldala kíváncsi volt, hogy az valóban a valóság, és hogy ő is a saját szemével láthatja. A másik fele félt tőle. Aki csinálta azt a videót, megtámadták és egy különös lény menete meg. De most nem hinné, hogy bárki is megmentené őket.

Már a hegy lábánál jártak, ahol sűrű szinte már fehér köd takart el mindent. Lassan araszolva haladtak előre, és az éppen útjukba kerülő földből kiálló éles végű köveket kerülték ki. Éberen figyel figyelniük, mert innentől fogva már a saját életükkel játszadoznak.

Ahogy haladtak egyre feljebb a hegyen úgy vált az út veszélyesebbé. Már nem a vizes fűvel, vagy éppen a földből kikandikáló szikláktól kellett félniük, hanem magától az úttól is. A füves talajt felváltotta a földes út, mely időjárás hatására csúszós, sáros úttá vált. A sziklák mennyisége sűrűsödött, magát sima felületű kövek is előtűntek. Ezeken a köveken, ha megcsúszik a lábad imádkozhatsz, hogy könnyebb sérülésekkel megúszd. A hegyoldal meredek, sáros, melyen fenyőfák nőnek. Egy-egy fa akár több ezeréves is lehet, bár akad köztük még idősebbek is.

Jungkook és Nam célja igencsak messze van. Messziről nézve, ahogyan látszik a hegy teteje is, még csak egy arasznyit haladtak, vagy tán annyit sem.

A nap már az ég tetején jár, a köd eloszlott, és a vizes út valamennyire megszáradt. De sajnálatukra a sáros része ugyan úgy maradt, és innentől fogva csak ilyen útjuk lesz. Jungkook már előre látta, hogy milyen leszidást fog kapni anyukájától, ki utálta, ha valami piszkos. Jungkook barna bakancsát sár lepte el, és egy kis mennyiségben még a nadrágjára is eljutott. Nam sem néz ki jobban jobban, bár ő tisztábban néz ki, mint ő.

A hegy tetejére felérve már havas talajon álltak. Gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre, valamint a völgyben elterülő aprócska kis falura. Jungkook a saját házukat kereste, de nem találta meg.

-Arra nézd! -mutatott Nam a falu felé, majd elvitte az ujját balra, ahol a fák takarásában ott áll a házuk. Jungkook elképedve nézte a birtokukat. Nem tudta, hogy ekkora nagy telket vásároltak a szülei. A birtokon -már nagyire lehet látni- egy tó, valamin belül 100 hektárnyi földterületünk van, abban a nagyrészét erdő teszi ki.

-Nem gondoltad volna, hogy ilyen nagy helyen vagytok, mi? -mondta neki Nam, mire Jungkook elképedve rázta meg a fejét.

-Nem. -nyögte ki végül nehezen. -Még a szüleim sem mondták, hogy a háznak ekkora földterülete van.

-Nem csodálom. A faluban senki sem tudja, hogy annak a "fura" háznak ekkora lenne. Bár nagyrésze domboldalon terül el, plusz még ott van a tó, amelyet sosem tudsz használni. De attól függetlenül szépen néz ki. -mondta neki Nam, mire Jungkook beleegyezően bólintott.

-Mond, te minden nap meg szoktad ezt a hegyet mászni? -érdeklődött Jungkook.

-Úgy nézek ki? -kérdezte tőle Nam. -Nem, nem szoktam. Néha azért eljövök ide gyönyörködni a tájban, és a gondolataimat kiszellőztetni. Bár van a közelben egy másik kis magaslat, de azon nem látszik, hogy olyan messzire, mint itt. -mutatta a tájat.

-De miért ezért jársz ide ki, igaz? -tette fel neki a kérdést Jungkook.

-Így van. -válaszolta neki Nam, majd elnézett a távolba, mintha erősen gondolkodna, hogy elmondja-e neki az igazat.

Elvira először azt hitte, hogy anyukája hangját hallja. Veszta gyakran beszél hangosan magában, ezzel rendezve gondolatai sokaságát. Ezért már a csalás többi tagjai hozzászokta az efféle hangokhoz. De a mostani hangok teljesen máshonnan származnak. Egyenesen a szobájából jött, egyenesen a szekrényéből. Halk suttogás hallatszott ki, mintha egy falon keresztül beszélnének. Tekintetét egyenesen a szekrény felé vette. A szekrény zárjában a kulcs nekiállt mozogni, mintha egy láthatatlan kéz forgatná benne. Elvirán a rettegés lett úrrá. Sikíteni akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Remegő lábakkal kelt ki az ágyából és vette az ajtót az irány felé. Jeges fuvallat szelte át a szobát, és az eddigi nyitott ajtót bezárta. Elvira hiába próbálkozott kinyitni az ajtót, az makacsul beragadt. A szekrény felől halk nevetés hallatszott,amelyek nem egy valamitől jöttek.

-Amikor még gyerek voltam, mikor először jöttem ide fel. Egy helybéli ajánlotta fel ezt az utat, és mint kisgyereként örömest vettem. Akkor még nem is sejtettem, hogy a hegyek miket is rejtenek magukba. -kezdet bele Nam, mire Jungkook gondolkodóba esett. A talált könyv címe is A völgy legendája, és ott is valami furcsaságokról van szó. Talán ez a kettő összefügg egymással? -Tűnődött el benne és figyelmesen várta a folytatást.

-Aznap minden a megszokottan történt. Bár erre a hegyre nehezen értünk fel, de végül sikeresen ide jutottunk. Akkor is elképedve néztem ezt a tájat, majd Marionnal –a helybéli - együtt lementünk abba a völgybe -mutatott arra a völgy felé, ami a kis filmen is megjelent. -Lassan haladtunk, mert már akkor elfáradtam, mikor ide feljöttünk. Halk hangokat hallottunk, mintha az erdő fái közt valakik egymással beszélgetnének. De mire odaértünk, hogy szemügyre vegyük, hogy kik beszélgetnek, két állatot láttunk meg. De másként néztek ki. Egy kék színű, három farkú, vérvörös szemű szarvast és egy hatalmas több farkú vörös madarat láttunk meg. Én félelmemben becsuktam a szememet, és gyáva módon összekuporodtam, és nekiálltam sírni. Akkor lett erősebb a zokogásom, mikor Marion sikelés hallottam meg. Ekkor egy újabb hang társult a másik kettőhöz. Azt pontosan nem tudom, hogy mi volt, akkor nem mertem kinyitni még a szemeimet sem. Így türelmesen vártam. Azt, hogy pontosan mit beszélgettek, nem tudom, de annyira rájöttem, hogy az újonnan jövő hang mentette meg az életemet. Pár perc elteltével már semmit sem hallottam, így félve nyitottam ki a szemeimet. Már nem láttam azokat a furcsa állatokat, ezért minden erőmet összeszedve mentem hazafelé, amilyen gyorsan csak tudtam. Az esetett senkinek nem mondtam el, kivéve most neked. A még furcsább az egészben, hogy a faluban senki sem kérdezte meg, hogy hova tűnt Marion. Mikor rákérdeztem a szüleimre, hogy hol van, furán néztek rám, mintha hibbant lennék. Azóta nem firtattam a dolgot, bár ritkán és félve, de mindig feljövök ide, hátha még egyszer meglátom őket. De mondanom sem kell, azóta az eset óta soha nem találkoztam velük. -fejezte be mondadóját Nam, mit Jungkook elképedve hallgatta végig. Lassan kezd valami kirajzolódni előtte. Elsőnek az a fura alak a hegyen, kit ideérkezésük napján látott meg, aztán a film, ahol azok a furcsa lények jelentek meg, bár máshogyan néztek ki, a szülei és nőelkéreet fursecsa talált, és végül az a történet. Egyre jobban érdekelte, hogy valójában mit is rejt magában ez a völgy. Eldöntötte magában, hogyha hazaér ameddig csak bírja elolvassa azt a könyvet, bármi áron. Úgy érzi abban van az igazság egy kis darabkája. a szülei és nővére furcsa viselkedése a videó után, az a könyv, amely a sok holmi közt talált, és végül az a történet. Egyre jobban érdekelte, hogy valójában mit is rejt magában ez a völgy. Eldöntötte magában, hogyha hazaér ameddig csak bírja elolvassa azt a könyvet, bármi áron. Úgy érzi abban van az igazság egy kis darabkája. a szülei és nővére furcsa viselkedése a videó után, az a könyv, amely a sok holmi közt talált, és végül az a történet. Egyre jobban érdekelte, hogy valójában mit is rejt magában ez a völgy. Eldöntötte magában, hogyha hazaér ameddig csak bírja elolvassa azt a könyvet, bármi áron. Úgy érzi abban van az igazság egy kis darabkája.

Elvira érezte, hogy zsibbad a keze, hiába is pr külön lenyomni azt a kilincset. Remegve fordított hátat az ajtónak. Nem tudta levenni a szemét a szekrényéről, ahonnan a hangok szűrődnek ki.

A szekrény lassan kinyílt. Elvira még levegőt is elfelejtett venni, annyira félt. A szekrény takarásából Jungkook macskája lépdelt előbbrébb. Elvira fellélegzet, majd a szeretett kis fekete cica felé nyúlt, de ekkor észrevette, hogy a szekrény mögött van még valami. A macska mélyen Elvira szemébe nézett. Elvira elképedve nézte a barna szemeket. Még sosem látott egy olyan macskát, akinek sötétbarna szeme lenne. Ekkor egy hangon mondták Elvira nevét a hangok. Elvira félelmében háttal ment az ajtónak, ami egyből kinyílt. Szikárd rohant ki a szobájából, egyenesen az előszoba felé. Vagyis csak szeretett volna így kirohanni. Ájultan esett össze anyukája előtt, ki ordibálta már a nevét.

Veszta hírtelenjébe azt sem tudta, hogy mit csináljon. Ekkor meglátott egy koromfekete varjút, ki gúnyosan károgott egyet. Veszta még jobban lefagyott az állatott látva. Az ablakok csukva voltak, így nem jöhetett volna. De mégis bent volt, méghozzá Elvira szobájából szögdélcselt ki. Ekkor megjelent Veszta mögött Jungkook macskája, aki kizökkentette Vesztát ebből a sokkos állapotból. Veszta mindent erejét összeszedve rohant a telefonhoz.